Közbeszerzési fordulat előtt?

„Drága, drágít, lassú, korrupt, túlszabályozott” – így összegzi az elvileg a hatékony és átlátható közpénzfelhasználást célzó közbeszerzések problémahalmazát a Fidesz programja. Egyben fordulatot ígér a tavaly bő 1800 milliárd forintos (a GDP csaknem 7 százalékát kitevő) piacon, a hazai vállalkozások nyerési arányát a jelenlegi 40 százalékról az unió tagállamaiban szokásos „legalább” 70 százalékra emelve. Csakhogy a szépítés a honi arányokon nem könnyű feladat, mert az uniós irányelvek alapján nincs sok mozgástér a hazai cégek preferálására. A szabályozás vezérfonala ugyanis az átláthatóság, az ajánlatkérésekhez való szabad hozzáférés és az egyenlő elbánás. A meghatározott értékhatár feletti állami megrendeléseket EU-szerte meg kell hirdetni; tilos bizonyos műszaki követelmények előírásával megkülönböztetést tenni az ajánlattevők között, a pályáztatás és az odaítélés során is objektív feltételrendszert kell alkalmazni.H

étpecsétes titokként őrzik a tagállamok, hogy a közbeszerzésekből milyen arányban részesednek hazai, illetve külföldi tulajdonú cégek. Hiába próbálkozott társintézményeinél a Közbeszerzések Tanácsa (KT), nem jutott friss statisztikához, a szakterület mogulja, Tunyogi László, a Magyar Közbeszerzési Hírbörze Kft. vezetője pedig éppen alapítványt gründol az egyes országok lokálpatrióta technikáinak feltérképezéséhez. Konkrét számot csak Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára említett a HVG-nek, „hozzávetőlegesen” 50 százalék feletti helyi vállalkozói nyerési arányt feltételezve Francia- és Németországban.

Ami a helyiek és „idegenek” versenyét illeti, az évente mintegy 300 milliárd eurót közbeszerzésekre költő Németországban a pályázatok számát tekintve a helyi cégek nyernek többször, a nagy volumenű kiírásokat pedig jellemzően tőkeerős országos vagy uniós vállalkozások viszik el, összegszerűen tehát az utóbbiak dominálnak – foglalta össze tapasztalatait a HVG tudósítójának az egyik tartományi parlament költségvetési bizottságának elnöke. Nagyjából így van ez Magyarországon is: tavaly az üzletek 57,7 százaléka jutott hazai székhelyű nagyvállalatoknak, 39,1 százalék a kis- és középvállalkozásoknak, külföldi székhelyű cégek csupán a közbeszerzések 3,2 százalékát nyerték el. A KT azonban a tulajdonosok megkülönböztetésére vonatkozó uniós tiltás okán csak székhely szerint tartja nyilván a nyerteseket, ebből pedig nem derül ki, mekkora a külföldi tulajdonhányaddal működő cégek aránya. A közbeszerzési top 10 ennél szebben mutat, két tőzsdei társaság és három tisztán magyar tulajdonú cég lelhető fel benne (lásd táblázatunkat).A

z viszont biztos, hogy az uniós értékhatárt meghaladó és így az EU egész területén meghirdetendő ügyletek aránya az uniós átlagnál jóval nagyobb Magyarországon. A KT összegzése szerint tavaly az összes beszerzés több mint 80 százaléka esett ebbe a kategóriába. Az éppen tavaly lejjebb szállított uniós értékhatárok szerint építési megbízásoknál 4,845 millió, szolgáltatásoknál 193 ezer euró, áruszállításnál pedig 125 ezer euró fölött EU-szerte hozzáférhetővé kell tenni a pályázatokat. (Akadnak kivételek, például védelmi megrendelések esetén a tagállamok hatóságai biztonsági érdekekre hivatkozva mentességgel élhetnek.) A közösségi közbeszerzési szabályozás a nemzeti hatóságok számára csak szűk körben hagy mérlegelési lehetőséget, de például az EU-bíróság jogértelmezése szerint megengedett a helyi munkaerőt alkalmazók előnyben részesítése, amennyiben ez nem diszkriminatív hatású.

