hvg.hu: Mennyire tudatos stratégia, hogy a médiában szinte észrevétlen tudott maradni?

Horváth Péter: Meggyőződésem, hogy egy magát komolyan vevő állami hivatalnak nem az az elsődleges szerepe, hogy akár magát, akár a vezetőjét minél többet szerepeltesse a médiában. Esetünkben inkább az, hogy a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva szabályozza a piacot. Nem sok interjú elől tértem ki, de az igaz, hogy a nyilatkozatokat elsődlegesen továbbra is szeretném meghagyni a politikusoknak.

hvg.hu: Ez a taktika az Meh számára is kifizetődő? Mert ha nem látszik a médiában, akkor a kormányétól eltérő véleménye sem látszik – klasszikusan például a gázáremelések idején.

H. P: Ezt így még nem mérlegeltem. A politikusok valószínűleg érdekesebbeket tudnak mondani a médiának, mint egy szabályozó hatóság. A mi kommunikációnk alapvetően szakmai. Ahogy én látom, a többi kormányhivatal vezetője is elég ritkán jelenik meg a sajtóban.

hvg.hu: Amikor másfél éve kinevezték, elég széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy Horváth Péter azért lehet a megfelelő ember, mert a kormánynak jó, hogy nem keresi a nyilvánosságot, a Meh-nek pedig azért hasznos, hogy gyorsabban meg tud oldani konfliktusokat a kormányzati szintekkel. Érdekelték, érdeklik az ilyen szóbeszédek?

H. P.: Szóbeszédek nem foglalkoztatnak, inkább az, hogy az elmúlt másfél évben a hivatal presztízse növekedett. Ezt bizonyítja, hogy pluszfeladatokat delagáltak hozzánk.

hvg.hu: A távhőszabályozáshoz kapcsolódó új feladatukhoz például 14 fős létszámbővítést hagyott jóvá a kormány, ami arra már nem elegendő, hogy a távhős cégek által szolgáltatott adatok valódiságát a helyszínen ellenőrizzék.

H. P.: A feladat eléggé hirtelen jött. A Meh tavaly március végén még nem volt felkészülve arra, hogy április 15-én ilyen feladatokat kap. Szinte nulláról kellett felépíteni a rendszert, és egy ekkora rendszerátállítás esetén nincs idő arra, hogy helyszíni szemléket és ellenőrzéseket végezzünk. A január elsejei árkorrekció lehetőséget biztosít arra, hogy a távhőszektor megnyugodjon, és elkezdjük a finomhangolást, ami természetesen helyszíni ellenőrzésekkel is társulni fog. Már megvannak hozzá az embereink.

hvg.hu: A Mol-tól érkezett. Nehéz volt átállnia a piaci szemléletről az államigazgatásira?

H. P.: Az államigazgatási gondolkodásmód sok esetben különbözik a versenyszféráétól, ezért nem volt könnyű. Leginkább azért, mert ott hozzászoktam, hogy kellő előkészítés után gyorsan születnek döntések, és a végrehajtásuk is gyorsan megtörténik. Az energiahivatal élén viszont azt kellett tapasztalnom, hogy bármilyen jó is egy ötlet, ha bekerül a parlamentbe, ott 386 féle érdekkel fog találkozni, és akár a végszavazásnál is el tud térülni az eredeti elképzelés.

hvg.hu: És meddig tartható fenn ön szerint az a fajta hadigazdálkodás, amit a kormány az energiaszolgáltatókkal szemben erőből végez? Hivatala számára meddig tolerálható mindez?

H. P: A válasz érdekében én visszalépnék egy picit az időben. A kormányváltás előtti időszakban úgy láttam, hogy a szolgáltatók beadták az áremelési igényüket, azt több helyen is megszámolták, és miközben egy kicsit lecsípett belőle a hivatal is, és egy kicsit a kormány is, a szolgáltatók gyakorlatilag mindig megkapták azt az árbevételt, amiből igen jól megéltek. Ha valaki kigyűjtené, hogy ezek a szolgáltatók mennyi pénzt vittek ki például osztalék formájában a szektorból és az országból, szerintem nagyon csodálkozna. Én úgy látom, ez a kormány arra vállalkozott, hogy továbbra is jó szolgáltatási színvonal mellett a fogyasztói díjakat a lakosság számára is tolerálható szintre viszi, amellett, hogy a szolgáltatóknak tisztességes rentábilitást biztosít.

hvg.hu: Erre mondta Bencsik János a lemondása előtt, hogy az energiaszolgáltatóknak a nadrágszíjat meghúzták, de azt is tudomásul kell venni, ha nem lehet már tovább húzni.

