Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Az EP szerdán 454 igen, 106 nem, 25 tartózkodó vokssal megszavazta az Othmar Karas (néppárti, osztrák) által jegyzett jelentést a tőkekövetelmény-irányelv módosításáról. A képviselők növelnék a pénzügyi rendszer átláthatóságát és erősítenék felügyeletét, ezzel is biztosítva a megfelelő kockázatkezelést a bankszektorban.
Az EP támogatta, hogy a nemzeti felügyelő hatóságok közötti együttműködés erősítése érdekében létrehozzák az európai bankfelügyelők bizottságát (CEBS). A felügyeletek további integrációja érdekében a képviselők ez év végéig jogalkotási javaslatot várnak az Európai Bizottságtól. A cél egy európai felügyeleti rendszer kialakítása 2011 végéig.
A jogszabály tervezete szerint a bankok a kockázatok csökkentése érdekében főszabályként nem adhatnak saját tőkéjük negyedénél nagyobb hitelt egy-egy ügyfélnek vagy ügyfélcsoportnak. Ennél nagyobb arányú kihelyezésre csak hitelintézetek között kerülhetne sor, de ennek összege sem haladhatná meg a 150 millió eurót. A képviselők 2011 végéig felülvizsgálnák ezeket a rendelkezéseket, és fokoznák a tagállami jogrendszerek közötti harmonizációt.
Az EU szigorúbb előírásokat határoz meg az értékpapírosításnál is. A javaslat biztosítaná, hogy az értékpapírt kiadó intézet legalább az értékpapírosított érték 5 százalékában anyagilag érdekelt maradjon.
Az EP azt kérte, hogy a Bizottság 2009 végéig – a CEBS-szel történő konzultációt követően – ezen visszatartási arány további emelésére tegyen javaslatot.
A nemzeti jogszabályokba 2010 október végéig kell majd átültetni az irányelvet, amelynek a rendelkezéseit már 2010 végétől alkalmazni kellene.
A jelentés parlamenti vitájában Becsey Zsolt (néppárti) üdvözölte, hogy a jövőben figyelembe veszik a mikrohitelezés sajátosságait. A képviselő azt mondta, már az irányelv 2005-ös módosításánál is aggályosnak tartotta az anyaintézetek felügyeletére vonatkozó előírásokat, amelyek azért is különösen fontosak, mert az új tagállamokban többnyire leányvállalatok vannak. Szerinte „ezt a kiszolgáltatottságot enyhíti, ha nem is szünteti meg a kollégiumi rendszer, mely számomra még mindig csak jó irány, de nem az igazi megoldás”.
