Drasztikusan drágulnak az élelmiszerek jövőre

Egy kiló fehér kenyér 30 forinttal, ugyanannyi burgonya 75 forinttal lett drágább tavaly szeptember óta, legalábbis az egyik budapesti szupermarketben. Meglepetést sem a 274 forintra drágult kenyér, sem a most 174 forintos burgonya nem okozhat, hiszen az idei extrém időjárás miatt szinte mindegyik növénytermesztési, kertészeti ágazatban gyenge volt a termés. Mindeközben a világpiacon is emelkedtek az árak. „Első körben a gabona- és a növényolaj-alapanyagú termékek, illetve a zöldségek és gyümölcsök, majd a takarmánydrágulás miatt az állati termékek ára nő” – jelezte előre a várható ütemezést Szabó Márton, a Kopint-Tárki vezető kutatója.

Termelői tej árusítása

Horváth Szabolcs

 Az agrártermékek termelőiár-szintje szeptemberben 24,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ezen belül a növényieké 40,4 százalékkal, miközben az állattenyésztők produktumai csupán 4,3 százalékkal drágultak. A legkirívóbb a burgonya 70,3 százalékos árnövekedése, míg a gyümölcsöké – elsősorban az alma miatt – 47,9 százalék, a zöldségféléké 17,5 százalék volt. A Fehérvári úti vásárcsarnokban a legjobb minőségű alma kilóját december elején 450 forintért kínálták, míg egy éve a hasonló vételt meg lehetett úszni 320 forintból. A napraforgó drágulása is érzékelhető, hiszen a KSH szerint a júliusi – egyébként idei mélypontot jelentő – 349 forint után októberben már 440 forintba került az étolaj litere. Szakértők szerint a takarmányár-emelés hatásának az állati termékek termelői áraiban még csak ezt követően kell markánsan megjelennie, holott néhol a hús és a húskészítmények máris drágulnak: egy kiló tálcás sertéskaraj ára például a bő egy évvel ezelőtti 1649 forintról, kiszereléstől függően, 1889–2229 forintra nőtt az említett szupermarketben, a téliszalámi kilójáé pedig 4104-ről 4990 forintra.

 A növekvő élelmiszeráraktól azonban nem javult sem a húsipari cégek, sem a többi élelmiszer-iparos helyzete, legalábbis az iparági érdekvédelmi szervezet szerint. „Az ágazat belföldi átadási árai szeptemberben körülbelül ugyanazon a szinten álltak, mint egy éve” – mondta a HVG-nek Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke, aki egyben a nagyobb feldolgozók érdekeit védő Hússzövetségnek is első embere. Az ÉFOSZ adatai azt mutatják, hogy a húsipari termékek átadási árai is megegyeztek a 2009. szeptemberivel, egyedül a tejipari cégek tudtak 5–15 százalékos átadásiár-növekedést elérni a kereskedőknél. Csakhogy a tejfeldolgozóknak szeptemberben 22,5 százalékkal többet kellett fizetniük a felvásárolt nyers tejért, mint egy évvel korábban. A teljes élelmiszer-termékkör inflációja gyorsul: májusban még mínuszt mutatott a statisztika, augusztusban azonban már 3,7 százalékkal, szeptemberben 3,9, októberben pedig 5,3 százalékkal haladták meg az átlagos árak az egy évvel korábbit. Ennek oka az ÉFOSZ-elnök szerint a gyenge forint melletti import, illetve a kereskedők esetleges árrésemelése lehetett.

 Kérdés, vajon a fogyasztásra, illetve az élelmiszer-ipari cégekre hogyan hatnak az év második felében meglódult nemzetközi mezőgazdasági alapanyagárak, amelyek az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) elemzése szerint már a 2008-as szint közelébe, 28 havi csúcsra lökték fel a szervezet globális élelmiszerár-indexét (lásd grafikonunkat). Szakértők szerint a nyersanyagárak emelkedése az importalapanyagból készülő termékeknél, mint például a kávé, a kakaó – amelynek ára hétfőn három és fél havi csúcsra emelkedett a londoni határidős piacon –, erőteljesebben érvényesülhet, különösen akkor, ha a forint tartósan gyengének bizonyul. Drágításra sarkallja a kereskedelmi láncokat az is, hogy a kormány összességében 30 milliárd forintos különadót vetett ki rájuk. Mindamellett Szabó azt valószínűsíti, hogy a láncok nem elsősorban a fogyasztókkal, hanem inkább a beszállítókkal fizettetik meg a különadókat.

Ha ezek a jóslatok beválnak, az agrárgazdaság teljesítményéről szóló jelentés – amelyet a szaktárca minden évben az Országgyűlés elé terjeszt – élelmiszeriparról szóló része jövőre kisebb meglepetést kelt majd, mint a nemrég elkészült tavalyi. Abban ugyanis az áll, hogy az élelmiszeripar a 2008-as 7 milliárd forint veszteség után az elmúlt évben 53 milliárd forintos nyereséget ért el. Az adat még szakmai körökben is meglepetést keltett. „A 2009-es eredményjavulásban egyértelműen az alapanyagköltségek mérséklődése játszotta a legnagyobb szerepet” – mondta a HVG-nek Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatója. Ez részben a piacon egyébként is jellemző árcsökkenésnek tulajdonítható, részben annak, hogy a termelők és a felvásárlók között zajló csatát 2009-ben az utóbbiak nyerték meg – állítja. Ebből nagyjából már következik is, hogy az idei, illetve vélhetően a jövő évi eredmény elmarad majd a 2009-estől.

 Nem kell ünnepelni a tavalyi eredményjavulást sem – teszik hozzá a szakértők. Annak szerkezete ugyanis nem arra utal, hogy stabilizálódott volna az élelmiszeripar helyzete, amitől az agrártermelők azt remélhetnék, hogy a hazai ipar hosszabb távon biztos felvásárló maradhat. Az AKI adatai szerint az eredményjavulás jórészt a veszteségek mérséklésének, illetve minimális eredménnyé alakításának tudható be.

A baromfiszektor például az előző évi csaknem 13 milliárd forintos veszteségét csökkentette 2,8 milliárdra, a húsfeldolgozók 5,6 milliárd forintos veszteségből fordultak 1,3 milliárd forintos nyereségbe (lásd táblázatunkat). A nagy dobás a keményítőgyártók – egy-két kisebb vállalkozáson kívül főleg a szabadegyházi Hungrana Zrt. – nevéhez fűződik, amelyek a 2008-as minimális veszteség után tavaly 12,6 milliárd forint eredményt könyvelhettek el. Tartja magát a – Bunge Zrt. egyeduralmával szintén egyszereplős – növényolajipar is, amely 16,3 milliárd forintra növelte már 2008-ban is jelentős eredményét.

Ezekből az adatokból is látszik, hogy a hagyományosnak tekinthető iparágak – a hús- és baromfi-feldolgozás – inkább veszteségeik mérséklésével járultak hozzá az ágazati összteljesítményhez, míg a szintén nagy agráralapanyag-felvásárló tejipar erre sem volt képes, és tovább növelte veszteségét. Nem túl biztató ugyanakkor, hogy az eredményüket javító ágazatokban a jövedelmezőség javulását az alapanyagárak csökkenésén kívül különböző takarékossági intézkedésekkel, például beruházások elhalasztásával érték el. Utóbbi azt jelenti, hogy versenyképességi hátrányuk nem csökkent.

KELEMEN ZOLTÁN