Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
Az EP szerdán 454 igen, 106 nem, 25 tartózkodó vokssal megszavazta az Othmar Karas (néppárti, osztrák) által jegyzett jelentést a tőkekövetelmény-irányelv módosításáról. A képviselők növelnék a pénzügyi rendszer átláthatóságát és erősítenék felügyeletét, ezzel is biztosítva a megfelelő kockázatkezelést a bankszektorban.
Az EP támogatta, hogy a nemzeti felügyelő hatóságok közötti együttműködés erősítése érdekében létrehozzák az európai bankfelügyelők bizottságát (CEBS). A felügyeletek további integrációja érdekében a képviselők ez év végéig jogalkotási javaslatot várnak az Európai Bizottságtól. A cél egy európai felügyeleti rendszer kialakítása 2011 végéig.
A jogszabály tervezete szerint a bankok a kockázatok csökkentése érdekében főszabályként nem adhatnak saját tőkéjük negyedénél nagyobb hitelt egy-egy ügyfélnek vagy ügyfélcsoportnak. Ennél nagyobb arányú kihelyezésre csak hitelintézetek között kerülhetne sor, de ennek összege sem haladhatná meg a 150 millió eurót. A képviselők 2011 végéig felülvizsgálnák ezeket a rendelkezéseket, és fokoznák a tagállami jogrendszerek közötti harmonizációt.
Az EU szigorúbb előírásokat határoz meg az értékpapírosításnál is. A javaslat biztosítaná, hogy az értékpapírt kiadó intézet legalább az értékpapírosított érték 5 százalékában anyagilag érdekelt maradjon.
Az EP azt kérte, hogy a Bizottság 2009 végéig – a CEBS-szel történő konzultációt követően – ezen visszatartási arány további emelésére tegyen javaslatot.
A nemzeti jogszabályokba 2010 október végéig kell majd átültetni az irányelvet, amelynek a rendelkezéseit már 2010 végétől alkalmazni kellene.
A jelentés parlamenti vitájában Becsey Zsolt (néppárti) üdvözölte, hogy a jövőben figyelembe veszik a mikrohitelezés sajátosságait. A képviselő azt mondta, már az irányelv 2005-ös módosításánál is aggályosnak tartotta az anyaintézetek felügyeletére vonatkozó előírásokat, amelyek azért is különösen fontosak, mert az új tagállamokban többnyire leányvállalatok vannak. Szerinte „ezt a kiszolgáltatottságot enyhíti, ha nem is szünteti meg a kollégiumi rendszer, mely számomra még mindig csak jó irány, de nem az igazi megoldás”.
