Az energetikai üzletág az utóbbi időben újabb és újabb ügyeket produkál, az orosz-ukrán gázvitától, a téli áramkimaradásokon a Mol tulajdonosi harcain át az új atomerőmű építéséig, vagy az energiaszektor piacosításáig. Eközben zajlanak a szakmai viták is. S bár az országgyűlés éppen a minap fogadott el határozatot a paksi atomerőmű kibővítésének előkészítéséről, a magyar energiapiacon pillanatnyilag már az atomenergia részesedésének fenntartása sem atombiztos.

A Magyar Energetikusok Kerekasztala (amely számos kiváló szakembert, köztük akadémikusokat tömörít) egy olyan állásfoglalást tett közzé, amelyben új energiapolitikai alapvetéseket követel. Arra hivatkozva, hogy „az energetika alapvetően befolyásolja országunk jelenlegi és jövőbeni környezeti-gazdasági-társadalmi lehetőségeit”, szerintük a „közösségi érdekű energiapolitika kialakítása megkerülhetetlen nemzeti érdek”. A dokumentum szerint – lévén, hogy a tisztán piaci alapú modell a világválság tanúsága szerint megbukott – a magyar energetika alakításában alapvető szemlélet- és irányváltozás kell. Egyértelmű állami szerepvállalásra, a folyamatok elfogulat­lan szakmai elemzésére és ezek eredményeire alapozva megfelelő időben meghozott állami döntésekre van szükség az energetikában is.

© hvg.hu

A kerekasztal elismeri, hogy gyors eredményt nem lehet elérni, de a rossz folyamatokat meg kell állítani. Azt javasolják, hogy döntsük le a tabukat, s olyan megoldások együttesét alkalmazuk, amelyek elegendő rugalmasságot adnak az energiarendszernek, s „ellenállóvá teszik azt a külső és belső feltételek változásával szemben”.

Úgy vélik, hogy az ellátásbiztonság, a gazdaságosság és a környezetvédelem energetikai követelményhármas mindegyike fontos, de a mostanra kialakult helyzetben az ellátásbiztonságnak kell elsőbbséget adni. Az energetikai ellátásbiztonság folyamatos fenntartása a megfelelő primerenergia-összetétel megteremtésével kezdődik. Ez az összetétel Magyarországon ma rossz, egyáltalán nem illeszkedik a valóságos feltételekhez és követel­ményekhez, A legnagyobb probléma a gázfel­használás hatalmas túlsúlya a hazai energiamérlegben. Ennek mérséklése a lokális hőellá­tásban és a központosított villamosenergia-termelésben elsőrendű energiapolitikai feladat.

A kerekasztal állásfoglalása felhívja az állami irányítás figyelmét, hogy az egyik fő feladat az épületek hőigényének csökkentése, ami a fölgáz-felhasználás mérséklését és a biomassza, illetve geotermikus energia felhasználás növelését is jelenti egyben. Ennek jelentőségét növeli, hogy e megújuló energiaforrások az épületek hőellátásában hatékonyabban képesek csökkenteni a földgázfelhasz­nálást, mint a villamosenergia-termelésben. Érdemi energiahatékonysági, energiatakarékossági prog­ramot kell indítani – írják – felhasználva az európai uniós támogatások egy részét is.

A földgáz szerepét egyébként is jelentősen csökkenteni kell a villamosenergia-termelésben. Időben eltolva, de együttesen és összehangoltan növelni kell a lignit és az atomenergia felhasználásának arányát. Az egyetlen számot­tevő hazai fosszilis energiahordozó a lignit, tehát – állítják a kerekasztal tagjai – érdemes fejleszteni a Mátrai Erőművet, hogy az ott ren­delkezésre álló lignit jobb hatásfokkal legyen felhasználható. Sürgősen meg kell kezdeni új atomerőművi blokkok építésének előkészítését is. Az atomerőmű üzemanyaga több évre betárolható, könnyen és olcsón szállítható, és különböző forrásokból biztonságosan beszerezhető. Ezek miatt ellátásbiztonsági szempontból ugyanúgy kiemelt jelentőségű, mint a hazai lignit. Az atomerőművi kapacitás megfelelő mértékű bővítése és a Mátrai Erőmű összehangolt fejlesztése együttesen a környezet- és klímavédelmi követelmények teljesít­hetőségét is lehetővé teszi, s egyben gazdasági előnyöket ígér közép- és hosszú távon egyaránt.

