Devizahitelesek és a politika

Bár a forint közelmúltban bekövetkezett gyengüléséhez az Orbán-kormány egyes lépései és a kormányzati kommunikációs bakik is hozzájárulhattak, a Fidesz-szavazók bizalma a jelek szerint töretlen. Az emberek az árfolyamért elsősorban nem a kormányt okolják: minden szavazói csoportban, még az MSZP támogatói között is többségben vannak azok, akik inkább vagy teljes mértékben a világgazdasági hatásokat teszik felelőssé. Sőt az IMF-fel folytatott tárgyalások megszakítása után, augusztus elejére még valamivel nőtt is az arányuk. Igaz, a devizahitelesek körében valamelyest megszaporodtak az ezzel ellentétesen vélekedők.

 Nem meglepő, hogy a megkérdezettek inkább a világgazdasági problémákat okolják, ha figyelembe vesszük, hogy a népesség legnagyobb részét általában véve piacellenes attitűdök jellemzik. Még a piaci viszonyok leginkább elfogadott jellemzőit is (hogy a dolgozók fizetését ne az állam, hanem a piac határozza meg, illetve hogy nagy vállalatok kerülhessenek magánkézbe) csak kevesebb mint minden második válaszadó tartja elfogadhatónak. A népesség közel fele húsz évvel a rendszerváltás után is kimondottan piacellenes beállítottságú. További jelentős csoportot alkotnak ráadásul azok, akik a piaci egyenlőtlenségek kialakulását még elfogadhatónak tartják, ám a külföldiek tulajdonszerzését alapvetően elutasítják (arányuk egy júliusi felmérésben 23 százalék volt). Ezek az attitűdök jelentősen befolyásolhatják a jelenlegi gazdasági helyzet értékelését és a kormány szerepének megítélését is. Nem véletlen, hogy a lakosság döntő többsége (84 százalék, ezen belül a devizahitelesek kilenctizede) egyetért abban, hogy a bankok igazságtalan feltételei is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sokan nem tudják fizetni a törlesztőrészleteiket, és még az inkább piacpárti nézeteket vallóknak is csak a töredéke (16 százalék) gondolja, hogy a bankokat nem lehet hibáztatni a kialakult helyzetért.

 Márpedig a devizahitelesek problémái továbbra is a lakosság széles rétegeit érintik, bár tavaly július óta 29-ről 24 százalékra csökkent azon háztartásoknak az aránya, amelyeknek devizahitelük van (főleg a személygépkocsi-hitelesek száma esett vissza). Döntő többségük a törlesztőrészletek emelkedéséről számolt be: tavaly nyárhoz képest 90 százalékuknak, az év elejéhez viszonyítva a háromnegyedüknek kell most többet fizetnie havonta. A devizahitelesek kilátásainak romlását jelzi, hogy míg közülük egy éve minden ötödik, most már csaknem minden harmadik valószínűnek vagy nagyon valószínűnek tartja, hogy olyan helyzetbe kerül, amikor már nem képes törleszteni.

A hitelfelvevők személyes felelősségével a devizahitelesek is tisztában vannak. Többé-kevésbé egyetértenek ugyanis azzal, hogy „csak az vegyen fel hitelt, aki biztos benne, hogy vissza is tudja fizetni” (100 fokú skálán 70 pont). Ugyanakkor a válaszadók háromnegyede (a devizahitelesek 87 százaléka) úgy gondolja, hogy azoknak a többsége, akik nem tudják fizetni a lakáshitelüket, önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. A legtöbben a politikusoktól várják a megoldást: három válaszadóból kettő (és öt devizahiteles közül négy) szerint a kormánynak a mostaninál nagyobb szerepet kellene vállalnia az eladósodottak terheinek enyhítésében.

 Kérdéses ugyanakkor, meddig tart a lakosság bizalma a kormány iránt, a gazdasági válság hatásait ugyanis az emberek közvetlenül is érzik – különösen ami az árak emelkedését illeti. A válaszadók az egy évvel ezelőttinél valamivel komolyabb problémának érzik a munkanélküliség növekedését és a vállalkozások megszűnését, a helyzet megítélése elsősorban a vidéki városokban élők és a legfeljebb nyolc általánost végzettek körében romlott. Igaz, a lakosság válságtudatát jellemzi, hogy a legtöbben kevésbé súlyosnak élnek meg bizonyos problémákat a saját maguk szempontjából, mint az országéból. Ezzel együtt a közvélemény az országot tekintve is az egy évvel ezelőttinél súlyosabbnak tartja a válság gyakran emlegetett két hatását, a forintárfolyam ingadozását és a devizahitelesek törlesztőrészleteinek növekedését. A mostani gazdasági helyzetnek éppen a devizahitelesek lehetnek a legkönnyebben azonosítható áldozatai, mert magukra nézve az átlagosnál sokkal súlyosabbnak élik meg a válság tüneteit. A lakosság másik részének szolidaritását jelzi azonban, hogy immár a devizahitel nélküliek is majdnem ugyanolyan jelentősnek érzik a megnövekedett törlesztőrészletek problémáját az ország szempontjából.

A magyar kormány és az IMF–EU-delegáció tárgyalásainak júliusi megszakítása (amelyről augusztus elejéig a lakosság több mint héttizede értesült) jócskán megosztja a közvéleményt. A válaszadók 44 százaléka (ezen belül a Fidesz-szavazók 61 százaléka) úgy gondolja, a konfliktussal a kormány az ország önállósága, érdekeinek érvényesítése felé tett lépéseket. Csaknem ugyanennyien gondolták azonban, hogy veszélybe sodorja az ország gazdaságát a szembeszegülés a nemzetközi hitelezőkkel (az összes válaszadó 40 százaléka, ezen belül az MSZP-szavazók több mint háromnegyede inkább ezzel a véleménnyel értett egyet). A kép ráadásul még élesebb akkor, ha leszűkítjük azokra a válaszadókra, akik devizahitelt törlesztenek: ebben a körben a kormánypárti szavazók kétharmada szerint a lépés nagyobb mozgásteret enged Magyarországnak, az MSZP-támogatók kilenctizede viszont úgy véli, a kormány veszélyes játékot űz. Mindenesetre a tárgyalások megszakítása után 44-ről 48 százalékra nőtt azok aránya, akik úgy vélték, legalább egy év kell ahhoz, hogy a forint újra megerősödjön.

 Jelzésértékű az is, hogy a devizahitelesek között júliusról augusztusra néhány százalékponttal csökkent a magukat Fidesz-szavazónak vallók aránya. Pártpreferencia tekintetében a devizahitelesek megoszlása amúgy is valamelyest eltér a lakossági átlagtól – feltűnő például a Jobbik szavazóinak nagyobb és az MSZP-hívek csekélyebb aránya. A különbséget az eltérő életkori megoszlás is magyarázhatja: a devizahitelesek több mint fele (56 százalék) fiatalabb 40 évesnél, és csupán 8 százalékuk tartozik a 60 éves és idősebb korosztályba.

HANN ENDRE, LAKATOS ZSUZSA