Örökös harc dúl a futball nagyurai között, a háttérben pedig már ott mosolyog Donald Trump
A FIFA, élén vezetőjével, Gianni Infantinóval egészpályás letámadást indított azért, hogy részese lehessen az európai klubfutballnak, és újra átvegye az irányítást világszinten is. Ez láthatóan nem tetszik Aleksander Ceferin UEFA-elnöknek, így a két szövetség között ismét fellángolt a viszály, ami a FIFA paraguayi kongresszusán csúcsosodott ki.
Ha egy olyan történetet keresünk, amely összefoglalja a FIFA, a világ labdarúgásának irányító testülete, és az európai megfelelője, az UEFA közötti feszültséget, kezdjük a nyári klubvilágbajnokság pénzdíjaival. Ez a torna Gianni Infantino, a FIFA elnökének szerelemprojektje. A 32 csapatosra duzzasztott mezőny az Egyesült Államokban küzd majd meg a „világ legáhítottabb trófeájáért” – legalábbis a FIFA-vezér így gondolkodik róla.
Infantino eltökélt szándéka, hogy az esemény nagy durranás legyen, a FIFA világában pedig semmi sem vonzza úgy a figyelmet, mint a dollárjelek. Célul tűzte ki, hogy klubvilágbajnokság győztese nagyobb pénzdíjazást kapjon, mint a Bajnokok Ligája nyertese. Egy olyan összeget, amire az emberek felkapják a fejüket. Végül egy vastag hajszállal, de elmaradt az ambiciózus céltól. A FIFA által közzétett adatok szerint a klubvilágbajnokság győztese akár 125 millió dollárt (megközelítőleg 45 milliárd forintot) is kereshet, ami valamivel kevesebb, mint az a 154 millió dollár (55 milliárd forint), amelyet a Real Madrid kapott a tavalyi Bajnokok Ligája-győzelméért. Infantino vakmerő törekvései is jól mutatják: a világ labdarúgásának két legfőbb szervezete örökös harcot folytat a futball globális szintű irányításáért politikai és gazdasági téren egyaránt.
Infantino inkább Trumppal barátkozott a saját kongresszusa helyett
A konfliktus a múlt héten tovább élesedett Paraguayban, amikor a FIFA éves kongresszusán az európai szövetség nyolc tagországának képviselői demonstratívan kivonultak a teremből. A tiltakozás oka az volt, hogy a FIFA első embere inkább a Donald Trump amerikai elnök közel-keleti látogatását részesítette előnyben, és a gépe még csak az Atlanti-óceán felett járt, amikor a kongresszusnak már el kellett volna kezdődnie. Az UEFA később közleményben bírálta Infantinót, amiért a programot „magánpolitikai érdekekhez” igazította.
A szövetségek közötti viszony azonban korántsem olyan stabil, mint ahogyan azt a nyilvánosság előtt láttatni szeretnék. Egy, a neve elhallgatását kérő, de a futball világában magas rangú vezetőnek számító személy arról beszélt az Athleticnek, hogy a paraguayi történések fordulópontot jelenthetnek a sportág jövőjét illetően, majd hozzátette:
A kölcsönös érdekek mentén kötött kényes fegyverszünet mostanra darabokra hullott, és amit eddig csak halk morgásként lehetett érzékelni, az könnyen fordulhat nyílt lázadássá Infantino ellen.
A feszültség bármelyik percben vulkánként törhet ki, de a FIFA igyekezett csírájában elfojtani az ügyet. A nemzetközi szövetség szerint nincsen konfliktusuk senkivel, a főtitkár Mattias Grafström pedig úgy fogalmazott, hogy a szervezetük „kiváló kapcsolatot” ápol az UEFA-val.
Pénz és hatalom – ezért küzd Infantino és Ceferin
Európában egyre erősebb a meggyőződés, hogy a FIFA megpróbál teret nyerni az UEFA anyagi és hatalmi dominanciájában. Ugyan a FIFA régóta a világbajnokságok szervezője és névleg a sportág legfőbb irányítója, de alig van beleszólása a klubfutball legnagyobb eseményeibe. A pénzügyi fölény jelenleg egyértelműen Európáé: az UEFA közel kétszer annyi bevételt termel, mint a FIFA, főként a Bajnokok Ligája és az Európa-bajnokság sikere révén.
A FIFA a 2023–2026 közötti időszakra – amelynek anyagilag is az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által rendezendő világbajnokság lesz a csúcspontja – 13 milliárd dolláros bevételt prognosztizál, míg az UEFA bevétele csak a tavalyi szezonban 6,8 milliárd euró volt. Az európai futball fölénye a pályán is megmutatkozik. Az elmúlt öt világbajnokságból négyet európai nemzetek nyertek, a legutóbbi 17 klubvilágbajnoki döntőből pedig 16-szor európai csapat diadalmaskodott (az egyetlen kivétel 2012-ben a Corinthians, amely 1–0-ra legyőzte a Chelsea-t).
