Indiai tőzsdepánik, rettegnek a befektetők
Egy órára felfüggesztették hétfőn a kereskedést a bombay-i értéktőzsdén, miután a Sensex tőzsdeindex 10 százalékot esett. A piacok idegességét a Sonia Gandhi, a Gandhi család olasz származású tagja által vezetett Indiai Nemzeti Kongresszus (INK) választási győzelme okozta.
A hétfő délutáni 4227,50 pontot 129 éves történetének legnagyobb zuhanása után érte el az indiai értékpapírpiac. Az indiai tőzsdei cégek piaci értéke 38 milliárd dollárral csökkent, a külföldi befektetők 500 millió dollár értékű indiai részvénytől szabadultak meg, az indiai államkötvények hozamai pedig meredeken felfelé indultak, miután a Sonia Gandhi vezette Kongresszuspárt megnyerte a választásokat. A befektetőknek kétségeik támadtak afelől, hogy az új kormány folytatja-e a privatizációt, vagy inkább nagyobb külföldi eladósodással finanszírozza majd a költségvetést. A rupia 0,8 százalékot veszített értékéből és csak azután állt meg a lejtőn, hogy a bombay-i jegybank elkötelezte magát, hogy szükség esetén dollárt ad el rupiáért külföldi befektetőknek.
A befektetők félelmei nem alaptalanok. Az indiai parlamentben 220 helyet elnyert Kongresszuspárt nem lép ugyan koalícióra a marxista irányvonalat képviselő Kommunista Párttal, szüksége lesz azonban a Kommunista párt külső támogatásra, nélkülük ugyanis a Gandhi-kormány nem rendelkezik a parlamenti többséghez szükséges 270 szavazattal.
A Kommunista Párt egyik vezetője nemrég sokatmondóan közölte, hogy a Privatizációs Minisztériumot át kell keresztelni Ipari Helyreállítási Minisztériummá, mire a bombay-i tőzsde parkettjén eluralkodott a pánik. A befektetőket szemmel láthatólag nem nyugtatták meg az alakuló Gandhi-kormány kijelölt pénzügyminiszterének, Manmohan Singh-nek a szavai arról, hogy az új kormány folytatja a privatizációt, ha az nem sérti az egyszerű emberek érdekeit. Noha egy másik Kongresszus-párti nyilatkozat szerint a „fejőstehénnek” számító állami cégeket - mint a Hindustan Petroleumot és a térség harmadik legnagyobb olajfinomítójának számító Bharat Petroleum Corporationt - a kormány inkább megtartaná magának.
A befektetési bankárok szintén zavarodottan és rémülten figyelik a váratlan eseményeket és meglehetősen nagy bizonytalanságról számoltak be a piacon. India legnagyobb alumínium-ipari cégének, a Nalco-nak és az olajipari óriás Hindustan Petroleum-nak az eladása kétségessé vált, holott ez vonzotta leginkább a külföldi befektetőket - mondta a Fianacial Times-nak Andrew Holland, a DSP Merrill Lynch bombay-i szakértője.
A külföldi befektetési alap kezelői rendkívül idegesek voltak májusban és lezárták vételi pozícióikat. A külföldi alapok 357 millió dollárt vontak ki a bombay-i tőzsdéről - mondta egy bombay-i értékpapír-kereskedő. A Kongresszus párt egyik vezetője büntetést ígért azoknak, akik pánikot keltenek és spekulálnak, az indiai belföldi intézményi befektetők pedig komoly vásárlásokkal érték el az árfolyam stabilizálását.
A piac még mindig nem tért magához a váratlan választási eredmény okozta sokkból. Az indiai gazdasági csoda atyja, a hivatalában harmadik terminusát töltő 79 éves veterán miniszterelnök Atal Behari Vajpayee ugyanis saját magát csalta tőrbe, amikor India gazdasági sikereire alapozva hat hónappal korábban írta ki a választásokat, arra számítva, hogy negyedszer is az indiai kormány élére állhat.