Végül felhívják a figyelmet arra is, hogy az import energiahordozók — elsősorban a földgáz — több irányból való behozatala érdekében a rendel­kezésre álló valamennyi politikai eszközzel, a közép-kelet-európai országokkal együttműködve, elő kell se­gíteni, hogy ezek az alap energiahordozókért szavatoló projektek közös Európai Uniós felelősségvál­lalásban létesüljenek és üzemeljenek. A gáztározóknak továbbra is rendelkezésre kell állniuk. A tartalék­képzést pedig a törvényeknek megfelelően az energiaátalakító és -ellátó rendszerek esetében meg kell követelni.

Amellett, hogy a kerekasztal tekintélyes szakértőinek véleményét tiszteletben tartják, de elképzeléseikkel egyáltalán nem azonosul minden energetikai, energiapiaci szakértő. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója például (a Világgazdaság című üzleti lapban) kifejtette, hogy az energiapiaci modell egyáltalán nem bukott meg, sőt a nehéz helyzetekben is jól állta a sarat.

Hegedűs Miklós felhívja a figyelmet, hogy „a nemrég lezajlott orosz–ukrán gázvitán és annak politikai felhangjain túl semmi sem indokolja, hogy az energetikában az Európai Unióban és itthon is általánosan elfogadott „hatékonyság-biztonság-környezetvédelem” követelményrendszeréből az ellátás biztonságának adjunk elsőbbséget.” Figyelmeztet, hogy közismerten nincs tökéletes biztonság, ugyanakkor az ellátásbiztonság súlyos gazdasági terheket jelent az energiaszektor szereplői számára. A gyakorlatban ugyanis az állam még a legkisebb ráfordításokat sem akarja megtéríteni, elismerni. A szakértő szerint az orosz–ukrán gázvita után népszerű lehet az ellátásbiztonság gazdasági megfontolások nélküli hangoztatása, de a fogyasztók számára ez óriási többletköltségeket jelenthet, akár a költségvetésben, akár a fogyasztói árakban jelenítik meg. Az ellátásbiztonság-gazdaságosság-környezetvédelem mögötti, nehezen harmonizálható követelményrendszer racionális kezelése helyett az ellátásbiztonság prioritásának kimondása nemcsak elsietett állásfoglalás, hanem gazdaságpolitikai hiba is – vélekedik Hegedűs Miklós.

© hvg.hu

A GKI Energiakutató igazgatója szerint szintén erősen vitatható, hogy „a legnagyobb probléma a gázfelhasználás megengedhetetlen túlsúlya a hazai energiamérlegben”. Szerinte éppen ellenkezőleg áll a helyzet: a földgáz meghatározó szerepe teszi elfogadhatóvá mind a gazdaságosság, mind a környezetvédelem szempontjából a hazai energiaszektort. „A földgáz még a mai, irreálisan magas árakon számolva is versenyképes. A felhasználását tehát nem csökkenteni kellene, hanem a mai – támogatásokkal és egyéb állami beavatkozásokkal torzított – ár- és tarifarendszer felszámolásával a racionális gazdálkodás elemi feltételeit lenne szükséges megteremteni” – fejtette ki Hegedűs Miklós, aki vitatja azt is, hogy egyértelmű állami szerepvállalásra, időben meghozott állami döntésekre volna szükség az energetikában.

Szerinte ugyanis a piaci modell végleges bukását „talán korai megfellebbezhetetlenül kimondani”. Úgy véli, hogy az energiaszektor szakembereinek egy része – itthon és külföldön egyaránt – sosem hitt a vezetékes energiaszolgáltatás piacosításában, azt nem tartotta működőképesnek. Elismeri egyben, hogy az uniós és a hazai piacosítás eddigi törekvése enyhén szólva sem nevezhető diadalmenetnek, nem hozta meg a versenytől remélt kedvező hatásokat. De ebből nem következik, hogy akár a piacgazdasági modell egészét, akár a szűkebben vett energiaszolgáltatás piacát is temetni kellene.

Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke Hegedűs Miklós ellenvetéseire többek között (szintén a Világgazdaságban) azzal válaszolt, hogy a vezetékes energiaszolgáltatások piacosításának kudarca mára sajnos beigazolódott. Az árak nem csökkentek, hanem virtualizálódva, az önköltségtől elszakadva, az indokoltnál nagyobb mértékben növekedtek. Közismert, hogy a hazai teljes piacnyitást követően a kormányzat csak „piacidegen módon”, közvetlen tulajdonosi beavatkozással (az MVM piaci szerepének korlátozásával) tudta átmenetileg stabilizálni a lakossági és a közületi áramárakat.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy az egész erőműrendszer állapota leromlott, mert egy teljes megújítási ciklus kimaradt, mivel – írja a társulati elnök – az új külföldi tulajdonosok nem teljesítették a privatizációs szerződésekben (állítólag) vállalt kötelezettségeiket. „Az áremeléseknek (is) köszönhető több száz milliárd forintos hasznot pedig kivitték az országból. Dióhéjban ennyit a ’sok sebből vérző, de működőképes piaci modell’ életképességéről, amit a januári gázkrízis semmiben sem igazolt” – fejtette ki Járosi Márton.