H. P: Feltehetőleg érdemes volna komolyan elgondolkodni azon, hogy vannak olyan rétegek Magyarországon, amelyek a 400 forint feletti benzinár mellett is vígan autóznak – és meg tudnák fizetni a jelenleginél magasabb villany- és gázárat is. Mi kidolgoztunk egy olyan javaslatot, miszerint a fogyasztók egy szűk köre rászorultság alapján, nagyon nyomott áron vételezhetne áramot, gázt, távhőt és akár vizet is, de lenne egy másik fogyasztói kör is – és ebbe beletartoznék bizonyára én is –, akinek magasabb áram-, gáz- stb. számlája volna, és kifizetné azt az árat, ami közelebb van a szolgáltatók elképzeléséhez.

hvg.hu: Ez amolyan szociális alapú energetikai közteherviselés lenne?

H. P: Azok lehetnének a kedvezményezettjei, akik valóban rászorulnak. A kulcs az, hogy a fogyasztónak kérnie kelljen a jutányos szolgáltatást, és ennek fejében a rászorultságát igazolni is tudja.

hvg.hu: Hasonlóra volt már kísérlet,  és meg is bukott, mert kiderült, hogy ebben az országban, ha papírral kell igazolni a rászorultságot, akkor több a rászoruló, mint aki nem az. Ez így finanszírozhatatlan. Miért erőltetné?

H. P: Megfelelő előkészítéssel és alaposabb, szélesebb körű ellenőrzés révén szerintem működőképes lehet a rendszer.

hvg.hu: Hogyan egyeztethető össze, hogy miközben a Meh a piacon valódi hatóságként működik, a lakossági fogyasztókat érintő árszabályozás tekintetében a szakminiszter továbbra is felülírhatja az önök gázárszámítási eredményeit?

H. P: Ezzel a kérdéssel hónapok óta foglakozunk. Az, hogy a gáz-, illetőleg a villanyár nem jelentéktelen részének a mértékét a hivatal határozatban állapítja meg, de magának a terméknek az árát egy miniszteri rendeletben jelentetik meg, szerintem hosszú távon tarthatatlan. Még a tél folyamán a kormány napirendjére is tűzi a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Meh kapcsolatrendszerének kérdését. Azt hiszem, február végére a dolgok új felállásban mehetnek tovább. Személyesen is azt remélem, hogy ezt követően az életem könnyebbé válik.

hvg.hu: Közben a vízközművek árszabályozási modelljét is most készítik. Mi okozza az alapvető nehézséget?

H. P.: A víziközművek ármodelljének kidolgozása sokkal nehezebb, mint a távhőszektoré volt. Utóbbinál beszélhetünk úgy 100 termelőről és szolgáltatóról, előbbiben viszont van mintegy 400 cég, amelyek összesen 3200 településen szolgáltatnak. Ráadásul, míg a távhő esetében egy viszonylag szűk sávban lehetett és lehet tartani a díjakat, a víz- és csatornaszolgáltatásban jelenleg 4-10-szeres különbségek is vannak egymáshoz képest.

hvg.hu: A politikai akaraton kívül akkor mégis mi indokolja ezt az állami kontrollt? Egyáltalán: költséghatékonyan kiszámolhatók, közös nevezőre hozhatók mindezek?

H. P.: A gáz-, villany-, távhő- és vízszolgáltatás közös nevezője, hogy mindegyik vezetékes szolgáltatás. És mint ilyen, a víz is monopolpiaci rendszerben működik. Az ilyen piacok szabályozásában a Meh-nek 16 éves gyakorlata van. Európa jó néhány országában van hasonló megoldás, Szlovákiában például az elmúlt öt évben került az ottani hivatal hatáskörébe a távhő is és a víz is. Így kerek ez a rendszer.

hvg.hu: A jelenlegi épületet így biztosan kinövik, de megállnak-e a hízásban négy divíziónál?

H. P.: Nem, sőt, már történt újabb bővülés, mert január elsejétől az energiaközpontból hozzánk került a nemzeti energiastatisztikai adatok kezelése – embereket és feladatokat is vettünk át. A kör valószínűleg még bővülni fog, mert úgy gondolom, hogy a kommunális hulladékok területének árszabályozását is hozzánk kellene kapcsolni. Illetve fontos, hogy tovább dolgozzunk a fogyasztóvédelem megerősítésén is. A  hivatal státuszát az is erősíti, hogy a lakosság elhiszi, az energetikai kérdésekben – ha az élet úgy hozza – meg tudjuk őket védeni.

Horváth Péter

Az 50 éves olajipari szakember a moszkvai Gubkin Egyetemen tanulta az olajmérnöki mesterséget (1981-1986), majd közgazdasági szakokleveles mérnökként már Budapesten végzett a Közgázon (1989-1991). A szakmát fúrómérnökként kezdte a Kőolajkutató Vállalatnál (1986), majd a Mol-Chem szolnoki kirendeltségvezetője lett (1991-2000). A Mol beszerzési vezetője 2000-től, majd egy évig az Ural Group ügyvezető igazgatója. 1998-2002 között mindezek mellett a szolnoki Fidesz elnöki tisztségét is betöltötte. 2006-2010 között a Mol nemzetközi beszerzéseinek kiemelt vezetőjeként dolgozott, 2010 júliusa óta a Magyar Energia Hivatal elnöke.