Számításon kívül hagyta azonban, hogy a szegény indiaiak milliói nem sokat éreztek abból, hogy az amerikai cégek informatikai álláshelyek ezreit helyzeték ki Bangalore-ba, a kormány 3,5 milliárd dollár értékű vagyon privatizálása után a GDP 4,8 százalékára mérsékelte a költségvetési deficitet és a gazdaság az első negyedévben 8,1 százalékkal nőtt. A szegények barátjának tekintett Indira Gandhi Radzsif nevű fiának özvegye, az olasz származású katolikus Sonia Gandhi és a kampányát irányító igen tehetséges lánya Pryjanka és fia Rahul talpra állította a megroggyant Kongresszus pártot és népszerű ígéreteivel könnyen maga mellé állította a több mint 300 millió, napi egy dollárnál kevesebből élő, nélkülöző indiait.
A befektetők félelmei nem alaptalanok. Az indiai parlamentben 220 helyet elnyert Kongresszuspárt nem lép ugyan koalícióra a marxista irányvonalat képviselő Kommunista Párttal, szüksége lesz azonban a Kommunista párt külső támogatásra, nélkülük ugyanis a Gandhi-kormány nem rendelkezik a parlamenti többséghez szükséges 270 szavazattal.
A Kommunista Párt egyik vezetője nemrég sokatmondóan közölte, hogy a Privatizációs Minisztériumot át kell keresztelni Ipari Helyreállítási Minisztériummá, mire a bombay-i tőzsde parkettjén eluralkodott a pánik. A befektetőket szemmel láthatólag nem nyugtatták meg az alakuló Gandhi-kormány kijelölt pénzügyminiszterének, Manmohan Singh-nek a szavai arról, hogy az új kormány folytatja a privatizációt, ha az nem sérti az egyszerű emberek érdekeit. Noha egy másik Kongresszus-párti nyilatkozat szerint a „fejőstehénnek” számító állami cégeket - mint a Hindustan Petroleumot és a térség harmadik legnagyobb olajfinomítójának számító Bharat Petroleum Corporationt - a kormány inkább megtartaná magának.
A befektetési bankárok szintén zavarodottan és rémülten figyelik a váratlan eseményeket és meglehetősen nagy bizonytalanságról számoltak be a piacon. India legnagyobb alumínium-ipari cégének, a Nalco-nak és az olajipari óriás Hindustan Petroleum-nak az eladása kétségessé vált, holott ez vonzotta leginkább a külföldi befektetőket - mondta a Fianacial Times-nak Andrew Holland, a DSP Merrill Lynch bombay-i szakértője.
A külföldi befektetési alap kezelői rendkívül idegesek voltak májusban és lezárták vételi pozícióikat. A külföldi alapok 357 millió dollárt vontak ki a bombay-i tőzsdéről - mondta egy bombay-i értékpapír-kereskedő. A Kongresszus párt egyik vezetője büntetést ígért azoknak, akik pánikot keltenek és spekulálnak, az indiai belföldi intézményi befektetők pedig komoly vásárlásokkal érték el az árfolyam stabilizálását.
A piac még mindig nem tért magához a váratlan választási eredmény okozta sokkból. Az indiai gazdasági csoda atyja, a hivatalában harmadik terminusát töltő 79 éves veterán miniszterelnök Atal Behari Vajpayee ugyanis saját magát csalta tőrbe, amikor India gazdasági sikereire alapozva hat hónappal korábban írta ki a választásokat, arra számítva, hogy negyedszer is az indiai kormány élére állhat.
Számításon kívül hagyta azonban, hogy a szegény indiaiak milliói nem sokat éreztek abból, hogy az amerikai cégek informatikai álláshelyek ezreit helyzeték ki Bangalore-ba, a kormány 3,5 milliárd dollár értékű vagyon privatizálása után a GDP 4,8 százalékára mérsékelte a költségvetési deficitet és a gazdaság az első negyedévben 8,1 százalékkal nőtt. A szegények barátjának tekintett Indira Gandhi Radzsif nevű fiának özvegye, az olasz származású katolikus Sonia Gandhi és a kampányát irányító igen tehetséges lánya Pryjanka és fia Rahul talpra állította a megroggyant Kongresszus pártot és népszerű ígéreteivel könnyen maga mellé állította a több mint 300 millió, napi egy dollárnál kevesebből élő, nélkülöző indiait.