2012. február. 15. 15:38 2012. február. 15. 17:19 Gazdaság

Leszavazták Simorékat az új MT-tagok

A jegybank elnöke és két alelnöke az alapkamat 50 bázispontos emelésére szavazott a monetáris tanács legutóbbi ülésén, de a négy külső tag a 7 százalékos alapkamat tartására voksolt, így az továbbra is 7 százalék maradt - áll a Magyar Nemzeti Bank Monetáris tanácsának január 24-i üléséről készült, szerdán közölt jegyzőkönyvben.

A 7 százalékos alapkamat tartására szavaztak a monetáris tanács tavaly tavasszal kinevezett külső tagjai: Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc és Kocziszky György. Simor András elnök, Karvalits Ferenc és Király Júlia alelnök 50 bázispontos kamatemelésre voksolt.

A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a decemberi inflációs jelentés óta beérkezett makrogazdasági adatok az infláció jelentés várakozásainak megfelelnek, ugyanakkor nem volt egységes a tagok véleménye a kockázatok megítéléséről. Egyes testületi tagok megítélése szerint - elsősorban a hazai gazdaságpolitikát övező növekvő bizonytalanság következtében - Magyarország romló kockázati megítélése a decemberi előrejelzésben közölt alappályához képest kedvezőtlenebb. A többség ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az ország kockázati megítélésében a decemberi romlást követő januári fordulat tartós trendet mutat.

Beigazolódik a régi félelem?

Azzal, hogy az új tagok leszavazták a jegybankelnököt és alelnökeit, és ezzel a korábbinál lazább monetáris politika valósul meg, beigazolódni látszik a régi félelem, hogy a kormánypárt által delegált közgazdászok segítenek majd valóra váltani a Fidesz régi álmát. A monetáris tanács tavaly tavasszal, hat évre kinevezett külső tagjai egytől egyig köthetőek Járai Zsigmondhoz (aki a Fidesz holdudvarába tartozó közgazdászok első számú szereplője). Hárman a Magyar Nemzeti Bankban dolgoztak Járai 2001-2007 közötti jegybankelnöksége alatt, a negyedik kevésbé formális viszonyban volt kinevezése előtt a jelenlegi fb-elnökkel.

A Fidesz vezető politikusai már a 2010-es választásokat megelőzően is rendszeresen támadták a jegybankot, ugyanis akkori álláspontjuk szerint az MNB az alapkamat magasan tartásával ellehetetlenítette a gazdasági növekedés beindulását, pedig a párt politikusai szerint megtehette volna, hogy nagyobb vágásokkal közelít a jelenleg rendkívül alacsony nyugat-európai kamatszinthez.

A kritika mögött lényegében az állt, hogy a Fidesz által tervezett Matolcsy-féle keresletélénkítésre és fiskális lazításra épülő gazdaságpolitikának jobban megfelelt volna egy laza monetáris politikát folytató MNB. A keresletélénkítést és a fiskális lazítást ugyanis akadályozza egy független, erős jegybank, amely a keresletet és a gazdaság növekedését visszafogó magasabb alapkamattal válaszol a megugró inflációra, ezáltal megdrágítva a költségvetés finanszírozását is.

A pénzügyi piacokat elemezve a monetáris tanács megállapította: Magyarország piaci mutatóinak alakulását szinte kizárólag a Nemzetközi Valutaalappal megkötendő hitel-megállapodás körüli események határozták meg. A kormány és a nemzetközi szervezetek közötti éleződő feszültség nyomán a mutatók romlottak, majd a január 4-5-én bekövetkező negatív csúcs után, a kormányzati kommunikációs fordulat hatására a negatív tendencia megfordult és megkezdődött a javulás.

Az ország kockázati megítélésével kapcsolatban egyes testületi tagok hangsúlyozták, hogy mind a december közepétől január első hetéig tartó romlás, mind a január második hetétől kezdődő javulás elsősorban országspecifikus tényezőkhöz köthető. A kockázati megítélés javulása elsősorban a Nemzetközi Valutalappal és Európai Unióval folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatos megváltozott kormányzati kommunikációnak volt köszönhető. Más tanácstagok megítélése szerint, míg Magyarország kockázati megítélésének romlása egyértelműen a hazai eseményekhez köthető, a januári javulásban viszont elsősorban a globális-regionális kockázati étvágy alakulása játszott szerepet.

A Monetáris Tanács egyöntetű véleménye szerint az Európai Unióval illetve a Nemzetközi Valutaalappal minél előbb megállapodást kell kötni a finanszírozási kockázatok csökkentése érdekében. Egyes tanácstagok úgy ítélték meg, hogy a nemzetközi szervezetekkel történő megállapodásig a monetáris politika feladata a monetáris feltételek szigorításával stabil pénzügyi környezetet teremteni. Ugyanakkor a tanácstagok másik része - bízva a hiteltárgyalások mielőbbi lezárásában - nem tartotta szükségesnek a kamatemelést, hangsúlyozva annak jelentős reálgazdasági költségeit. A tanácstagok többsége ebben a helyzetben a kamat tartását látta indokoltnak.