Gianni Infantino 2016-os megválasztása óta a sportág globalizációját hirdeti. Szószólói rendre azzal érvelnek, hogy a férfi és női világbajnokságok 48 csapatosra bővítése növelni fogja a bevételeket, amelyeket a tagországok között újra el lehet majd osztani – ezzel elősegítve a futball fejlődését a világ kevésbé tehetős régióiban. Infantino célja továbbá, hogy a FIFA ne csak a válogatott tornákra építsen, hanem aktívan részt vegyen a klubfutballban is. Szerinte a sportág problémája, hogy még Európán belül is csak néhány ország csapatai alkotják az elitet. Ezzel alighanem a szurkolók is egyetértenek.
Infantino érvei elsőre jogosnak tűnhetnek, ám az UEFA vezetésében sokan inkább hatalmi és anyagi terjeszkedést sejtenek a motivációja hátterében. Az európai szövetség hivatalos kommunikációja a múlt hétvégi eset után ugyan az volt, hogy a FIFA-val való személyes kapcsolat „nagyon jó”, ami a „nyílt kommunikáción és kölcsönös tiszteleten” alapszik, de ez nyilvánvalóan nem így van, ha Infantino elkésik a saját kongresszusáról, amit az UEFA vezetői ezt követően inkább kihagynak. Ez minden, csak nem kölcsönös tisztelet.
Bár tegyük hozzá gyorsan, az UEFA bojkottja nem példa nélküli: tavaly Bangkokban Ceferin szintén idő előtt távozott a kongresszusról, pedig épp akkor futott a közös német–belga–holland pályázat a 2027-es női világbajnokság megrendezésére. Ekkor már lehetett sejteni, hogy Brazília kapja meg a rendezés jogát – ami végül be is igazolódott –, így vélhetően ekkor is tüntetőleg hagyta ott az eseményt az UEFA első embere.
Európa országainak egyre nagyobb frusztrációt okoz, hogy a kontinens nem fér oda a soron következő (férfi) világbajnokságok rendezői közé. Feltételezve, hogy a FIFA tartja magát a konföderációk közötti rotációs elvhez, 2042-ig biztosan nem lesz olyan világbajnokság, amelyet kizárólag európai ország rendezne. Az öt év múlva esedékes mundial pedig egészen furcsa módon hat rendező ország között oszlik meg – Spanyolország, Portugália, Marokkó, Argentína, Paraguay és Uruguay –, ami önmagában kérdések sorát vonja maga után, de ez a cikk nem erről szól.
Mi robbantotta ki a háborút?
Sokkal inkább arról, hogy mikor és miért tört ki a viszály Infantino és Ceferin között. Ehhez egészen 2018-ig kell visszamennünk az időben, amikor Infantino egy 25 milliárd dolláros együttműködést próbált keresztülvinni a japán és szaúdi forrásból finanszírozott SoftBankkal. A terv szerint új, globális léptékű klub- és válogatott tornákat indítottak volna, köztük a felduzzasztott klubvilágbajnokságot (melyre állítólag 3 milliárd dolláros támogatás jutott volna), valamint a globális szintre kiterjesztett Nemzetek Ligáját.
A Nemzetek Ligája eredetileg az UEFA projektjeként indult, a torna rendezési jogait pedig eleinte más szövetségeknek szerette volna kiszervezni, de a SoftBank–FIFA megállapodás meghátrálásra késztette. Az UEFA attól tartott, hogy ez az egyezség gyengítheti a Bajnokok Ligáját, felboríthatja a versenynaptárat, vagy esetlegesen szponzorokat szipkázhat el tőle, ezért végül magánál tartotta a licenceket, így a FIFA szándékai ellenére soha nem lett világméretű verseny a Nemzetek Ligájából.
Az UEFA volt az első, amely határozottan ellenezte a világbajnokság kétévenkénti megrendezésének ötletét. Bár a FIFA hivatalosan nem támogatta a javaslatot, a kongresszus napirendre vette a kérdés megvitatását. Ceferin akkor kijelentette, hogy az európai országok ilyen feltételek mellett bojkottálnák a tornát, a dél-amerikai szövetség, a CONMEBOL pedig az UEFA mellé állt az ügyben.
Mivel a férfi világbajnokságok történetében 1930 óta mindig európai vagy dél-amerikai országok nyertek, a két földrész vezetőinek szövetsége elég erős volt ahhoz, hogy érvényesítsék akaratukat a FIFA-val szemben, majd 2022 áprilisában közös irodát is nyitottak Londonban. Még ebben az évben újraélesztették a Finalissimát, ahol az aktuális Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzik meg egymással – Argentína 3–0-ra győzött Olaszország ellen a Wembley Stadionban.
A közös projekt egyértelmű üzenetet hordozott: ha a FIFA olyan irányba indul, amely ellentétes Európa és Dél-Amerika érdekeivel, akkor a két földrész önállóan lép fel céljai eléréséért. Bár a kétévenkénti vb ötletét sikeresen meghiúsították, azóta a CONMEBOL fokozatosan közeledett a FIFA-hoz – különösen azóta, hogy Brazília elnyerte a 2027-es női világbajnokság rendezési jogát. A CONMEBOL célja továbbá az is, hogy a 2030-as férfi vb mezőnye 64 csapatosra bővüljön, így több mérkőzést rendezhetnének Dél-Amerikában a torna 100. évfordulója alkalmából.
