Európai fejlesztési pénzek az arab világnak

Házi forradalmak zajlottak le a húszéves Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) éves közgyűlésén. A 63 állam, valamint az EU és az Európai Beruházási Bank közös tulajdonában lévő pénzintézet elnöki tisztségének betöltéséért első ízben indult nyilvános versengés – öten vettek részt a küzdelemben –, és most fordult elő először az is, hogy nem egy német vagy francia jelöltet, hanem egy brit vezető közalkalmazottat, Sir Suma Chakrabartit választották meg. A voksolás eredménye azért is meglepetés, mert az eddig érvényes állítólagos íratlan szabályok szerint a britek nem pályáztak az elnöki tisztre: megelégedtek azzal, hogy az EBRD központja Londonban van.

Az eddigi elnök, a német Thomas Mirow annak ellenére nem kapott négyéves hosszabbítást, hogy mandátuma idején az EBRD újjáéledt. Míg 2008 előtt egyre többen javasolták a kelet- és közép-európai rendszerváltás utáni gazdasági reformok megvalósításában segédkező bank bezárását, Mirow idejében az alaptőkét 20-ról 30 milliárd euróra emelték, 33 milliárdot fordítottak a régiós bankszektor életben tartására, tavaly pedig minden korábbinál többel, 9,1 milliárd euróval finanszírozták a térségben kezdett projektek megvalósítását.

Mirow vereségét az okozta, hogy Berlin nem állt ki mögötte. Állítólag csak azért nem, mert az EBRD-elnöki poszt beáldozásával akarja tovább növelni esélyét arra, hogy német jelölt kapja meg az euróövezeti államok pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroup vezetői helyét. Így viszont az angolszászok lassan megszállják az EBRD igazgatótanácsát. Míg másfél évvel ezelőtt csak egy angol anyanyelvű ült a testületben, mára négyre nőtt a számuk: Chakrabarti mellett Jonathan Charles kommunikációs igazgató Nagy-Britanniát, Varel Freeman alelnök pedig az USA-t is képviseli, míg Betsy Nelson egyszerre amerikai és brit állampolgár.

Mirow kényszerű távozása után az 53 éves, 2006-ban lovaggá ütött Chakrabartira vár egy másik, már hónapok óta tartó forradalom levezénylése: az EBRD tevékenységének kiterjesztése az arab országokra. A 21 éves fennállása óta 3400, összesen 210,7 milliárd euró értékű projektet megvalósító EBRD tulajdonosai ugyanis tavaly úgy döntöttek, hogy megkezdik az arab tavasz forradalmain túlesett államokban – Egyiptomban, Tunéziában, Marokkóban és Jordániában – kezdeményezett programok finanszírozását.

A pénzintézet néhány kisebb, összesen 59 millió euró értékű projekt finanszírozásába már be is szállt, de a májusi közgyűlés volt az, ahol megszavazták, hogy a bank egymilliárd euróval támogassa a négy állam fejlesztési programjait. Az első időben – amíg a tagállamok nem hagyják jóvá a tevékenységi terület kiszélesítéséről szóló alapszabály-módosítást – az EBRD a tartalékalapból teremti elő a szükséges pénzt. A módosítás megszavazása után a tervek szerint az EBRD a következő három évben 7,5 milliárd euróval járul hozzá az észak-afrikai térség fejlesztéséhez. A fő cél a szegénység mérséklése, azaz a magánszektor erősítése és a munkahelyteremtés elősegítése lesz.

Akadnak, akik hibának tartják a működési terület kibővítését, mivel attól tartanak, hogy a pénzintézet túlvállalja magát. „Az eredeti mandátumban szereplő területek problémái egészen mások voltak, mint azok, amelyek Észak-Afrikában várnak az EBRD-re. Ráadásul a fejlődő európai államok nagyon közel vannak a válsággal sújtott euróövezethez, és még maguk sem lábaltak ki a 2008–2009-es válságból. Az EBRD most úgy kezd újfajta problémákkal foglalkozni, hogy nem oldotta meg kelet- és közép-európai ügyeit” – magyarázta újságíróknak a bírálók egyike, Vanessa Rossi, az Oxford Analytica nevű elemzőcég tanácsadója.

A finanszírozási modelljeit is át kellene gondolnia az újjáépítési banknak, véli Marek Belka lengyel központi banki elnök – valamint korábbi miniszterelnök és pénzügyminiszter –, mivel két évtizeddel a berlini fal leomlása után kiderült, hogy nem követendőek a fejlődő európai államok által ajánlott növekedési modellek. „A gazdasági válság leginkább az olyan érett térségeket sújtotta, mint Nyugat-Európa vagy az Egyesült Államok, ezzel a Nyugat elvesztette igazságmonopóliumát” – magyarázta Belka az EBRD közgyűlésén. Hozzátette: az is kiderült, hogy a hitelalapú növekedés a múlté. „Hosszabb távon fenntarthatatlan, hogy Európa szociális értelemben túlköltekezik a világ többi térségéhez képest. Vagy csökkennek a központi kiadások, vagy mindenki áttér a Skandináviában alkalmazott magas adókra. Sokáig egyértelmű volt, hogy a gyerekek és unokák jobban élnek, mint szüleik és nagyszüleik. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a mai fejlett Európára is igaz” – figyelmeztette hallgatóságát a lengyel jegybankelnök.

Nemcsak Belka volt borúlátó, az EBRD is csökkentette az egykori szocialista tábor országainak gazdasági fejlődésére vonatkozó előrejelzéseit: az idén legfeljebb 1,6 százalékos bővülésre lát esélyt, és jövőre is csupán 2,3 százalékosra. Magyarország ügyében még sötétebb a kép: az idén egyszázalékos visszaeséssel számol az EBRD, és 2013-ra is csak 0,7 százalékos emelkedést prognosztizál.

Az 1900 embernek munkát adó, 29 országban jelen lévő pénzintézet ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy észak-afrikai megjelenése nem jelenti az Európából való kivonulást. Sőt a bank azt tervezi, hogy újabb javaslatokkal és finanszírozási forrásokkal lép elő a fejlődés motorjának tartott bankszektor egészségesebbé tétele érdekében.

NÉMETH ANDRÁS