Hála a politikusok tavaly év végén foganatosított mentőakciióinak, a világgazdasági visszaesés ezekben a hónapokban eléri a mélypontját  - állítja Nouriel Roubini professzor a Financial Times-ban közölt elemzésében.  Miközben az USA, az Egyesült Királyág, Spanyolország, Olaszország, és néhány európai feltörekvő gazdaság még küzd a recesszió utóhullámaival, Ausztria,  Németország, Franciaország, Japán, továbbá India, Kína, Ázsia és  Latin-Amerika számos országa már a fellendülés jeleit mutatja. 

Roubini professzor © AP

Roubini azonban arra is figyelmeztet,  hogy egyre nagyobb a kockázata a recesszió visszatérésének. Ezt a következőkkel támasztja alá: 

. A munkanélküliség még mindig növekszik a fejlett gazdaságokban.
. A hitelválság változatlanul  korlátozza a bankok  kölcsönnyújtásait, a háztartások költekezését, és a vállalatok beruházásait.
. A pénzügyi rendszer még mindig nem heverte ki a megrázkódtatásokat, a nagybankok többezer milliárdos vesztességeknek néznek elébe, miközben nincs elegendő tőkéjük. 
. A legtöbb cég profitkilátása borús, tekintettel eladósodottságukra, a deflációs nyomásra. Ez visszaveti tevékenységüket, kevesebb új állást teremtenek, nem hajlandók bővíteni kapacitásaikat. 
. Az állam óriási terheket vállal ugyan a gazdasági fellendítése érdekében, de ezzel kiszorítja a magánszektort a hitelezői piacról. 
. Ha az USA és más fejlett országok leszorítják fizetési mérleg aktívumukat, akkor Kína és más exporttöbbletből élő országok gazdasági növekedése lassulni fog - hacsak nem sikerül a belső keresletet fellendíteniük.      

A professzor mindehhez még hozzáteszi: a jelenlegi eredmények elérésében óriási szerepe volt az állami gazdaságserkentő intézkedéseknek, amelyek alaposan igénybe vették ezeknek az országoknak pénügyi forrásait. Az állami pénzek egy idő után elapadnak,  bekövetkezhet a magas inflációval társuló lassú gazdasági növekedés, sőt, ismét hanyatlásnak indulhat a GDP,  felszökik a munkanélküliség, sanszos a recesszióval párosuló defláció (árszínvonal csökkenés) is.   

A kormányok nincsenek könnyű helyzetben, mind az állam visszavonulásának, mind pedig a jelenlegi monetáris és fiskális politika folytatásának megvan a maga kockázata. Ha komolyan veszik a jelentős költségvetési hiányt és emelik az adókat, csökkentik a kiadásokat,   kivonják a rendszerből a többletlikviditást, ezzel aláássák a növekedést és visszavetik a gazdaságot a recesszióba és a deflációba. Ha viszont fenntartják a magas költségvetési hiányt, a piacok fognak büntetni. Ebben az esetben ugyanis az inflációs várakozások  mellett a hosszú lejáratú államkötvények hozama meredeken emelkedik, ami ugyancsak megakasztja a gazdasági növekedést, az áremelkedés üteme felgyorsul.  A stagfláció ugyancsak nem vonzó alternatíva  – írja Roubini.

A recesszióba zuhanás  kockázatát erősíti még az is, hogy az olaj-, az energia- és az élelmiszerárak gyorsabban emelkednek, mint azt a gazdasági fundamentumok indokolnák.  Az inflációt felgyorsíthatja a rendszerben befektetési lehetőségeket kereső többletlikviditás is, illetve a spekuláció. Tavaly a 145 dolláros hordónkénti olajár jelentett olyan csúcspontot a világgazdaságban, amely olajár-sokkot eredményezett. Roubini szerint a világgazdaság nem bírna ki még egy hasonló megrázkódtatást, vagyis hogy a spekuláció  hirtelen 100 dollárra vinné fel az olaj hordónkénti árát. 

A közgazdász szerint emiatt a fejlett gazdaságokban vérszegény fellendülés várható, ami kárászéletű lesz és óriási kockázata van annak, hogy ismét recesszióba torkollik.