Hartay Csaba: Még nem is játszottunk

Egypercesek vagy már-már prózaversek a Kádár-kor mindennapjairól – gyerekszemszögből. Hartay Csaba többször is írt már a 80-as években, vidéki lakótelepen töltött gyerekkoráról, de most először ilyen rövid szövegekben. Két metróállomás között akár három ilyen kis egypercest is el tudunk olvasni a korról, amikor a felnőttek még a Trabant, Lada vagy Zaporozsec típusú autóikat ápolgatták a parkolókban, amikor a Hét című politikai műsor zenéje égett be a gyerekek agyába, mint a hétvége szomorú lezárása, amikor bármely műhely elképzelhetetlen volt Samantha Fox-poszter nélkül. A gyerekek viszont bunkert építettek, és arról fantáziáltak, hogy ők biztosan nem lesznek olyanok, mint a szüleik, sőt meg sem fognak öregedni. „... a mi gyerekkorunk nem száll el, mióta tart már, csak a felnőttek fognak megöregedni, mi majd akkor is építünk várakat, bunkereket, el kell bújnunk iskola, doga, feleltetés és intő elől, ide nem jönnek be tanárok, felnőttek, mert be sem férnének.”

Aki gyerekként átélte ezt a kort, minden sora ismerős lesz az írásoknak: a 80-as évek ugyanis éppen arról szóltak errefelé, hogy minden egyforma volt: egyforma lakótelepeken, egyforma ruhás emberek, egyforma problémákkal foglalkoztak. Aki nem élte át, annak viszont érdekes, könnyed időutazás a Még nem is játszottunk. Nosztalgikus kis képek sorakoznak a könyvben, de nem giccsesek (időnként humorosak, máskor melankolikusok), és nem szépítenek meg semmit. És kiderül, hogy az akkori gyerekek is bizony felnőttek. Mint ahogy az is, hogy a vasárnap pont olyan lehangoló volt, mint manapság, sőt talán még lehangolóbb, és nem csak Hét Vangelis-dallama miatt. „Vasárnap, ha lemegyek játszani, mozdulatlanok a hinták, a homokozó síkság, nincsenek hegyek és várak, a csúszdán is csak a lusta percek siklanak le. Milyen üres ma is a lakótelep. A konyhákban Anyukák állnak, húslevest főznek, alakjuk átdereng a párás ablaküvegen.” B. I.

Scolar Kiadó, 160 oldal, 3499 forint

Kapitány-Fövény Máté szerk.: Holnap

„A világ olyan gyorsan változik körülöttünk, hogy jelenünk bizonyos értelemben meg is szűnt. Mondhatnánk úgy is, hogy egy ideje már a jövőben élünk” – írja a kötet előszavában a szerkesztője, Kapitány-Föveny Máté. Emlékeztet arra, hogy temérdek tanulmány, ismeretterjesztő könyv, podcast és vlog foglalkozik a jövő lehetséges forgatókönyveivel, de nagyon kevés fórumon hallani, hogy viharos sebességű, követhetetlen változások milyen lélektani hatásokkal járnak. A Holnap 13 (elég baljós szám, de ne tévesszen meg senkit, nem pesszimista kötetről van szó) fejezete arra vállalkozik, hogy az adott témákban (mint például politika, oktatás, munka, kultúra, vagy szexualitás, emberi kapcsolatok stb.) egy trendkutató és egy pszichológus írja le a véleményét, mintegy egymásra reagálva.

Milyen fizikai és virtuális terekben mozgunk, mit eszünk, és hogyan táplálkozunk, miként fest majd a szexuális életünk, a fogyasztói magatartásunk, hogyan változik a munka világa, milyen módon formálódik az egészségügy, a spiritualitás, a kommunikáció? Hogyan alakul bolygónk ökoszisztémája? És mindez hogyan hat majd az emberi idegrendszerre, viselkedésre, gondolkodásra? Lehet, hogy elsőre túl ambiciózusnak tűnik a szerzők szándéka, hogy a Holnap „segít felkészülni az elkövetkezendő évtizedekre”, de az biztos, hogy érdemes és izgalmas a párhuzamos (világ és az ember) jövőképeken elgondolkodni. Hiszen a „jövő itt van, és sose lesz vége”, ahogy azt az Európa Kiadó énekelte anno. És ebben a jövőben kell helyt állni az embernek. Igen, kedves olvasó, önnek is! B. I.

