Christoph B. Rosenberg: „Korántsem egyértelmű, hogy csökkenne az adóterhelés”

 – Ön szerint Magyarországnak szüksége van-e az IMF védőhálójára, például egy elővigyázatossági hitelmegállapodás formájában?

– A világon sok súlyosan eladósodott ország van, amelyek az IMF segítsége nélkül is képesek megújítani adósságaikat. Az a kérdés, hogy a magyar kormány szeretne-e egy ilyen védőhálót, és hogy az IMF melyik hitelmegállapodás-típusát szemeli ki erre a célra. Ha eldönti, állunk elébe. Most, az alapokmány szerinti, szokásos éves konzultáción nem erről volt szó, hanem észrevételeket tettünk. A kormányzat törekvéseiben felfedeztünk néhány pozitív elemet, például azt, hogy a munkabérre rakódó adók-járulékok súlya mérséklődik, az úgynevezett adóék kisebb lesz. Ez azért fontos, mert a magas adókulcsok aláásták az ország versenyképességét. Az más kérdés, hogy a kormány az egykulcsos adóval megfelelő megoldást választott-e, e tekintetben vannak aggályaink. Méltányoljuk azt is, hogy a kormány ragaszkodik az Európai Uniónak tett vállalása betartásához, és jövőre 3 százalék alá szorítja le az államháztartás hiányát.

– Ezek szerint az IMF támogathatónak tart egy olyan gazdaságpolitikát, amely az adók csökkentésével igyekszik felgyorsítani a gazdasági növekedést?

– Korántsem egyértelmű, hogy csökkenne az adóterhelés. Némelyik adó csökken, némelyik nő. Az pedig önmagában is bizonytalansággal jár, hogy nem világos, mit jelent az egyes adók ideiglenes, átmeneti jellege. Ráadásul a gazdaság különböző ágazataira kivetendő különadók nagyon kiterjedtek, ez pedig fékezheti a növekedést. A kormányzati adócsomag összességében vegyes hatást válthat ki. Nyilvánvaló, hogy az adócsökkentés a tehetősebb háztartásoknak és a sokgyermekes családoknak kedvez, és rövid távon lehetnek előnyös gazdasági hatásai, ha több pénz marad a zsebben. Ugyanakkor az adóemelés az egyes szektorokban visszafoghatja a vállakozások üzletmenetét és beruházási szándékait, valamint a foglalkoztatást, és az sem kétséges, hogy az extra költségeket megpróbálják áthárítani a lakosságra. Vagyis az adóemelésnek közgazdasági ára van, és nem csupán a vállalkozásokra, hanem a lakosságra nézve is. A tapasztalat azt mutatja, hogy az adócsökkentés várható hatásait a költségvetési bevételekre sokszor túlbecsülik.

– A júliusi tárgyalások során az IMF hevesen kritizálta a bankadót. Azóta a kormány a távközlést, az energetikát és a kiskereskedelmet is hasonló adókkal sújtja. Ezt hogyan fogadták?

– Épp úgy, mint a bankadót. Egy egész ágazatot érintő adó, amelyet pusztán azért vetnek ki, mert nyereséges, nem jelent megfelelő alapot a szilárd adópolitikára. Ezt szerintem kormányzati körökben is tudják, ezért szánják a különadókat átmenetinek. Csakhogy ezzel a gazdasági döntéshozók körében jó adag idegességet és nyugtalanságot váltanak ki. Ráadásul e szektorok súlyát sem szabad lebecsülni, a kiskereskedelem például nagyon sok embert foglalkoztat.

– Ön bizonyára tudja, mi a sorsuk mifelénk az átmeneti időszakra kivetett adóknak...

– El tudom képzelni, hogy még tíz év múlva is átmenetiek lehetnek.

– Kapott ígéretet az IMF arra, hogy mikor szüntetik meg a bankadót?

– Erre általában azt válaszolják, hogy 2012-ben alkalmazkodni fognak ahhoz, ami Európa más országaiban történik. Az azonban korántsem világos, mi történik akkor, vagyis nem tudom, mit tesz majd a magyar kormányzat, és nem vagyok meggyőződve róla, hogy ő maga tudná. A bankadó sorsát valószínűleg a költségvetési bevételektől teszi majd függővé.

– A kormány úgy kalkulál, hogy 2012 után a különadókat ki lehet iktatni a rendszerből, mert a felpörgő gazdaságban elegendő többletjövedelem keletkezik. Ezt is kételyekkel fogadja?

– Ehhez nagyon gyors növekedésre volna szükség, és a mi előrejelzéseink nem ezt tartalmazzák. Középtávon háromszázalékos GDP-bővülésre látunk lehetőséget. A kormány ennél sokkal nagyobb számokkal kalkulál, legalábbis a politikai nyilatkozatokban. Jóllehet mi nem láttunk középtávú prognózist. A gyors növekedés feltételezése túlzott optimizmust jelent, mert a tempó nem csupán a belső keresleten múlik, hanem a világpiacon, a fő kereskedelmi partnerek teljesítményén is, és ott nem látunk dinamizmust.

