Donald Trump legutóbb a Juventus focistáit hozta kínos helyzetbe a Fehér Házban, a FIFA elnöke pedig nemcsak ehhez asszisztált, de máskor is könnyen meghajlik a politikai széljárásnak, ha éppen az érdekei így kívánják, akár a szervezet alapelveit is félretéve.
Történtek már kellemetlen dolgok az ovális irodában, de Donald Trump még mindig képes meglepetéseket okozni.
„Őszintén szólva teljesen meglepett az egész” – mondta az Egyesült Államok válogatott játékosa, Timothy Weah újságíróknak arról a Fehér Házban tett látogatásról, amin a Juventus néhány focistája vett részt. „Azt mondták, mennem kell, nem volt választásom” – tette hozzá Weah. A sajtóeseményen Donald Trump teljesen váratlan módon Irán esetleges megtámadásáról és a transznemű nők sportban elfoglalt helyzetéről kezdett el beszélni.
Weah láthatóan bárhol máshol lett volna ezekben a pillanatokban, csak nem Trump közelében. Ugyanígy érezhetett csapattársa, a Juventusban és az amerikai válogatottban is szereplő Weston McKennie, aki 2020-ban „tudatlannak” nevezte Trumpot a Black Lives Matter mozgalomra adott reakciói miatt. John Elkann, a torinói klub többségi tulajdonosának, az Exor cégnek a vezérigazgatója volt az egyetlen, aki nem tűnt feszélyezettnek. Trump őt „fantasztikus üzletemberként” és „barátjaként” mutatta be. A többiek szemmel láthatóan kényelmetlenül érezték magukat, különösen akkor, amikor az elnök hirtelen megkérdezte: „Be tudna kerülni egy nő a csapatotokba, srácok?” A feszültséget végül Damien Comolli, a Juventus általános igazgatója törte meg, amikor így válaszolt: „Nagyon jó női csapatunk van.”
„Látják? Igazi diplomata” – felelte Trump.
Az Iránnal, Izraellel és az Egyesült Államok határellenőrzésével kapcsolatos elkerülhetetlen újságírói kérdések között elhangzott egy, a jelenleg az Egyesült Államokban zajló klubvilágbajnoksággal kapcsolatban is. Arról érdeklődtek Trumpnál, miként érintheti a tornát, illetve a jövő évi világbajnokságot az a beutazási tilalom, amely jelenleg 19 ország állampolgáraira vonatkozik, és amelyet további 36 országra is kiterjeszthetnek.
Ezen a ponton Trump a FIFA elnökéhez, másik „nagyszerű barátjához”, Gianni Infantinóhoz fordult. Infantino a beutazási tilalommal kapcsolatban azt mondta: „Nem aggódunk emiatt”, hozzátéve, hogy a klubvilágbajnokságból levont „tapasztalatokat” majd a 2026-os világbajnokságon is hasznosítani fogják, amelyet az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendez. „Szerintem nem is tudja, mi az a beutazási tilalom. Gianni, mondd csak meg, mi is az a beutazási tilalom? Fogalma sincs róla. Így is elad mindent, amit tud” – toldotta meg az amerikai elnök.
Infantino tőle megszokott módon csak kissé megbiccentette a fejét és nevetni kezdett, majd visszatért a bólogató kutya üzemmódba, amikor ismét komolyabb kérdések kerültek napirendre. Fontos tisztázni: amikor Trump azt mondta, hogy „így is elad mindent, amit tud”, akkor vélhetően a klubvilágbajnokságra eladott jegyekre gondolt. Mégis, van ebben némi áthallás.
Amikor Gianni Infantino 2016-ban a FIFA-elnöki posztjáért kampányolt, ellátogatott Irán fővárosába, Teheránba is, ahol megkérdezték tőle, hogy az Irán és Szaúd-Arábia közötti diplomáciai feszültség miként befolyásolhatja a labdarúgást. „Teljesen világos, hogy a politikának nincs helye a futballban, és a futballnak sincs helye a politikában” – mondta akkor egy sajtótájékoztatón.
Hasonló válasz született a washingtoni Audi Field stadionban szerda este is, amikor az Athletic arról kérdezte Igor Tudort, a Juventus vezetőedzőjét, milyen érzés volt meccsnapon az ovális iroda íróasztala mögött állni, miközben az amerikai elnök Iránról és Izraelről beszélt. A sajtótájékoztatót moderáló FIFA egyik képviselője közbeszólt, jelezve, hogy Tudor csak a Juventus 5–0-s győzelméről válaszolhat kérdésekre, illetve általánosságban a klubvilágbajnoksággal kapcsolatban.
Két nappal korábban az amerikai sportlap arról is érdeklődött a FIFA-nál, hogy a diszkrimináció ellenes üzenetek eltávolításának van-e köze az Egyesült Államok aktuális politikai légköréhez, de a szervezet válaszában az alapszabályaira hivatkozott, amelyek szerint „a FIFA politikai kérdésekben semleges marad”. Szerdán aztán a FIFA megjelenített ugyan rasszizmus ellenes szlogeneket a mérkőzéseken, de csak egyszer, a Gyűlöletbeszéd Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja alkalmából.