HVG Könyvek, 472 oldal, 7200 forint

Erich Kästner: Ebek harmincadja

Idén év elején a gyerek- és ifjúsági könyvkiadásra specializálódott Móra Kiadó elindította új imprintjét, a Trend Kiadót, amely viszont már kifejezetten felnőtteknek szánt művek megjelentetésébe fogott. A Móra ugyanis több olyan klasszikus gyerekkönyvszerző életművét is gondozza, akik felnőtteknek is írtak, és a kiadónál szerették volna ezeket is megismertetni a közönséggel. És sikerült az induló projektet rögtön egy igazi irodalmi kuriózummal bevezetni: kiadták az Emil és a detektívek és A két Lotti szerzőjének, Erich Kästnernek a szatirikus, közel száz év után is meglepően mainak érződő könyvét, az Ebek harmincadját.

Kästner e könyvének címe talán nem cseng ismerősen, de ezért ne okolja magát az olvasó. A húszas évek végének szexuálisan és politikailag is túlfűtött Berlinjében játszódó regényt ugyanis Kästner saját korabeli kiadója is eleve csak cenzúrázva volt hajlandó megjelentetni, és az író eredeti szándékával ellentétben Fabian, egy moralista regénye címmel dobták piacra a könyvet. Sajnálatos módon, még így sem tudott a regény elég sok emberhez eljutni, 1933-ban ugyanis a nácik Kästner könyveit elégették – az író végignézte, ahogy máglyára vetik köteteit. A Trend Kiadó most ennek a sokszorosan kárhoztatott regénynek az ősverzióját jelentette meg, vagyis azt a változatot, amit eredetileg az író az olvasóinak szánt. A nagy humanista hírében álló Kästner pontos korrajzot ad egy munkanélküli, a saját vesztébe rohanó világ láttán szorongó főhős szemén keresztül Berlin pezsgő, de egyre zűrzavarosabb társadalmáról. Cs. H.

Trend Kiadó, 243 oldal, 3999 forint, fordította: Győri László

Szécsi Noémi: Rohadt állatok

Nem sok olyan könyv van, amely egyszerre lenne ennyire strandkompatibilis, vagyis egy tejfölös lángos mellett, a napon pácolódva is befogadható, és adna az emberi gyarlóságról, a patriarchátusról, na meg a mai magyar társadalomról és a korrupt hatalmi elitről egy görbe tükrön át mély bepillantást. Szécsi Noémi az elmúlt években rendszeresen publikálta azokat a rövid írásait, amelyek most egybefűzve, egyetlen nap alatt is könnyedén kiolvasható kötetben végre megjelentek. A Rohadt állatok főszereplői a Biokert nevű gazdaság emberi tulajdonságokkal felruházott rágcsálói, akik a civilizáltság látszatát fenntartva élik mindennapjaikat, de persze, a civilizáció mázát az állatias ösztönök rendre lepattintják a felszínről. Legfőképp ebben rejlik Szécsi egészen egyedülálló humora, szinte minden mondata meg tud lepni és mosolyra tud fakasztani, amikor vagy az állati törvények kerekednek felül egy pillanatra az emberiesnek ható társadalomban, vagy amikor épp az utóbbiról derül ki, hogy a lehető legprimitívebb erők mozgatják. Arról nem is beszélve, mennyi számtalan kikacsintást kapunk a jelenünkre vonatkozóan a központilag irányított kultúrától kezdve az idegengyűlöleten át (itt zoofóbia) a közpénzsikkasztásig.

„Nekem személyesen nagyon fontos, hogy a történelem vérzivataros évszázadainak minden hörcsögirtása mozgóképre kerüljön, és arra végtelen mennyiségű támogatást lehet szerezni” – mondja a szerző egyik történetében a Hörcsög. Szécsi könyvének főszereplői, így a Biokertet vezető Hörcsög és a nála sokkal intelligensebb, mégis őt kiszolgálni kényszerülő kommunikációs tanácsadó, a Vakond, finom tollvonásokkal felrajzolt, gazdagon árnyalt személyiségek – lehet játszani, hogy az olvasó mely valós emberek karakterjegyeire ismer rá a figurákban. Cs. H.