– Az ön által vezetett delegáció a főváros új vezetőivel is találkozott. Miről tárgyaltak Tarlós István főpolgármesterrel?

– Nem vele találkoztunk, hanem a helyettesével, Bagdy Gáborral és az ő stábjával. Holott nekünk azt mondták, hogy a főpolgármesterrel tárgyalhatunk, de ő éppen nem volt elérhető. Tervbe volt véve egy megbeszélés Fellegi miniszter úrral is, ez sajnálatos módon szintén elmaradt. Pedig hasznos lett volna a találkozás a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakértőivel, mert a tárca hatalmas területekért felel, és ezek egy része nagy hatással van a költségvetésre. Ilyen például a MÁV, és minket nagyon is foglalkoztat, hogy milyen szerkezeti átalakítások várhatók. A kormányzat javaslatára vettük fel a kapcsolatot a főváros vezetőivel. Bár a BKV nem akkora falat, mint a MÁV, bepillanthattunk a tervezett változtatásokba, amelyek egyelőre kezdeti fázisban vannak.

– Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel azonban találkozott. Július óta közeledett egymáshoz a véleményük?

– Vannak dolgok, amelyekben egyetértünk, ilyen például az idei évre szóló prognózis, és idesorolhatók a kormányzat egyes céljai is. Abban azonban vitánk van, hogy a tervezett gazdasági eszközök segítik-e a célok és a fenntarthatóság elérését, és a világ számos országában összegyűjtött tapasztalataink alapján mi sokkal-sokkal óvatosabbak vagyunk nála.

– Hogyan fogadta, hogy a kormány a kötelező magánnyugdíjpénztárakba utalandó járulékot átmenetileg a központi költségvetésbe csatornázza, és nekikezdett a második pillér felszámolásának?

– A nyugdíjrendszer átalakítása nagyon nagy reform, ezzel óvatosan kell bánni. A mostani rendszer 12 éve működik, azóta a pénztárak jelentős összegeket halmoztak fel. A rendszer megbontása legalább akkora előkészítést és szakértelmet igényelne, mint annak idején a megalkotása. Az volna a legfontosabb, hogy az emberek megértsék, valójában mi történik. Ők felhalmozták az időskorukra szánt megtakarításaikat a magán-nyugdíjpénztári számlákon, és ha ezt a pénzt most átengedik a kormányzatnak, ő fogja felhasználni, akár a napi igényei szerint is, például a közalkalmazottakra vagy éppen útépítésre. Ha az állam ezeket a megtakarításokat átveszi, ő vállalja a felelősséget azért is, hogy ezekből valamikor a jövőben nyugdíjat fog fizetni. Vagyis ez az állam pénzügyi pozíciójára idővel hatással lesz, mert bár a második pillér megszüntetésével explicit bevételhez jut a költségvetés, a jövőbeni kötelezettsége megnő. Ez a jövőbeni kiadásra cserélt mostani bevétel idővel kikezdheti az államháztartás pénzügyi fenntarthatóságát.

Stiller Ákos

– A magánnyugdíjpénztárakba fizetendő járulékot átmenetileg a balti államok kormányai is kölcsönvették. Mi a baj ezzel?

– A balti államokban időlegesen átirányították ugyan a pénzt a magánpénztárakból az állami nyugdíjalapba, de úgy, hogy azt az állam két-három év múlva visszatéríti. Ezt tették például Észtországban, ahol azonban ezzel a bevétellel nem a deficitet kellett csökkenteni, mert az eleve kicsi volt, mindössze a GDP 1,7 százaléka. A pénz a rendkívül mély válság csillapítására szolgált, mivel Észtországban a GDP 14 százalékkal zuhant. Ám ott az első pillanattól világossá tették, hogy a pénzt visszafizetik. Magyarországon viszont nem átmeneti kölcsönről van szó, hanem az emberek megtakarításainak az átvételéről.

– Hogyan folytatódik Magyarország és az IMF kapcsolata? Hiszen a 2008. őszi megállapodás óta felvett kölcsönöket 2014-ig törleszteni kell.

– Addig folyik a program úgynevezet utóellenőrzése, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy évente legalább kétszer Magyarországra jövünk konzultálni, és elkészítjük a jelentést az igazgatóság részére.

– Ennek mi a tétje?

– A kormány őszinte véleményt és tanácsokat kap, amelyeket figyelembe vehet. A jelentéseket az IMF igazgatósága megtárgyalja, Magyarország legközelebb decemberben kerül az igazgatóság elé. Akkor kiderül, hogyan vélekednek a magyar tervekről a nagy és kisebb uniós tagállamok, az USA, Japán vagy éppen Kína képviseletében felszólaló igazgatók. Ezt követően a jelentést nyilvánosságra hozzuk – feltéve, hogy a kormány ehhez hozzájárul.

– És ha nem járul hozzá?

– Ez példátlan lenne, az uniós tagállamok az átláthatóság jegyében eddig mindig hozzájárultak a jelentés nyilvánosságra hozatalához.

FARKAS ZOLTÁN