Ha Keynes most nálunk megjelenne…

A nyugalmazott egyetemi tanár négy kérdésre kereste s adta meg – a kormányzati és jegybanki politikával amúgy több-kevésbé egybevágó – választ.

1. A magyar válságkezelés szembemegy-e Európával?

A keynes-i recept szerint recesszióban nem kell törekedni a költségvetési egyensúlyra, az államháztartás az elmaradó bevételek vagy a gazdaságösztönző közkiadások miatt nyugodtan deficites lehet – kezdte előadását Erdős. Ám ezt a gyakorlatot elsősorban a nagyobb, zárt gazdaságok követhetik, például USA vagy Kína, a kisebb, nyitottabb gazdaságokban ezzel csínján kell bánni. Utóbbiakban a stimulusnak csak akkor vannak előnyei, ha létezik szabad kapacitás és a terméket felvevő exportpiac. A nyitott gazdaságokban legfeljebb a célzott, azaz nem átfogó gazdaságösztönzésnek van értelme, például, ha ezzel az infrastrukturális beruházásokat fűtik fel, ha az oktatást vagy a kutatás-fejlesztést segítik növekvő summákkal. Ám ezt csak akkor lehet megtenni, ha van rá pénz. Magyarországon azonban nincs, mert az elmúlt 7-8 évben minden tartalékunkat feléltük. Ezért sok teteje az adócsökkentésnek sem volna, mert a Magyarországon ténykedő multik az üzleti döntéseiket nem a belső piac állapota alapján, hanem a globális kereslethez igazítva hozzák meg.

Summa summarum, az amerikai, brit vagy német típusú gazdaságösztönzésre sem pénz, sem lehetőség nincs, „ha Keynes nálunk megjelenne, és alaposan tanulmányozná a magyar gazdaságot, aligha pártolná az általános kereslet ösztönzését” – mondta Erdős.

2. A reform lehet-e a válságkezelés eszköze?

Erdős Tibor. A nagyobb bajt kell elkerülni © MTA

Sok vonatkozásban elképzelhető, mert a reformok nem ártanak, hosszú távon valamelyest segíthetik is a növekedés felpörgését, de csodát nem szabad tőlük várni – ráadásul a reform hallatlanul népszerűtlen lett. Erdős szerint a honi reformok összekapcsolódtak a kiadáscsökkentéssel, és a reformerek abból az alaptételből indulnak ki, hogy a magyar állami újraelosztás a GDP-hez viszonyítva túl nagy. Valóban az, de csak a többi rendszerváltó országhoz, az USÁ-hoz és Japánhoz képest, a nyugat-európai átlag nem sokkal rosszabb (értsd: az újraelosztás nem sokkal nagyobb) a magyarországinál. A reform alapfeltevése, hogy az állam kevesebb bevételhez jut, így több pénz marad a privát szférában, a magánszemélyek költekeznek, a vállalkozók beruháznak, ergo, nő a gazdaság. Jó konjunktúra idején ez így is van, de recesszióban egyáltalán nem biztos, hogy ez történik, sőt… „az adócsökkentésre a gazdaság nem reagál piacbővítéssel”.

„A reform nem sorolandó be a válságkezelés teendői közé”, mondta az akadémikus, hozzátéve, hogy amikor nyakunkon volt a csődveszély (tavaly ősszel), akkor előbb a bajt kellett elhárítani, nem reformokkal előjönni. Bár az apróbb reformértékű döntéseknek azért most is lehet helye – fűzte hozzá.

3. Lehet-e kiadáscsökkentéssel válságot kezelni?

Nemhogy lehet, kell is – vezette le Erdős Tibor. Magyarország esetében nem a recesszió, hanem az államcsőd veszélye volt a fő gond, aminek az az oka, hogy a pénzpiacok megelégelték a rendkívül nagy államadósságot és az évek óta megfékezhetetlen deficitet. A nemzetközi pénzügyi válsággal a befektetők óvatosabbak lettek, és az olyan kockázatos államokat, mint a miénk is, kerülték. Az ő bizalmukat csak kiadáscsökkentéssel lehet visszanyerni. A nemzetközi válság kiadáscsökkenéssel kombinálva 5-6-7 százalékos visszaeséssel jár, államcsőddel pedig 20 százalék lenne a mínusz.

Vagyis: „válság esetén is lehet a közkiadásokat csökkenteni, hogy az államcsődöt, a nagyobb bajt elkerüljük”.

4. Milyen kamatláb és árfolyampolitika felel meg a válságkezelésnek?

Olyan kamatpolitika, amely mellett az árfolyam a következőképpen alakul: a devizahitelesek már képesek törleszteni (nem dőlnek be tömegesen, vagyis nem kerül veszélybe a bankrendszer), és az árfolyam még ösztönöz az exportra, segíti a foglalkoztatást. Erdős Tibor szerint ennek a két kritériumnak nagyjából a 280-290 forintos euróárfolyam felel meg.

Mindez sokkal részletesebben és tudományosabban kifejtve elolvasható a Pénzügyi Szemle 2009/2-3. számában, Válságkezelés Magyarországon címen. Hogy kedvet csináljak hozzá, búcsúzóul ebből egy idézet: „Olyan belső politikai állapotig jutottunk, ami előtt a világ egyre inkább értetlenül áll. A politikai gyűlölködés lassan már minden értelmes kezdeményezést kudarcra ítél.”

Zalakaros, 2009. szeptember 24.

Farkas Zoltán