Ezzel szemben Kupa Mihály, Varga Mihály és Hetényi István is amellett érvelt, hogy a kormánynak ki kellene választania egy területet, és arra kellene koncentrálnia reform-erőfeszítéseit.

Varga Mihály, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere, az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának mostani elnöke szerint hasznosabb lenne a több területen megindított reformelképzeléseknél az, hogy ha egy kiemelt területet helyezne előtérbe a kormányzat. Véleménye szerint "jelenleg reform-szélessáv van, szűkíteni kellene a folyamatot, a reformok frontját, mert ha ilyen kiterjedt az egész, akkor a parton a hullámok elcsendesedhetnek". Varga Mihály azon a véleményen volt, hogy napjainkban nem reformok zajlanak az országban, hanem stabilizálási kísérlet történik. Megítélése szerint a mostaninál jóval nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az ország versenyképességének javítására, mert a stabilizáció jelenlegi szerkezete nem jó, előbb-utóbb a versenyképességet segítő, javító intézkedésekre lesz szükség. Az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere szerint az EU-s támogatásokból 2009-ig még kevés érkezik az országba, sőt véleménye szerint addig az ország nettó befizetője lesz várhatóan az EU büdzséjének.

Hetényi István, a Kádár-korszak egyik volt pénzügyminisztere is amellett érvelt, hogy hasznosabb lenne egy területre koncentrálni a reformmal kapcsolatos lépéseket. Példaként említette, hogy Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök nyolc év alatt az általa meghirdetett négy reformból csupán egyet tudott ténylegesen megvalósítani. Hetényi István szerint az egészségügyi reformot véghez kell vinni, a probléma azonban ott van, hogy az emberek nem értik az egyes intézkedéseket, lépéseket. Hetényi István ezért úgy vélte: szükség volna arra, hogy a kormányzat a "értelmes szövetséget" kössön a médiával a reformfolyamat elmagyarázására.

Kupa Mihály, az Antall-kormány pénzügyminisztere kijelentette: aki mindent meg akar reformálni, semmit sem tud megreformálni ténylegesen. Úgy vélte, hogy 2011-ig lépésről lépésre be kellene mutatni, milyen intézkedések történnek a stabilizáció érdekében. Az államháztartás tekintetében jó intézkedésnek mondta, ha az elsődleges költségvetés pozitív egyenleggel zár, és ezt törvényesen is előírják, és amellett érvelt, hogy a költségvetés tekintetében kiadási plafonokat fogalmazzanak meg. Úgy vélte, a mindenkori éves költségvetési törvényben csupán fiskális kérdéseket kellene megfogalmazni, az esetleges szociálpolitikai intézkedésekről nem szabad a büdzséről szóló jogszabályban rendelkezni. Véleménye szerint a legjobban, legátfogóbban az oktatást kellene megreformálni, mivel ez hosszú távon érdeke az országnak. Feltette a kérdés: miért nem vesszük át az egészségügy területén az Ausztriában kitűnően működő egészségügyi rendszert?

Draskovics Tibor szerint csak a sokoldalú, átfogó reformokkal lehet elérni azt, hogy az ország államháztartása megváltozzon, ezért a több területen tett együttes intézkedések mellett tette le a voksát az államháztartásban. A tárca nélküli miniszter kijelentette: az államháztartási reform két kulcskérdése az, hogy az egyensúly megteremtése mellett a változó igényekhez igazodó, színvonalas szolgáltatásokat is biztosítsuk az államháztartás megreformálását követően. Emellett el kell érni, hogy a jobb szolgáltatások kisebb költséggel, nagyobb hatékonysággal valósuljanak meg. Elismerte, hogy szimpatikusabb lenne a kormányzat részéről egy-két reformterület kiemelése, de ez az államháztartás jelenlegi állapotában már nem elég, nem járható út. Elismerte, hogy a reformoknak vannak és lesznek vesztesei, mégpedig egy-egy szakmai vagy munkavállalói kör, de ez csak néhány tízezres, legfeljebb százezres létszámot jelent, miközben az egész ország államháztartása javulhat a reformok véghezvitele révén.