A korábban szoros UEFA–CONMEBOL együttműködés most háttérbe szorult, bennfentes források szerint a londoni közös irodájuk már alig működik, és könnyen lehet, hogy hamarosan be is zárják. A dél-amerikai szövetség és az Infantino közötti kapcsolat elmélyülését jól jelzi az is, hogy a paraguayi szövetségi központ és a Bourbon szállodalánc egy tornyot nevezett el a FIFA elnökéről.
A FIFA és az UEFA között gyakran nyilvánosan is megmutatkoznak az ellentétek. Amikor Infantino 2020-ban a UEFA-kongresszuson a férfi versenynaptár újragondolását javasolta, Ceferin azt mondta:
Egyetlen vezetőnek sem szabad azt hinnie – bármilyen nagy is az egója –, hogy ő a főszereplő ebben a történetben.
A helyzet tovább mérgesedett 2021 tavaszán, amikor néhány nap alatt megszületett, majd gyorsan elhalálozott az Európai Szuperliga terve, amely a kontinens elitklubjait emelte volna ki a nemzeti bajnokságokból. Az UEFA azóta is gyanítja, hogy a FIFA-nak előzetes tudomása lehetett a projektről, sőt talán cinkosa is volt a meghiúsításának, de ezt a FIFA határozottan tagadja. A múlt heti, paraguayi FIFA-kongresszuson ezek a régi sérelmek ismét a felszínre törtek.
A háttérben meghúzódó Trump-szál
Bár Infantino rendre a futball globalizálásáról beszél, a klubvilágbajnokság valójában ismét Európa leggazdagabb csapatainak kedvez. A részvételért járó jutalom európai klubok esetében 12,8 és 32,8 millió dollár között mozog, míg a dél-amerikai csapatok maximum 15,2 millió dollárt kapnak. Az észak-amerikai, ázsiai és afrikai résztvevők 9,6 milliót, az óceániai indulók pedig mindössze 3,6 millió dollárt vihetnek haza.
Ehhez hozzájön a több tízmillió dolláros összdíjazás, amelynek nagy része várhatóan ismét az európai klubok zsebében landol – már csak a jóval nagyobb költségvetésük és versenyképesebb játékoskeretük miatt is. Így a torna végső soron tovább erősítheti azt az európai dominanciát, amelyet éppen Infantino kritizált korábban. A FIFA elnöke azonban a múlt héten Asunciónban ismét megerősítette, hogy szerinte a futball valódi növekedési potenciálja Európán kívül rejlik. Úgy véli, viszonylag szerény szaúdi és amerikai befektetésekkel a globális futball „GDP”-je évi 270 milliárd dollárról akár 500 milliárdra is nőhet. „Akkor talán a méz körül zümmögő méhek is végre jóllaknak” – fogalmazott képletesen.
És hogy mit keres ebben a történetben Trump? Mint a cikk elején már említettük, Infantino azért késte le a saját kongresszusát, mert az amerikai elnökkel találkozott. A két vezető jó viszonya régebbre nyúlik vissza, de az amerikai nyitás miatt Infantino az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozik az Egyesült Államok elnökével. Januárban ott volt Trump beiktatásán – ahová még a nagy harcostárs Orbán Viktor sem kapott meghívást –, az ott készült felvételekkel pedig kitapétázta az Instragam-oldalát, összesen tíz posztot szentelt amerikai látogatásának.
Az USA térnyerésének vannak látható eredményei, a labdarúgás egyre nagyobb népszerűségnek örvend a tengerentúlon. Ami húsz éve elképzelhetetlen lett volna, az ma már a valóság: ahol eddig kosárlabda, baseball és amerikaifutball-edzőpályák álltak, ott mostanra sok helyen már focipályák vannak, az amerikai labdarúgó-bajnokság (MLS) pedig rohamos léptékben fejlődik, ennek is köszönhető, hogy olyan futballistent is sikerült odacsábítani, mint Lionel Messi.
A Trumphoz dörgölőzés láthatóan nagyon fontos a FIFA-vezér számára, ettől az sem tántorítja el, hogy az amerikai elnök vámháborút indított a jövő évi világbajnokság két társrendezője, Kanada és Mexikó ellen (is), előbbit pedig gyarmatosítani is akarja. A FIFA honlapján kiadott sajtóközleményben Infantino nem győzte meghálálni Trump támogatását, mindezekben pedig nehéz nem azt a szándékot látni, hogy a világ egyik nagyhatalmának vezetője által még nagyobb befolyásra tehet szert.
Persze Infantinónak a vb szempontjából is fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljon Trumppal, ugyanis a FIFA vízumkötelezettséget ír elő a játékosoknak, az edzőknek és a szurkolóknak is az esemény idejére, de az amerikai elnök szigorú migrációs politikája miatt az utolsó pillanatig lesz izgulni valója.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
