Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A 35 oldalas dokumentum tartalmazza a Széll Kálmán Terv intézkedéseit, ezen túl részletesen ismerteti, hogy az egyes területeken hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet. Átfogóan bemutatja be a munka világában, a közösségi közlekedésben, a nyugdíjrendszerben és a gyógyszerkasszánál kialakult állapotokat és az erre adandó kormányzati válaszokat. Bemutatja a dokumentum azt is, hogy miképp alakulna a helyzet az egyes területeken a tervezett reformlépések nélkül.
A program összegzése megállapítja, hogy az államadósság 2010-ig 21791 milliárd forintra nőtt, meghaladva a bruttó hazai termék (GDP) 80 százalékát. A magas államadósság miatt Magyarországot kockázatosnak tartják a pénzügyi piacok, így a befektetők csak kockázati felárral hajlandóak finanszírozni az adósságot. A kamatköltségek 1050-1100 milliárd forint között mozognak évente, 1,5-2,0 százalékkal emelve a GDP-hez viszonyított hiányt, az EU-átlagához viszonyítva. A magyar kormány az államadósságot 2012-ben a GDP 2,5 százalékára, 2013-ban 2,2, és 2014-ben 1,9 százalékára csökkenti.
A felülvizsgált makrogazdasági növekedési pálya mellett - amely a már meghozott intézkedések hatását tartalmazza - a kiigazítási szükséglet 2012-ben 500 milliárd, a 2013-2015 időszakban évi 900 milliárd forint lesz. A hiánycél tartásán túl átfogó intézkedéseket kell hozni a munkahelyteremtésre, a gazdasági növekedés ösztönzésére és a magyar gazdaság versenyképességének növelésére. A közszféra reformja különösen azokon a területeken szükséges, ahol a kormányzati kiadások magasak, illetve ahol - nemzetközi összehasonlításban - a rendelkezésre álló forrásokat alacsony hatékonysággal használják - állapítja meg a dokumentum.
A 2008 őszén kirobban globális válságra válaszul Magyarország számos intézkedést hozott a költségvetési egyensúly javítására, miközben korlátozta a hazai keresletet és a gazdasági növekedést. Ezek az intézkedések részben egyszeri hatásúak voltak - az adott évre korlátozódtak - míg más, hosszú távú hatásokkal járó intézkedések szerkezetátalakító jellegűnek minősülnek. Ugyanakkor más intézkedések nem bizonyultak hatékonynak a közszféra egésze szempontjából, így például az önkormányzati támogatások mérséklése magasabb önkormányzati hitelfelvételhez vezetett.
