Az EU-csúcs este hét órakor kezdődik, közvetlen oka pedig az, hogy Donald Trump azzal fenyegetett meg több uniós tagállamot: ha ellenzik azt, hogy az Egyesült Államok átvegye Grönlandot, 10 százalékos büntetővámot vetnek ki az onnan érkező termékekre.
Az érvényes szabályok szerint az Európai Unió vámunióként egységes kereskedelmi partnernek minősül, így harmadik országok – köztük az Egyesült Államok – nem különböztethetik meg vámokkal az egyes tagállamokat. Egy kizárólag hat EU-országot érintő amerikai vámintézkedés ezért eleve ellentétes lenne az uniós vámunió logikájával, valamint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) legnagyobb kedvezmény elvével. Különösen súlyos jogi problémát jelentene, ha az intézkedés egy már meglévő, például 15 százalékos vámkötöttséget sértene, hiszen az ilyen kötelezettségek politikai indokokra hivatkozva egyoldalúan nem emelhetők.
Az uniós szerződések értelmében a közös kereskedelempolitika kizárólagos uniós hatáskör. Ez azt jelenti, hogy sem az érintett tagállamok, sem Washington nem tárgyalhat külön nemzeti szinten vámkérdésekről. Egy célzott amerikai lépés ezért automatikusan uniós szintű válaszreakciót kell, hogy kiváltson, miközben belső piaci torzulásokat is okozna az érintett exportőrök számára.
Az Európai Unió éppen az ilyen helyzetekre hozta létre a Kényszerellenes Eszközt (Anti-Coercion Instrumentet – ACI), amely kifejezetten a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítés kezelésére szolgál. Az ACI nem klasszikus kereskedelmi jogvitákra, hanem olyan esetekre vonatkozik, amikor egy állam gazdasági eszközökkel – például vámokkal vagy piaci korlátozásokkal – próbál politikai engedményeket kikényszeríteni az EU-tól vagy annak tagállamaitól.
Az eszköz alkalmazása akkor válik gyakorlatilag automatikussá, ha három feltétel egyszerre teljesül:
a harmadik ország intézkedése konkrét politikai célt szolgál,
az alkalmazott eszköz gazdasági nyomásgyakorlás (például diszkriminatív vám),
az intézkedés egy vagy több uniós tagállam döntéshozatalát célozza meg.
E feltételek fennállása esetén az Európai Bizottság kezdeményezheti az ACI-eljárást, amelyhez nem szükséges WTO-jóváhagyás, és amelyben az ellenintézkedések elfogadásához minősített többség is elegendő. Erre vonatkozóan akár már csütörtökön politika döntést hozhatnak az állam- és kormányfők, amelyet gyakorlatilag automatikusan követne az Európai Bizottság intézkedése.
Az ACI keretében az EU széles eszköztárral rendelkezik: célzott vámokkal sújthat amerikai termékeket, korlátozhatja az amerikai szolgáltatók piacra jutását, kizárhat vállalatokat uniós közbeszerzésekből, illetve szigoríthatja a befektetési és szellemi tulajdonhoz kapcsolódó feltételeket. A hangsúly a gyorsaságon és a politikai érzékenységen van: olyan intézkedések kerülhetnének előtérbe, amelyek az amerikai belpolitikában kulcsfontosságú ágazatokat és választói csoportokat érintenek.
Az EU például a szolgáltatási és digitális szektort is célba veheti, illetve korlátozhatja az amerikai vállalatok részvételét az európai közbeszerzésekben. Ezek az intézkedések közvetlenül érintenék az amerikai vállalati lobbikat és a pénzügyi piacokat, amelyek Trump politikai mozgásterére is hatással vannak. Sokan épp ezért tartanak az eszköz bevetésétől, tartanak ugyanis attól, hogy olyan szolgáltatások is kivonulhatnak, amelyeknek nincs európai alternatívája, például az elektronikus fizetési rendszerek.
Amennyiben mégsem ezt a megoldást választaná az EU, a célzott vámokat kivetése mégis elképzelhető. Ezek a válaszlépések olyan amerikai termékeket érintenének, amelyek politikailag érzékeny amerikai választói csoportokhoz és szövetségi államokhoz köthetők, miközben az európai piacon viszonylag könnyen helyettesíthetők. Ilyen termékek lehetnek az ikonikus amerikai fogyasztási cikkek – például a Bourbon whiskey vagy a Harley-Davidson motorkerékpárok –, valamint mezőgazdasági exporttermékek, mint a szója és a kukorica. Sőt, az EU ennél tovább is léphetne, és a repülőgépipar vagy az energiaszektor területén alkalmazhatna nyomásgyakorló eszközöket, illetve a – már említett – digitális óriásvállalatokkal szembeni versenyjogi és adópolitikai fellépést is fokozhatná.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