Miközben a két említett társadalmi szervezet üdvözölte a kormány döntését a paksi atomerőmű kibővítésének előkészítéséről a hosszú távú biztonságos energiaellátás megteremtése érdekében, Felsmann Balázs, a Force Motrice tanácsadó cég partnere, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium volt szakállamtitkára több cikkben is azt elemezte, hogy nem szabad az olcsó atomenergiával számolni, mert az új, harmadik generációs technológiát használó erőművi blokkok drágán fognak termelni. A „Felejtsük el az olcsó atomerőművi áram mítosztát” című elemzésében rámutat: a nemzetközi adatok igazolják, hogy óvatosan kell kalkulálni az atomerőmű létesítése során felmerülő tőkeköltségekkel, mert igaz ugyan, hogy a folyamatos működés során az atomerőművek üzemanyagköltségei jóval alatta maradnak a más technológiákkal működő erőművekének, ám a sokkal magasabb tőkeintenzitás nem teszi egyértelművé gazdaságossági előnyüket az egyéb technológiákkal szemben.

© hvg.hu

Igen jelentősek az úgynevezett másodlagos költségek közül kiemelkedik, hogy a nemzetközi villamos energia rendszer biztonsági előírásai alapján valamennyi országnak a területén lévő legnagyobb működő erőművi blokk méretének megfelelő tartalékkapacitást kell kiépítenie és fenntartania. Az új 1000 MW-os blokkok esetén ez a magyarországi jelenlegi tartalékkapacitások megkétszereződését jelenti, amelyek folyamatos rendelkezésre állását a hálózati tarifákban a fogyasztók meg kell, hogy fizessék.

A növekvő környezeti költségek is befolyásolhatják a projekt tényleges megtérülését. Egyfelől pozitívan befolyásolja a megtérülést, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentése érdekében további addicionális költségek fogják terhelni a fosszilis technológiával működő erőműveket. Másfelől negatívan befolyásolhatja az atomerőművek költségeit, ha szigorodnak a nukleáris hulladékok biztonságos tárolására vonatkozó szabályok.

A konklúzió közgazdasági oldalról – Felsmann Balázs szerint – az, hogy az új atomerőmű létesítési projektnek komoly kockázatai vannak. A közelmúlt nemzetközi tapasztalatait alapján nem tűnik megnyugtatónak, hogy magánforrásokból alig-alig indult projekt, mert a döntően finanszírozási típusú kockázatok kezelhetetlenek voltak a magánbefektetők és a finanszírozó bankok számára. Magyarországon a költségvetés általános helyzete miatt azonban kérdéses az állami beruházásban való megvalósítás lehetősége.

© hvg.hu

Egy új atomerőmű – Felsmann számításai szerint – nem képes fenntartani az olcsó atomerőművi áram mítoszát. Szemben a jelenlegi körülbelül 10 forintos paksi árral, még állami finanszírozás mellett is 18-19 Ft-os kilowattóránkénti induló árra lehet számítani, amely tovább emelkedhet, ha a finanszírozást részben magánbefektetők adják.

Magyarország nincs időnyomás alatt – szögezi le a szakértő. A meglévő paksi blokkok az üzemidő-hosszabbítás után, kiegészülve a Mátrai Erőmű termelésével stabil bázisát szolgáltatják a hazai alaperőművi termelésnek a következő két évtizedben, különösen, hogy a gazdasági válság miatt megjelenő keresletcsökkenés elhúzódó hatásai révén a korábbi éveknél kisebb lesz a villamos energia igény. A jelenlegi termelési szerkezet elsődleges problémáját nem az alaperőművek hiánya, hanem a rendkívüli rossz hatásfokú gáztüzelésű erőművek működése valamint a megújulók nagyon lassú terjedése jelenti, így a következő évtizedben elsődlegesen ezeken a területeken meg kell vizsgálni az állami aktív szerepvállalásának lehetőségeit. Legalább is a Force Motrice partnere szerint.