A bizottság feltételeinek lényege, hogy a két cégnek lehetővé kell tennie a konkurencia létezését, azaz rivális légitársaságok hatékony működését azokon az útvonalakon is, ahol az egyesülés után az új óriáscégnek nagyon megerősödik pozíciója. Ennek érdekében az Air France és a KLM a tárgyalások során már beleegyezett, hogy lemondanak riválisaik javára napi 47 fel- és leszállási jogukról (azaz slotról - olyan, általában 10-10 perces időintervallumról, amely a repülőtereken az adott légitársaság gépének fel- vagy leszállására szolgál), méghozzá alapvetően az Amszterdam-Párizs, Amszterdam-Milánó, Amszterdam-New York és Párizs-Detroit járatokon.



A fúziót az illetékes amerikai hatóságoknak is jóvá kell hagynia, de szakértők szerint ez nem lehet kétséges - sőt, Jean-Cyril Spinetta, az Air France elnök-vezérigazgatója azt közölte, hogy már meg is kapták az engedélyt. A fúzió egyébként részvénycsere révén bonyolódna majd le.



Az Air France-KLM "házasság" az európai légiközlekedési szektor alapvető átalakulását indíthatja meg. Loyola de Palacio, az Európai Bizottság közlekedési ügyekért felelős tagja már régóta hirdeti, hogy hosszabb távon csak három-négy európai légitársaság őrizhet meg valóban világméretű hálózatot, a többiek kénytelenek lesznek visszaszorulni regionális szintre. Egyes szakértők szerint a következő ilyen összeolvadás a British Airways és a spanyol légitársaság, az Iberia "házassága" lehet. (MTI)