Fővárosi luxusadó-övezetek

Valószínűleg Lakos Imre (SZDSZ), Újbuda alpolgármestere lakásának négyzetmétere a legértékesebb, ha a fővárosi közgyűlés tagjainak ingatlanjait vetjük össze - legalábbis ha a luxusadótörvény logikáját követjük a kalkulációnál. A HVG közel teljes körű gyűjtése szerint a közgyűlés tagjai közül ő él a legdrágább besorolású értékövezetben (a 11-esben), míg a többség a 3-as, 4-es, 5-ös övezetek lakója (az értékövezetekről lásd táblázatunkat és térképünket). Figyelemre méltó azonban, hogy amikor egy utca két övezetbe is tartozik, az a rész, ahol egy városatya lakik, szinte mindig a kevésbé értékes oldalhoz tartozik.

HVG

Az igazságosabb közteherviselésre hivatkozva az Országgyűlés 2005. november elején fogadta el a luxusadóról szóló törvényt, méghozzá nagy többséggel: 311 igen, nyolc nem vokssal két tartózkodás mellett. Eszerint 2006-tól évi 0,5 százalék adót kell fizetni a 100 millió forintnál értékesebb, magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlanok ezen értékhatár feletti része után. Szijjártó Péter (Fidesz) képviselő kitartó - kifejezetten a kormányfő családjának úszómedencéje miatti - igyekezete ellenére sem terjed ki ugyanakkor uszodákra a luxusadó, ahogy például a külföldi ingatlanokra sem. Ez a hiányosság sokak szerint alkotmányossági aggályokat vet fel, nehéz megmagyarázni ugyanis, hogy más vagyontárgyak - például a telkek - miért mentesülnek az adó alól.

Adatok hiányában a jogalkotók csak megbecsülni tudták, hogy mintegy 30 ezer magánszemély tulajdonában 10 ezer lakás és ezer olyan üdülő van, amelyre kiterjedhet az új adó. Elsősorban a nagyvárosok felkapott részein és az idegenforgalmailag frekventált településeken lévő ingatlanok után nagyságrendileg 1 milliárd forint - az önkormányzatokat illető - adóbevétellel számoltak a törvényhozók. Vidéken kevés helyen lesz luxusadó. Szegeden például már november végén megállapította a közgyűlés, helyben nincs ilyen nagy értékű ingatlan, így ott övezetrendeletet sem alkottak, Sopronban pedig kevesebb mint ötven szóba jöhető ingatlannal számolnak.

A törvény melléklete tételesen felsorolja az épületfajták (egylakásos házban lévő, többlakásos épületben lévő lakás vagy üdülő) forgalmi értékhatárait fővárosi kerületek és megyék szerint. Eszerint a legmagasabb - 800 ezer forintos - négyzetméterárak az I. kerületben vannak, a legolcsóbb ingatlanokat pedig (50 ezer forintos négyzetméterár) például Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén és Csongrád megyék kisközségeiben találni. Az Országgyűlés csak a kereteket adta meg, a törvény mellékletében felsorolt minimum- és maximumértékeken belül az önkormányzatoknak március 31-éig maguknak kell övezetrendeletet alkotniuk (ennek hiányában a törvényi határok átlaga alapján kell számolni).

A fővárosi közgyűlés hétfői rendkívüli ülésén MSZP-SZDSZ-szavazatokkal elfogadott rendelet kerületi határokra tekintet nélkül 15 értékövezetre osztja Budapestet. A legdrágább lakásnégyzetmétereket a Várban, az Országház utcában határozták meg, a Szentháromság téren már kereken 100 ezer forinttal kevesebbel, 700 ezerrel lehet számolni. A legolcsóbb, 1-es övezetben - idetartozik például Csepelen a Borókás utca vagy például Pesterzsébeten a Csányi utca - 150 ezer forintos négyzetméterekkel kalkulálnak. Az árkülönbség egy-egy kerületen belül is nagy lehet: a II. kerületben a 7-es és a 14-es, a XI. kerületben a 3-es és a 9-es övezetbe is kerültek utcák.

A négyzetméterár-számítás alapját az illetékhivatal adatai adták. Azzal a jogalkotók is tisztában vannak, hogy a lakások forgalmi értéke jelentősen eltérhet a rendeletitől. A törvény indoklása szerint az új adófajta lényege nem a piaci ár meghatározása, hanem a különböző ingatlanok közötti értékarányok kifejezésre juttatása. Azt, hogy ténylegesen mennyi adót kell fizetni - évente két részletben, március, illetve szeptember 15-éig - az illetékes önkormányzat adóosztálya állapítja meg, azután, hogy a luxusingatlanok tulajdonosai elkészítették saját bevallásukat, első alkalommal 2006. április 30-áig. Ennek tartalmaznia kell a lakás vagy ház adatait, valamint a korrekciós tényezőket (az épület korát, falazatát, szobáinak számát, komfortfokozatát, fűtési módját s akár a tájolását is), továbbá az ingatlan hasznos alapterületét.

Ezek alapján az önkormányzat számítja ki a két évre érvényes adóösszeget. A fizetendő összeg megállapításáról szóló határozat ellen fellebbezni is lehet, de teljesen nem lehet kibújni alóla. Az önkormányzatok utólag ugyanis ellenőrzik, hogy megfelelő összegű-e a befizetés. Igaz, miután a fővárosban megfelelő nyilvántartás hiányában megtippelni sem merték, hány ingatlan esik a törvény hatálya alá, arra még nincs kész módszer, azt hogyan ellenőrizzék, hogy minden érintett készített-e bevallást.

PÁLMAI ERIKA