Kívülről tudja

HVG

Tavaly februárban a néhány héttel később lemondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még azon sopánkodott, hogy 2006 óta „mást sem tesz”, mint arra próbálja „rávenni az országot: lépje át saját árnyékát, menjünk előre, változtassunk a dolgokon”. De hiába, mert az ország „ma ekkora konfliktust nem visel el”, mint amekkorát például a 13. havi nyugdíj elvétele jelentene. Egy évvel korábban a gyes idejének lerövidítéséről jelentette ki, hogy arra „akkora lenne a felháborodás, hogy nem állnánk meg a lábunkon”. Mindkét intézkedés része lett annak a csomagnak, amit Bajnai Gordon tavaly áprilisban, beiktatása után néhány nappal jelentett be, és a parlament később lényegi változtatás nélkül elfogadott. Sorvezetőként a kormány a Reformszövetség javaslatait (HVG, 2009. február 28.) használta, amelyeket Oszkó Péter pénzügyminiszter jegyzett akkor még független szakértőként, és amelyekről Gyurcsány ugyancsak sajnálattal állapította meg, hogy megvalósításuk „beláthatatlan következményekkel járna”.

A rövid távú makrogazdasági következmények már láthatók. A forint 11 százalékot erősödött az euróhoz képest, a kamatok egyharmaddal csökkentek (az alapkamat 9,5-ről 6,25 százalékra), az ország helyreállt hitelképességét már tavaly nyáron demonstrálta egy – igaz, drága – pénzpiaci kölcsönfelvétellel. A Bajnai-kormány fiskális intézkedései pedig hosszabb távon – a Költségvetési Tanács modellszámításai szerint – évi 1-1,5 százalékkal növelhetik a magyar gazdaság teljesítményét.

Kétségtelen, hogy a világgazdaság két szempontból is kedvező feltételeket teremtett a magát válságkezelőnek és részben szakértőinek minősítő Bajnai-kormánynak. Egyrészt a globális válság jótékonyan elfedte, hogy Magyarországon a fájdalmas intézkedések – áfaemelés, járadékbefagyasztás, az oktatási, egészségügyi kiadások megnyirbálása – valójában egy másik, a korábbi évek felelőtlen kormányzása által okozott, speciálisan hazai válságot hivatottak kezelni. Ugyanakkor a nemzetközi krízis vártnál gyorsabb csillapodása erős hátszelet szolgáltatott a mutatók rapid javulásához. Szárnyaltak a tőzsdék – a budapesti börze indexének megduplázódása ugyan kiemelkedő, de nem rendkívüli. A valuták erősödése is jellemző a régióban, a forinttal együtt a cseh korona 6, a lengyel zloty 17 százaléknyit izmosodott az utóbbi kilenc hónapban az euróhoz képest. A növekedési előrejelzéseket rendre felfelé korrigálják világszerte, kedden a magyar kormány is kedvezőbb prognózist helyezett kilátásba, ám Magyarország egyike annak a csak már néhány országnak, ahol az idén is gazdasági visszaeséssel számol az Európai Bizottság.

Megkönnyítette a kérészéletű kormány dolgát az is, hogy reformértékűnek minősített megszorításaiból éppen a reformokat már nem lehet rajta behajtani. A gyes megrövidítése mellé például új bölcsődei férőhelyeket ígért a kormányfő, de ennek fedezete a jelek szerint nem több, mint egy már 2007 óta létező uniós pénzkeret, továbbá az, hogy a hivatalos csoportlétszámot egyszerűen megemelték 20 százalékkal. A MÁV-tól a korábbiakhoz képest „elvett” 40 milliárd forintért cserébe, elődjeihez hasonlóan, a mandátumán messze túlnyúló reorganizációt és uniós pénzt ígért Bajnai, az önkormányzatok támogatásának 120 milliárd forintos megkurtításához pedig a kétharmados törvények megváltoztathatatlanságára hivatkozva nem is kapcsolódik semmiféle reform.

Miközben tehát a kötelező penzumot – helyreállt az ország hitelképessége, a forint nem omlott össze, teljesültek a világgazdasági válság kitörésekor, 2008 novemberében felvett 20 milliárd eurónyi hitel folyósításának feltételei – a Bajnai-kormány teljesítette, megmutatkoztak az egyéves menedzserkormányzás korlátai. Az államháztartás továbbra is nagygenerálozásra szorul, de az legalább kiderült, hogy inkább a politikusok gyávasága, mint a nép tűrőképessége volt eddig az akadály.

RÉTI PÁL