A hét receptje: a királyok pitéje
Még el sem fogyott a karácsonyi bejgli, és máris újabb indokot találhatunk, hogy ismét begyújtsuk a sütőnket.
Még el sem fogyott a karácsonyi bejgli, és máris újabb indokot találhatunk, hogy ismét begyújtsuk a sütőnket.
A gesztenyepüré, jókora tejszínhab dombocskákkal, sokunknak ellenállhatatlan csemege. Nem csoda, hogy bekerült az ország kedvenc édességeinek tízes toplistájába is. Bizonyára dobogós is lehetne, ha mindenhol valóban szelídgesztenyéből készülne. Igaz, így egy kicsit időigényes, de legalább otthon ne sajnáljuk magunktól az igazit.
Úgy tűnik, a csülök igazi magyar virtus, nagyon a mi konyhánk sajátja. Nem vitatva, hogy a bajorok is erősek csülökben, de nekik ez csak sörkorcsolya. Míg a mi tányérunkra fő fogásban valamiféle nemzeti hagyomány juttatja, mely feltétlen tiszteletet tanúsít a korszerűtlen, zsíros és egészségtelen, de isteni ételek felé.
Mi is az, amiért zokszó nélkül hajlandóak vagyunk sorba állni? Amiért nem egy férfiember önként s emelt fővel vállalja be a hétvégi piacozást? Nem másért, mint egy jó lángosért.
Nem kell ahhoz szakácsnak, de még csak gyakorló háziasszonynak sem lenni, hogy az ember meg legyen győződve arról, hogy övé a tökéletes lecsó elkészítésének titka. Így a közös lecsófőzés könnyen temperamentumos, tüzes vitába torkollhat, mert ahány ház, annyi féle módon készül a tökéletes lecsó. Talán egy dolog van amiben megegyezhetünk: a lecsót sokféleképpen variálhatjuk, és elrontani nehezebb, mint jót készíteni.
Hajszálvékony, aranysárgára sült, finoman ropogós tészta, és a töltelékek számtalan variációja. Ha a friss rétes illata belengi a lakást, nincs, aki ellenálljon a kísértésnek.
Az avokádó csak pár éve került be a magyar piacok, boltok kínálatába. S a megjelenése óta állandó vita tárgyát képezi. Gyümölcs-e vagy inkább zöldség? Hizlal-e vagy fogyaszt? Egészséges-e vagy egyenesen mérgező?
Gyerekkorom egyik rejtélye volt, hogyan is sülhet valami hamuban. Kedvenc mesehőseim tarisznyájából nem hiányozhatott az a bizonyos kis kerek harapnivaló. Amely aztán elkísért felnőtt koromra az értekezletekre, a mindenkori munkahelyi büfékbe, házibulikra, útjaimra itthon s külhonban. Igaz, többnyire nem hamuban sült.