Magvető Kiadó, 113 oldal, 3699 forint

Marie-France Pochna: Christian Dior – Egy élet, egy sors

„A ruha egy múlandó architektúra, amelynek egyetlen célja a női test arányainak felmagasztalása” – ezt vallotta Christian Dior, aki divattervezőként „a letűnt idők szépségének szerelmese” volt. Marie-France Pochna róla szóló könyve helyenként ugyan némileg fellengzős és elfogult is, de mégis egy, a legapróbb részletekig megírt (és ennek megfelelően robusztus) életrajz, amelyből megismerhetjük a normandiai származású luxusmárka-alapító családját, barátait és üzletfeleit, vetélytársait, a két világháború árnyékában telt éveket, az éppen aktuális korszellemet, alkotásait és azok elképesztő hatását, és persze azt is, hogy miként épült fel a máig is létező divatbirodalom.

Milyen ember lehetett Dior, aki úgy gondolta: csak az számít, ha folyamatosan képes meglepni a közönségét? Nem hangzik túl hízelgően, amikor azt írják róla, hogy „Pygmalion szemével nézte a modelljeit és Galateának látta őket”. A manökeneket a lányaiként kezelte – jelentsen ez bármit is –, a műhelyekről, a varrónőkről és a kézi munka spirituális jelentőségéről mindig érzelmesen beszélt. Szigorú volt és szertartásos, ellentmondásos személyiség, szeszélyes, indulatos, túlkapásokra és kivételezésre hajlamos, de nagy gesztusokra is képes volt, és nem állt tőle távol a szerepjátszás. Első kollekciója, az 1947 februárjában bemutatott New Look rögtön divattörténeti pillanat lett, és bár eleinte az volt az elképzelése, hogy egy nagyon kicsi, nagyon zárt divatházat hozzon létre az haute couture világában, ami a francia luxusdivat hagyományaihoz tér vissza, mégis olyan rétegeket tudott elérni, akikre tervezés közben nem is gondolt. Végül alig több mint tíz év alatt egy olyan életművet hozott létre, amely a mai napig élteti a márkát, ezt pedig nem sokan tudják utána csinálni. N. N.

Európa Könyvkiadó, 528 oldal, 5249 forint, fordította: Bíró Péter

Rose Tremain: Lily

„Miért is küzdöttem olyan sokáig és olyan keményen, hogy boldoguljak egy olyan helyen, amely az első perctől fogva el akart pusztítani?” – osztja meg velünk a gondolatait Lily, aki 17 éves, amikor megismerkedünk vele, és a szerző már rögtön a regény első oldalán oda bilincsel minket az információval, amit még senki sem sejt: hogy ő gyilkos. Az ebből eredő bűntudatból bomlik ki a történet az élénk részletekben gazdag történelmi háttér előtt a 19. századi Londonban. Rose Tremain mesterien bánik a szöveggel, és ellenállhatatlanul játszik az olvasó kíváncsiságával. A történet kiindulópontja felett eleve ott lebeg a rejtelmesség: 1850-ben egy fiatal rendőr talál rá a csecsemő Lily Mortimerre egy londoni parkban. Lily sorsát alakítja a vidéki idilli környezet szeretete és a lelencház embertelen kegyetlensége is – az a fajta kegyetlenség, amely bosszúért kiált.

 

Az árvalányság eleve izgalmas regénytéma, de a szerző nem spórolja meg a cselekményben fordulatokat, sem az érzelmeket, miközben a könyv tud vicces és szellemes is lenni, az pedig felemelő, ahogy a főhős eltökélt abban, hogy ne váljon a körülmények áldozatává – ehhez persze az is kell, hogy a gyerekkora formatív éveiben sikerült összeszednie az ehhez szükséges erőt. Ráadásul az életére hatást gyakorló emberek – a fiatal rendőr, a parókaszalon tulajdonosa, a gonosz kórházi ápoló – is legalább annyira színes és gazdag személyiségek, mint maga a főhős. Lebilincselő olvasmány az elejétől a végéig.  V. É.

