A francia császárrá lett hadvezérről az oroszok neveztek el tortát. Ünnepi asztalra először kereken egy évszázada került. Az édes centenáriumot fél tonnás, Guinness-rekorder gigantikus torta elkészítésével ünnepelték.
Úgy tűnik, most aztán beindul a tél. Nem mintha olyan nagyon hiányzott volna, de így legalább létjogosultsága lesz a jó húzós, lélekmelegítő ételeknek, és nem kell feltétlenül lájtoskodnunk. Mindjárt kezdhetjük is egy tekintélyes csülkös bablevessel, utána jöhet palacsinta, és a vasárnap délutáni egészségtelen szieszta.
Bifidus essensis, probiotikus és az egyéb bűvös szavaktól megigézve azonnal tudatos vásárlókká válunk, és tucatjával hordjuk haza a különböző színes dobozokat a szupermarketekből, mert az egészségnél nincs is fontosabb. Közben elfeledjük az egyszerű, ám annál hatásosabb, olcsóbb, évszázadok óta jól ismert gyógyhatású tejsavót. Nemcsak egy ital, amitől elkerülhet minket minden téli nyavalya, de sütés-főzéskor is nagyszerűen felhasználható.
Aki sütött már otthon kenyeret, biztosan elhiszi, hogy a házi sajtkészítés sem ördöngösség. De azoknak sem kell kételkedni a sikerben, akik eddig csak tébláboltak a konyhában.
Lassan szokjuk a többnapos hétvégéket, de pánikbetegek leszünk a gondolattól, ha nem sütünk-főzünk állandòan harmadnapra éhkoppon marad a familia. Lelki elsősegély és telefonos segítség helyett forduljunk bizalommal a sütőnkhöz. Beledugunk ezt-azt, és máris mehetünk körmöt reszelni.
Az aprócska makaron a múlt század elején Párizsból indult világhódító útjára, és népszerűsége máig töretlen. Az utóbbi években nálunk is divatos lett: magára valamit adó cukrásznak illik előállni a saját makaronjaival. De egyre többen próbálkoznak otthon is a „szendvics sütivel”. Íme, egy lelkes és kitartó hívő makaron-története. Az újabb hosszú hétvégén mi is próbálkozhatunk.
Amikor még voltak rendes évszakok, állítólag a sütőtöknek is illett várni az első fagyokig: akkor szedték csak fel a földekről, ha megcsípte a dér. Manapság nem tököljük el az időt, ott a piacon a karcsú kanadai tök meg a gömböc kis japán Hokkaidó, de hetek óta már a tekintélyes hazaiak is. Mehetnek a levesbe.
Ha eddig nem próbáltunk volna otthon kenyeret sütni, ne tétovázzunk tovább. Nem csak azért, mert olyan fantasztikus a lakást belengő kenyérillat, hanem, mert egészségesebb és olcsóbb is a boltinál, amit magunk készítünk.
Ha tetszik, ha nem a felkent magyar konyházóknak, a pizza immár a honi kulinária alaptétele. Népszerűségben veri a lángost és a fánkot is, annak ellenére, hogy többnyire az eredeti olasz tésztához van a legkevesebb köze. Ennek oka nemcsak a magyar fantázia gazdagságát bizonyítandó, meghökkentő feltétek sokszínűségében keresendő, hanem abban a szomorú tényben, hogy ha ránk tör a csillapíthatatlan pizza-ehetnék, szinte azonnal nyúlunk a telefonért és hívjuk a pizzafutárt.
A gasztronómiában élen járó baszk konyhaművészet újabb sikert ért el: San Sebastian neves étterme, az Arzak főséfjének ítélték oda a Veuve Clicquot World's Best Female Chef díjat. A rangos elismerés nevéből is kitűnik, a szakmai dicsőség ezúttal a szebbik nem képviselőjét illeti.
A fejes saláta az első tavaszi zöldségek között kelleti magát a piacok standjain.
Manapság, amikor dohányfagylalttal, szarvasgombás mézes desszerttel, vagy éppen mangalicatöpörtyűs csokoládéval és ehhez hasonlókkal találkozunk, a legkevesebb, hogy sajtból van a torta. Sőt, a cukrászdák, kávézók, bisztrók kínálatából nem is hiányozhat, a világ szinte minden táján ott kínálja magát.
A legzöldebb anyuka is szembesülhet azzal, hogy egészségtudatosnak dresszírozott magzata az óvodában szocializálódva élénk érdeklődést kezd mutatni holmi színes, édes rágnivalók után. Annyi jó hírrel szolgálhatunk, hogy ezek a rettenetes holmik a gyárinál sokkal egészségesebb változatban elkészíthetők otthon is.
Mi okozza a törököknek az egyik legnagyobb gyönyörűséget? Ne tessék félre érteni, ez egy gasztronómia rovat, mi másról is lehet szó, mint egy kis csábító finomságról. A mi asztalunk a konyhában van, ha a tálnyi édességgel netán a hálószobában kötünk ki, akkor megtanultunk lokumot csinálni.
Nem állítjuk, hogy a kocsonya a legdivatosabb étel. Pláne, ha nem urizálunk aszpikba bújtatott csirkével, libával, hallal, hanem bevállaljuk a disznóságot. Na, pont ettől lesz állati jó.
Igaz, hogy pörköltben él a nemzet, de azért a pacal mindig is megosztotta a népeket. Kétféle ember van, aki szereti, és aki nem. Ezzel nem mondtunk túl sokat. Ízlések és pofonok különbözők, ám sok minden a látványtól, s persze a szagoktól függ.
A szomszédos országokba tett utazások elmaradhatatlan része a helyi specialitások, vagy a csak ott kapható kedvenc ételeink-italaink több heti készletének bespájzolása. Mert gondolni kell arra, hogy az ízlelőbimbóinknak oly kedves holmikhoz másképp nem juthatunk hozzá. Azaz van még egy lehetőség, ha a vártnál gyorsabban elfogy a készlet – házilag elkészíteni. Mint jelen esetben a "treskát", azaz a majonézes tőkehalsalátát.
Nincs az a fennkölt tányérsznob, aki fine dining ide vagy oda, ne gyengülne el egy adag jól elkészített tojásos nokedlitől. Pláne, ha a hozzá feltétlenül dukáló fejes salátával, mostanság kovászos uborkával is kábítjuk.
A vajas kenyér nagyon egyszerű fogás, mégis megunhatatlan. A vaj krémes lágysága és íze – főleg ha igazi házi vajhoz sikerül jutni – magában is mennyei. Nemhiába fedezik fel a szakácsok is újra és újra, emelik piedesztálra, mert bizony a vaj az ételeknek is bársonyos, krémes, lágy ízt kölcsönöz.
Volt már volt szerencséjük profi módon elkészített steakhez? S azt tudják, milyen húst kell vennünk? S hogyan fogjunk hozzá otthon a sütéshez? Íme, most minden, amit a steak-sütéshez tudni kell.