A politika távol tartása a labdarúgástól első hallásra teljesen ésszerű álláspontnak tűnik a FIFA-tól. Mégis, ez egyben a lehető legálságosabb hozzáállásnak is tekinthető, különösen akkor, amikor a Juventus edzőjét és játékosait néhány órával a mérkőzésük előtt bekísérik az ovális irodába és politikai célokra használják fel. Arról már nem is beszélve, hogy maga a FIFA elnöke is folyamatosan olyan vádakkal kénytelen szembenézni az európai szövetségtől, a UEFA-tól, hogy „magánjellegű politikai érdekeit a sport érdekei elé helyezi”.
Infantino tagadja a vádakat, és arra hivatkozik, mennyire fontos szorosan együttműködni az Egyesült Államok vezetésével a klubvilágbajnokság és a jövő évi világbajnokság sikere érdekében. A FIFA-elnök Trumphoz fűződő szoros viszonya több annál, mint amit korábban politikusokkal kialakított, de a már jól ismert mintázatot követi. Infantino hasonló közvetlenséggel viselkedett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a 2018-as, oroszországi világbajnokság előtt, alatt és után: 2019-ben még Barátság érdemrendet – a legmagasabb kitüntetést, amiben külföldi állampolgár részesedhet az orosz elnöktől – is átvette Putyintól, majd arról beszélt a nagyvilágnak üzenve: „Amit most látunk, az egy új arca Oroszországnak”. Nos, ez nem volt egy jól öregedő mondat.
Aztán ott volt a 2022-es katari világbajnokság is, ahol emberi jogi szervezetek azzal vádolták meg Infantinót, hogy túlságosan közel került a rendező ország vezetőihez, valamint hogy elbagatellizálta a vendégmunkások helyzetét érintő problémákat és kérdéseket. Infantino saját élettapasztalatához hasonlította a munkások sorsát, mondván, ő maga is olasz bevándorlók gyermekeként nőtt fel Svájcban a hetvenes–nyolcvanas években.
Hét európai labdarúgó-szövetség – köztük Anglia, Németország és Hollandia – figyelmeztetést kapott a FIFA-tól: csapataikat szankciókkal fenyegették meg, ha kapitányaik a OneLove kampány szivárványszínű karszalagját viselik, amely a diszkrimináció elleni kiállást hirdette a világbajnokság idején. A FIFA ezt „politikai indíttatású üzenetként” értékelte, ami már önmagában is politikai állásfoglalás, tekintve, hogy néhány hónappal korábban még maga a szövetség is kitűzte a szivárványszínű zászlót zürichi székházára az LMBTQ-közösség melletti szolidaritás jelképeként.
A 2034-es labdarúgó-vb-t Szaúd Arábia rendezi. Egy újabb ország, amely komoly ellenérzetet vált ki az emberi jogi szervezetekből. A FIFA hatalmas szponzori megállapodásokat kötött az Aramcóval, a szaúdi állami olaj- és gázipari óriással, valamint a Szaúd-Arábia állami befektetési alapjával (Public Investment Fund), amely egyben a Newcastle United többségi tulajdonosa is. Gianni Infantino és Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg egyre szorosabb kapcsolata már most is komoly aggodalmat kelt a futballvilágon belül. Ahogyan 2018-ban Oroszország, majd négy évvel később Katar, úgy most is az anyagi haszon kerül előtérbe ezeknél az együttműködéseknél. Az üzletek mögött álló politikai alku azonban sosem kerül nyilvánosságra.
Teljesen természetes folyamat, hogy egy világbajnokság szoros együttműködést követel meg a házigazda ország vezetésével, azonban egyre inkább az az ember érzése, hogy a labdarúgást már nem önmagában a sport, hanem geopolitikai érdekek és azok diplomáciai szálai mozgatják. A futball irányító testületében ülő vezetők szívesen játszanak politikusosat, amikor az számukra előnyös, de amint megjelenik egy kényelmetlen szlogen vagy egy túl kíváncsi újságíró, azonnal felhúzzák a védőfalat:
Kérem, csak semmi politika!
Globális szinten aligha lehetne politikailag jobban kompromittált a futball, mint amilyen jelenleg: férfi világbajnokságnak adott otthont Oroszország, Katar, és 2034-ben Szaúd-Arábián a sor, Trump és Infantino bromance-e pedig az élő bizonyíték arra, hogy a jövő évi torna sem lesz politikai alkuktól mentes.
Régre visszanyúló hagyománya van annak Amerikában, hogy az elnök sportcsapatokat fogad, de az, hogy a Juventus játékosainak és tisztviselőinek némán kellett tűrnie Trump magánszámát a háború veszélyeiről és a transz közösség sportból való száműzéséről, meglehetősen kellemetlen jelenet. Szép lenne egy olyan világban élni, ahol a sport és a politika külön utakon járnak, de manapság politikusok, oligarchák, sejkek és állami befektetési alapok vásárolnak futballcsapatokat, hogy a sportág jövőjét érintő legfontosabb kérdésekről (geo)politikai megfontolások mentén hozzanak döntéseket.
Dehát mi ezt pontosan tudjuk, ebben élünk 15 éve.
Kiszámíthatatlan és katasztrofális következményekkel járhat a Közel-Keleten, de akár globálisan is, hogy az USA vasárnap hajnalban megtámadott három iráni nukleáris objektumot, először vetve be a bunkerromboló bombákat. Lehetséges forgatókönyvek.
Erről ír a világsajtó.
Donald Trump legutóbb a Juventus focistáit hozta kínos helyzetbe.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
A nemzetközileg elismert kutató 91 éves volt.
Többféle nézetben is rá lehet nézni az éppen közlekedő vonatokra.