Némileg nagyobb a mozgástér az uniós értékhatárnál kisebb megrendeléseknél, ahol a tagállamok saját nemzeti közbeszerzési szabályai az irányadók. Németországban például a megrendelő tartományi kormányoknak, a helyi hatóságoknak 30 ezer eurós értékhatárig van szabad kezük (ezt az ottani közbeszerzési törvény is „szabadkézi eljárásnak” nevezi), 100 ezer euróig élhetnek a meghívásos pályázat módszerével – amikor legalább három ajánlatot kell beszerezniük –, e fölött kötelező a nyilvános kiírás. Utóbbiban nem szerepelhet semmiféle megkülönböztetés, így a helyi cégek preferálása sem. A helyi önkormányzatok pályázatai azonban olykor árulkodnak az adott város vezetésének politikai színezetéről: ahol szociáldemokrata–baloldali többség van, ott beleveszik a kiírásba, hogy csak olyan cégek pályázhatnak, amelyek a kötelező bértarifa alapján fizetik a dolgozókat, ahol meg a zöldeknek van beleszólásuk, ott az importáruk szállítójának esetleg azt kell garantálnia, hogy nem foglalkoztatott gyermekmunkásokat. A szabályok megszegése általában kiderül; a közelmúltban bukott le a berlini lakásfenntartó önkormányzati cég két ügyvezetője, akik úgy próbálták megkerülni a közbeszerzést, hogy értékhatár alatti kis részletekre darabolták föl a megbízást. Az állásukkal fizettek érte.

Magyarország a közbeszerzési szakértők egyöntetű véleménye szerint részben túlszabályozással – az uniós átlagnál kétszer vaskosabb, az elmúlt öt évben átlagosan két és fél havonta módosított közbeszerzési törvénnyel –, részben maflasággal hozta hátrányos helyzetbe saját vállalkozásait. Utóbbira példa az egybeszámítási szabály, ami miatt az egyenként kisebb értékű beszerzések is az uniós hirdetmények közé kerülhetnek. Egy önkormányzat kórházi beruházását és óvodai felújításait például akkor is meg kell hirdetni a közösségi lapban, ha egyenként nem, de együttesen meghaladják a közösségi értékhatárt. A túlburjánzó bürokrácia miatt közbeszerzési szakértők hadát kell foglalkoztatnia egy cégnek, ha szabályos pályázatot akar beadni. A regulák dzsungelébe ugyanakkor csak egy éve került be az a passzus, hogy a kiírásnak magyar nyelven kell készülnie. Az is új elem, hogy a nagy projektek esetében az ajánlatkérőknek részekre kell bontaniuk a beszerzést, ha ez gazdaságilag ésszerű, így a részfeladatokra elvileg a kisebb cégek is eséllyel pályázhatnak.

Népszerű célpont a közbeszerzési törvény munkaadói körökben és kamarákban is, a Fidesz ígérete történetesen egybeesik a VOSZ régi kívánságával. A szabályozás egyszerűsítésén kívül leginkább a pályázatok kiírása kínál módot a munkaerő 70 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások preferálására, ami a megkülönböztetést tiltó EU-irányelvek miatt csak „szolid tereléssel” oldható meg – fogalmazott Dávid Ferenc. Elő lehet írni például a beszállítók, alvállalkozók arányát, az elbírálás során az ajánlatkérő foglalkoztatási tervet vagy munkahelyteremtést is figyelembe vehet. A nemzetközi klíma mindenesetre kedvezhet a honi preferencia-rendszer kialakításának. A berlini kormány a gazdasági válság kapcsán beindított konjunktúraprogram keretében ez év végéig építési megbízásoknál 1 millió, áruk és szolgáltatások vásárlásánál pedig 100 ezer euróra emelte a meghívásos, tehát egyszerűbb pályázatok értékhatárát.

VIDA LÁSZLÓ, VITÉZ IBOLYA,

WEYER BÉLA / BERLIN