21. Század Kiadó, 304 oldal, 5690 forint, fordította: Kada Júlia

Lugosi Viktória: Akit itt felejtettek

Aparegény. A hiányzó apák regénye, és azoké az apáké, akik úgy voltak ott, hogy nem lehetett rájuk számítani. Az elhurcolt apák regénye, és azoké, akiket a hajdan magára hagyottak neveltek fel. A gyerekeké, akik képtelenek nem megbocsátani mindent az apáiknak, pedig bőven lenne, amit nem kellene. Ez mind Lugosi Viktória egykori tévés-rádiós szerkesztő ötödik regénye, az Akit itt felejtettek. Egy regény az apáról, akinek részben elhurcolták a holokauszt alatt a felmenőit, részben pedig lemondtak róla, mint egy rossz porszívóról, és aki a háború után zsidó árvaházba került, egy tulajdonképpen boldog közösségbe, az Iskola a határon bentlakásos intézményének tökéletes ellentétébe. És a lányáról, aki mindig, újra meg újra, a kisgyerekként megígért kempingbiciklitől fogva elhitte az apjának, hogy az egyszer majd tényleg megteszi, amit ígért, és még a halálos ágyánál is nehezen néz szembe azzal, hogy valójában sosem számíthatott az apjára.

 

Fájdalmas olvasni ezt a szélmalomharcot az apával, aki sosem volt, és a regény egyetlen hiányossága, hogy Lugosi nem is próbálja megmagyarázni, miért hiányzik a jogos düh a lányból – talán mert ennyit számít, hogy egyáltalán ott van az, akire haragudni kéne. Mert annyian nincsenek már. „Ahogy a régi képeket nézegetik az utódok, de már nem tudják, hogy kik vannak rajtuk, és nincs is kitől megkérdezniük” – keservesen pontos mondat ez is erről a kelet-európai tapasztalatról. Mert az Akit itt felejtettek holokausztregény is, még ha minimális része játszódik is konkrétan a vészkorszakban. Arról a hiányról szól, amit több generáció életébe is belefúrt a történelmünk, és ami alulnézetből, onnan, ahonnan mi, olvasók is nézzük, nem történelemnek tűnik, hanem a saját életünknek. Ezért is különleges regény Lugosi Viktóriáé: erről a témáról újat mondani ma már nem könnyű. De ezek szerint nem lehetetlen. K. B.

Pesti Kalligramm, 336 oldal, 4990 forint

Szél Dávid: Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében

Ha egy életvezetési könyv azt állítja, hogy tudja, így vagy úgy kell élni, vagy mondjuk azt, hogy van 10 tuti tippje, hogyan oldjunk meg egy adott problémát, akkor legjobb, ha kézbe sem vesszük. Ha azt állítja egy kötet, hogy tíz pontban megmondja, hogyan kell boldog, sikeres, kiegyensúlyozott kamaszt nevelni, arra csak legyintsünk és szóljunk az ismerőseinknek is, nehogy pénzt adjanak érte. Nem lehet ugyanis pontokban összefoglalni semmilyen nevelési helyzetet, de azt egészen biztosan állítom három – teljesen más – kamasz gyerek apjaként, hogy nincs és nem is lehet összeállítani „így neveld a kamaszod!”-kézikönyvet. Ahány kamasz, és ahány helyzet, annyi kézikönyv kellene, minimum. És azok is egyik pillanatról a másikra értelmetlenné válnának.

 

Szél Dávid könyvének semmi ilyen szándéka nincs, sőt, ő maga is azt írja, ez kevésbé gyereknevelési, sokkal inkább szülőnevelői könyv. Fejezetei egy-egy nagyobb, tabukban és mítoszokban, konfliktusokban és dilemmákban dúskáló problémát – például a család és kortársak szerepe, a tanulás-továbbtanulás, a szex, a drogok és a kütyühasználat kérdése – járnak körül. Benne vannak természetesen az aktuális kutatási eredmények és a szakirodalom ismertetése is (mégiscsak egy tudományos kötetről van szó), de amitől igazán érdekes az az, hogy tele van zenei, irodalmi, filmes utalásokkal, nemcsak azért, mert így olvasmányos (sőt: trendi!), hanem mert a popkultúrára ugyanúgy rezonálnia kellene a szülőnek a kamaszokkal való együtt élés során, mint ahogy jó, ha ismerjük a pszichológia vonatkozó fejezeteit. A könyv végére nem leszünk tehát a mindentudás birtokában, sőt azzal a zavaró felismeréssel fogunk felállni, hogy semmit biztos fogódzónk nincs a kamaszok neveléséhez. Ezt mondja a tudomány. Igazából már ez is kicsit megnyugtató, nemde? B. I.

HVG Könyvek, 384 oldal, 3900 forint