A 17 éves Koszonits Bettina két és fél éves törpeszamarával, Fokival azért gyalogolja körbe a Balatont egy hónap alatt, hogy felhívja a figyelmet a felelős állattartásra és az állatvédelemre.
Közös kalandjuk második napján találkoztunk velük Balatonfüreden, ahol Bettinával és édesapjával arról is beszélgettünk, miért különleges állat a szamár, és mit tehetnek a szülők azért, hogy a gyerekek már kiskoruktól kezdve felelősen gondolkodjanak az állattartásról.
https://www.youtube.com/shorts/CUzH_0xzRlI
Azóta rajongok a szamarakért, amióta tavaly elolvastam Christopher McDougall igaz történeten alapuló könyvét, a Futás Shermannel című kötetet. Ebben az amerikai újságíró elmeséli, hogyan lett egy elhanyagolt, alultáplált törpeszamárból a család kedvence, és hogyan készültek fel együtt a legendás szamaras futóversenyre, pedig az örökbefogadás napján még alig lehetett lábra állítani.
A könyv lapjain sorra dőlnek meg a szamarakról élő tévhitek. A szerző szerint az állat, amelyet a köznyelv makacsnak és butának bélyegez, valójában rendkívül óvatos, jó memóriájú és erős kötődésre képes teherhordó. Emberrel együtt akár napi több tíz kilométert is képes megtenni, ha bízik a gazdájában, és ha a terhelés arányos az erejével.
https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260409_longevity-kutyatartas-mentalis-egeszseg
Egy háziállat felelősség, nem plüssjáték
Bettina és a törpeszamara között tökéletes az összhang, és ahogy fogalmaz, nap mint nap tanul Fokitól, elsősorban azt, hogy nem érdemes sietni. A túra legfontosabb célja tehát az, hogy felhívják a figyelmet a felelős állattartásra és az állatvédelemre. A törpeszamár pedig ebben a kalandban nem mindennapi útitárs. Lassabb tempót diktál, mint egy kutya, gyakori pihenőt igényel, és a tűző napon különösen oda kell figyelni a patájára és a folyadékpótlására. Bettina szerint pontosan ez a lényeg. Aki állatot vállal, az nem egy kütyüt vagy dísztárgyat, hanem egy élőlényt vállal, akinek a szükségletei felülírják a gazdája kényelmét.
Foki két és fél éves, és Bettina szerint sokkal érzékenyebb és okosabb állat annál, mint ahogy általában elképzelik
Nedjalkov Balázs
A túra minden állomásán helyiek, kíváncsi családok és gyerekek csatlakoznak hozzájuk néhány kilométerre, van, aki csak megsimogatja Fokit, van, aki hosszabb beszélgetésbe kezd Bettinával arról, milyen felelősséggel jár egy állat mellett dönteni. A fiatal lány pedig hisz abban, hogy ha az emberek végignézik, amint ő és Foki végigjárják ezt az utat, és meglátják, milyen érzékeny, hűséges élőlény egy szamár, akkor talán másképp gondolkodnak majd az állatokról.
Az állatvédelemről és a felelős állattartásról ugyanis nem lehet eleget beszélni.
Az elmúlt hónapokban Magyarországon eddig nem látott tempóban alakul át az állatvédelem szabályozási környezete. A Tisza-kormányban idén májusban felállt élő környezetért felelős tárca élén Gajdos László áll, aki huszonkilenc éven át volt a Nyíregyházi Állatpark alapító igazgatója, mielőtt a politikai pályára lépett.
https://hvg.hu/itthon/20260722_gajdos-laszlo-hatvanpuszta-zebrak
Gajdos első nagy horderejű döntése augusztusban vált ismertté. A kormány rendeletet adott ki, amely 2027. január elsejétől tiltja a vadon élő állatok cirkuszi szerepeltetését. A tilalom nem csupán az előadásra vonatkozik, kiterjed az ilyen állatok cirkuszi menazsériába történő beszerzésére, szaporítására és betanítására is. A listán húszféle emlős, a madarak négy kategóriája és egyes hüllők szerepelnek, a háziasított fajok, köztük a szamár is, kimaradtak a tiltásból. A már jogszerűen tartott állatokat a társulatok életük végéig gondozhatják, de nem szaporíthatják és nem léptethetik fel őket.
A cirkuszi tilalom csak egy eleme annak a programnak, amelyet Gajdos a kinevezése előtt vázolt fel.
A tervek között szerepel egy országos hatáskörű állatjóléti hatóság felállítása, amelynek őrei szankcionálnának, oktatnának is. Ez azért fontos részlet, mert az edukáció szerepe legalább akkora hangsúlyt kap a programban, mint a büntetés. A kóbor macskák ivartalanítására is önálló programot indítanának, a kutyák esetében pedig a nyilvántartás hiányosságait pótolnák. A becsült három-négymillió hazai kutyából jelenleg mindössze kilencszázezerről van hivatalos adat. Emellett tízmilliárd forintos, évente megújuló keretösszeg állna rendelkezésre a menhelyek fejlesztésére és az ivartalanítási programra, hiszen az önkormányzati menhelyek nagy része jelenleg alulfinanszírozott, és sok helyen civilek áldozatos munkájából tartja fenn magát.
