Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, 91 éves korában, saint-tropez-i otthonában elhunyt a franciák egyik legnagyobb filmcsillaga. „Brigitte Bardot a szabadság, a francia szellem, a ragyogás megtestesítője volt, aki mindannyiunkat megérintett. Az évszázad legendáját gyászoljuk most” – búcsúzott a színésznőtől Emmanuel Macron francia államfő az X-en.
Brigitte Bardot kulturális hatása valóban elvitathatatlan: a vásznon olyan rendezők tették halhatatlanná, mint Jean-Luc Godard (A megvetés, Hímnem-nőnem), Roger Vadim (És Isten megteremté a nőt, Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna) vagy Loius Malle (Magánélet, Viva Maria, Különleges történetek); az egzisztencialista filozófus, Simone de Beauvoir egyszerűen csak Franciaország legszabadabb nőjeként hivatkozott rá, de ő volt 1969 és 1972 között Marianne, a francia köztársaság perszonifikált szimbólumának arca is – ebben a minőségében vonásait szobrok, bélyegek őrzik.
Brigitte Bardot szerepeiben gyakran egy újonnan megjelenő női típust testesített meg – a minden értelemben felszabadult, emancipált nő karakterével és természetesen szexi kisugárzásával magától értetődően vált az akkoriban kibontakozó szexuális forradalom és a vele kéz a kézben járó változó öltözködési szokások nagy hatású influenszerévé is.

Az eredetileg balett-táncosnak készülő, modellből lett színésznő adottságaira a divatvilág is felfigyelt, olyan divattervezők múzsája volt, mint Christian Dior, Pierre Balmain és Pierre Cardin.
Bardot szépségét sokan macskaszerűnek tartották, így nem meglepő, hogy a leopárdminta a stílusának egyik védjegyévé vált. Az 1971-es Rum bulvár című filmben is látható egy emlékezetes jelenetben, amelyben leopárdmintás bikinit visel. A mintát civilben is imádta: az 1960-as években Párizsban hordott leopárdmintás kabátjai tökéletes összhangban voltak aranyszínű hajkoronájával és macskásan kihúzott szemeivel.
Kevesen tudják, hogy Bardot eredetileg barna volt – ahogy azt az 1950-es években a francia Elle első címlapjain láthatjuk –, mégis ő lett a mozi másik ikonikus szőke ciklonja Marilyn Monroe mellett. Jellegzetes frizurája (amelyről mindig azt mondta, hogy gyorsabban és jobban elkészíti, mint bármelyik hollywoodi fodrász) a „choucroute” volt: félig feltűzött és tupírozott, félig kiengedett haj, amely a hanyag eleganciát szexisséggel kombinálta – egyszerre volt kifinomult és lezser, feltűnő, mégis látszólag erőfeszítés nélküli.

Divatörökségének legismertebb darabja a kulcscsontot hangsúlyozó, széles nyakkivágású Bardot-felső. Ma már ugyan nem vált ki megbotránkozást, de az 1950-es években még kifejezetten merésznek számított. Az 1953-as cannes-i filmfesztiválon már ilyen, vállat szabadon hagyó felsőt viselt: az első Bardot-top vérvörös volt, olyan szabással, mintha bármelyik pillanatban le akarna csúszni.
A tökéletes alakú BB a minden eddiginél kisebb fürdőruhát, a bikinit is segített világszenzációvá tenni. A negyvenes években Louis Réard divattervező észrevette, hogy Dél-Franciaország strandjain a nők felkötik blúzaikat, hogy lebarnuljon a hasuk – ez inspirálta új találmányát, melyet 1946-ban mutatott be: négy textil háromszöget zsinórral összekötve, amelyet bikininek nevezett el, mert azt gondolta, az atombombához hasonló elsöprő hatást gyakorol majd a férfiakra. Az új viselet azonban Bardot-nak köszönhetően vált nemzetközi jelenséggé, amikor 1952-ben a sokatmondó, Manina, a lány bikiniben című filmben így jelent meg: a fiatal színésznő bikinis feltűnése a vásznon az elsők közé tartozott a filmtörténetben – a korszakban a bikini viselése továbbra is illetlennek számított, és sok helyen akár bírságolhattak is érte.

Mielőtt modell, majd színésznő lett volna, Bardot balerinának tanult, és a balett esztétikája végig hatással maradt a megjelenésére: a táncteremben elsajátított testtartás is hozzájárult ahhoz, hogy a filmvásznon istennői fenséget sugárzott, de az általa divatba hozott széles hajpántok is balettiskolás éveiből erednek.
Bardot teremtette meg a francia sikk egyik örök darabját is: a balerinacipőt. Az 1950-es években megkérte a párizsi balett-társulatok tánccipőit készítő Repetto céget, hogy készítsenek utcai viseletre alkalmas, megerősített talpú változatot a lábbeliből. A Cendrillon modell 1956-ban került forgalomba, és azóta is a női ruhatár egyik alapdarabjaként szolgál a melegebb hónapokban.
BB mindössze 39 éves volt, amikor hátat fordított a filmvilágnak, hogy életét az állatvédelemnek szentelje. Néhány filmrajongó ma is örömmel veszi elő a francia új hullám esszenciáját tartalmazó mozis hagyatékát, stílusöröksége azonban ott figyel ma is mindannyiunk gardróbjában.