Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
Hála a politikusok tavaly év végén foganatosított mentőakciióinak, a világgazdasági visszaesés ezekben a hónapokban eléri a mélypontját - állítja Nouriel Roubini professzor a Financial Times-ban közölt elemzésében. Miközben az USA, az Egyesült Királyág, Spanyolország, Olaszország, és néhány európai feltörekvő gazdaság még küzd a recesszió utóhullámaival, Ausztria, Németország, Franciaország, Japán, továbbá India, Kína, Ázsia és Latin-Amerika számos országa már a fellendülés jeleit mutatja.
Roubini professzor © AP |
. A munkanélküliség még mindig növekszik a fejlett gazdaságokban.
. A hitelválság változatlanul korlátozza a bankok kölcsönnyújtásait, a háztartások költekezését, és a vállalatok beruházásait.
. A pénzügyi rendszer még mindig nem heverte ki a megrázkódtatásokat, a nagybankok többezer milliárdos vesztességeknek néznek elébe, miközben nincs elegendő tőkéjük.
. A legtöbb cég profitkilátása borús, tekintettel eladósodottságukra, a deflációs nyomásra. Ez visszaveti tevékenységüket, kevesebb új állást teremtenek, nem hajlandók bővíteni kapacitásaikat.
. Az állam óriási terheket vállal ugyan a gazdasági fellendítése érdekében, de ezzel kiszorítja a magánszektort a hitelezői piacról.
. Ha az USA és más fejlett országok leszorítják fizetési mérleg aktívumukat, akkor Kína és más exporttöbbletből élő országok gazdasági növekedése lassulni fog - hacsak nem sikerül a belső keresletet fellendíteniük.
A professzor mindehhez még hozzáteszi: a jelenlegi eredmények elérésében óriási szerepe volt az állami gazdaságserkentő intézkedéseknek, amelyek alaposan igénybe vették ezeknek az országoknak pénügyi forrásait. Az állami pénzek egy idő után elapadnak, bekövetkezhet a magas inflációval társuló lassú gazdasági növekedés, sőt, ismét hanyatlásnak indulhat a GDP, felszökik a munkanélküliség, sanszos a recesszióval párosuló defláció (árszínvonal csökkenés) is.
A kormányok nincsenek könnyű helyzetben, mind az állam visszavonulásának, mind pedig a jelenlegi monetáris és fiskális politika folytatásának megvan a maga kockázata. Ha komolyan veszik a jelentős költségvetési hiányt és emelik az adókat, csökkentik a kiadásokat, kivonják a rendszerből a többletlikviditást, ezzel aláássák a növekedést és visszavetik a gazdaságot a recesszióba és a deflációba. Ha viszont fenntartják a magas költségvetési hiányt, a piacok fognak büntetni. Ebben az esetben ugyanis az inflációs várakozások mellett a hosszú lejáratú államkötvények hozama meredeken emelkedik, ami ugyancsak megakasztja a gazdasági növekedést, az áremelkedés üteme felgyorsul. A stagfláció ugyancsak nem vonzó alternatíva – írja Roubini.
A recesszióba zuhanás kockázatát erősíti még az is, hogy az olaj-, az energia- és az élelmiszerárak gyorsabban emelkednek, mint azt a gazdasági fundamentumok indokolnák. Az inflációt felgyorsíthatja a rendszerben befektetési lehetőségeket kereső többletlikviditás is, illetve a spekuláció. Tavaly a 145 dolláros hordónkénti olajár jelentett olyan csúcspontot a világgazdaságban, amely olajár-sokkot eredményezett. Roubini szerint a világgazdaság nem bírna ki még egy hasonló megrázkódtatást, vagyis hogy a spekuláció hirtelen 100 dollárra vinné fel az olaj hordónkénti árát.
A közgazdász szerint emiatt a fejlett gazdaságokban vérszegény fellendülés várható, ami kárászéletű lesz és óriási kockázata van annak, hogy ismét recesszióba torkollik.