Az edukáció, amit nem könyvekből tanulunk
A Koszonits család számára különösen fontos az állatvédelem, Bettina nem az első, aki szamárral vág neki egy nagy távnak. A bátyja, Patrik 2024-ben Ásotthalomról indulva 400 kilométert tett meg egy szamár társaságában, és ez az élmény alapozta meg azt a családi hagyományt, amelybe Bettina túrája is illeszkedik.
A családé az ország egyetlen szamármentő rezervátuma, amelyet édesapjuk, Tibor alapított, aki gyerekkora óta rajong az állatokért, és már egészen kicsi korában is minden kóbor kutyát hazavitt.
Ez a szemlélet formálta a gyerekeit is, akik szó szerint magukba szívták az állatok szeretetét, jóval azelőtt, hogy bármit is tudtak volna a felelős állattartásról szóló szabályokról.
Bettina és édesapja, Tibor, aki maga is gyerekkora óta rajong az állatokért, és megalapította az ország egyetlen szamármentő rezervátumát.
Nedjalkov Balázs
Az ország új vezetése éppen most próbálja jogszabályokba önteni azt, hogy mit jelent felelősen bánni az állatokkal, aminek azonban komoly anyagi vonzatai is vannak. Foki és Bettina túrája pontosan azt a hiányzó láncszemet mutatja meg, amit a szakpolitikai dokumentumok nehezebben tudnak közvetíteni. Ez pedig az élmény. Egy fiatal lány, aki napi több tíz kilométert gyalogol egy állat tempójában, mert megtanulta, hogy a felelősség nem teher, kapcsolat.
A gyerekek és a fiatalok nem egy jogszabályból tanulják meg, mit jelent felelősen gondoskodni egy állatról. Egy iskolai óra vagy egy plakát önmagában ritkán változtat viselkedést. Sokkal nagyobb eséllyel tanulnak egy olyan akcióból, mint Bettináé.
Fokival szeptember 23-án térnek majd vissza Balatonalmádiba, ha minden a tervek szerint halad. Addig azonban még több tucat településen fordulnak meg, ahol újabb gyerekek találkozhatnak élőben a szamárral, és hallhatnak arról, mit jelent felelősen gondoskodni egy állatról.
https://hvg.hu/360/20260518_hvg-europa-elefantmenhely-portugalia
A szeretet, aminek ára van
Mindehhez azonban forrásra is szükség van, hiszen a szamártartás korántsem olyan olcsó és gondtalan, mint ahogy azt sokan gondolják. Egy állat éves ellátása akár egy-másfél millió forintba is kerülhet, az idei aszály pedig tovább növelte a költségeket:
míg tavaly egy körbála széna 10 ezer forintba került, idén már 30–40 ezret is elkérnek érte.
A megfelelő takarmány mellett a rendszeres patagondozás, féregtelenítés és állatorvosi ellátás is folyamatos kiadást jelent, ami egy több állatról gondoskodó alapítvány esetében jelentős összeggé áll össze. A szénapellet önmagában havi mintegy 100 ezer forintba kerül.
Bettina és Foki augusztus 24-én indultak Balatonalmádiból, céljuk pedig, hogy szeptember 23-ára érjenek vissza ugyanoda.
Nedjalkov Balázs
Bettina társát, Fokit, valamint a családjuk gondozásában élő többi szamarat is ez a támogatás segíti tovább. Aki szeretné a maga eszközeivel is támogathatja az Ott vagyunk már? Állatvédelmi Alapítványt.
Bár Bettina az akció negyedik napjára lebetegedett, elveszítette a hangját, a túra nem ér véget. Ezért néhány napra átadja a stafétát testvérének, Patriknak, aki folytatja Fokival a Balaton körüli túrát, amíg a testvére meggyógyul. Bettina közösségi oldalán megírta, az utat nem szakítják félbe, csak pihen egy keveset, hogy mielőbb újra csatlakozhasson hozzájuk. Mint fogalmazott, „az igazi erő néha nem abban van, hogy mindenáron továbbmegyünk, hanem abban, hogy képesek vagyunk megállni, pihenni és segítséget elfogadni.” Ígérete szerint amint visszatér a hangja és az ereje, ő maga folytatja tovább az utat Foki mellett.
https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260828_segitokeszseg-segitsegkeres-onallosag-problemak-altruizmus
Amíg tehát Bettina pihen, testvére, Patrik viszi tovább Fokit, a szamár pedig nincs egyedül, ahogy az emberek sem, akik ezt az utat mellette végigkövetik. Ahogy Christopher McDougall könyvében Sherman is megtanulta, milyen érzés együtt haladni másokkal, és ez az öröm hajtotta tovább azokban a pillanatokban is, amelyekben egyedül talán feladta volna. „A kitartás nem azt jelenti, hogy soha nem állunk meg. Azt jelenti, hogy van, aki fogja a kötőféket, amíg mi éppen nem bírjuk.” Bettina és Foki története is éppen ezt igazolja.
