Mit tesz a kormány az aszálykatasztrófa ellen?

Négyszázmilliárd forintot meghaladó kárt okozott az idei aszály – állítja a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ). Ez legalább a GDP 1,3 százaléka. Végleges mérleg még nincs, de a társas gazdaságok érdekképviselete szerint őszi búzából például 500 ezer tonnával, árpából és zabból legalább 200 ezer tonnával kevesebbet arattak, mint egy átlagos évben. Nagyjából százezer hektáron nem tudták betakarítani a repcét, és drámai képet mutatnak a kiégett kukoricatáblák is. A csapadékhiány az állattartókat sem kímélte, a takarmánytermő területeit ért károk mellett az elhullások, a tejhozam, a súlygyarapodás és a termékenység csökkenése sokszor tízmilliárdos veszteséget okozott a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitartóknak is.

Túry Gergely

 Ennek tükrében kevesli a MOSZ azt a 8,3 milliárd forintot, amit a felerészben a termelők, felerészben az állam befizetéseivel feltöltött kárenyhítési alapból juttat a gazdáknak a kormány, ráadásul úgy, hogy a tavaszi fagykárok enyhítését is abból finanszírozza. „A kárenyhítési alap felülről nyitott, a jelenleg benne lévő összeget a kormány a tényleges károk ismeretében kiegészíti” – mondta a HVG kérdésére Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) államtitkára, hozzátéve azonban, hogy ennek a költségvetés helyzete azért határt szab. Czerván szerint is jelentős csapás érte a mezőgazdaságot, de annak mértékét csak a betakarítás után, november második felében lehet számszerűsíteni. A kár ellentételezéséhez a veszteséget üzemenként kell kiszámolni, mégpedig az egyes növényféleségeknél bekövetkezett terméskiesést átlagolva. Enyhítésre az számíthat, akinél a hozamérték-kiesés és a terméscsökkenés 30 százaléknál nagyobb. Akik ennél kisebb veszteséget szenvedtek el, nem jogosultak állami mankóra – noha a 400 milliárdban az ő káruk is benne van. A jogszerűen bejelenthető igényeket az is csökkenti, hogy a terményárak jelentősen, 30-40 százalékkal emelkedtek, így az „elvárt” 30 százalékos hozamérték-kiesést csak ennél nagyobb terméscsökkenéssel lehet produkálni.

A kárenyhítési alaphoz csak növénytermesztők csatlakozhattak, az állattartók kárait az úgynevezett állatjóléti támogatások növelésével és előrehozott kifizetésével próbálja enyhíteni a kormány. Ez 10 milliárd forintos többletet jelent. Emellett előrehozzák a területalapú támogatások és a különleges tejtámogatások előlegének kifizetését is, ami október második felében összesen 150 milliárd, illetve 7 milliárd forint átutalást jelent.

Az állattartók nem jutnak messzire a tízmilliárdos többlettel, a MOSZ számításai szerint például a sertéságazatban összességében csak 2-2,5 milliárd forinttal nőhet a támogatás, miközben a veszteség tízmilliárdos nagyságrendű. Az aszály és az exportkereslet annyira leapasztotta a takarmánybúza-készleteket, hogy e terményt a piacon szinte már nem is lehet megvásárolni, a katasztrofálisnak ígérkező kukoricatermést figyelembe véve pedig még fizikai takarmányhiány is előállhat – jövendöli az érdekképviselet. Ezzel szemben a VM-nél úgy vélik, nem ilyen sötét a kép, legalábbis egyelőre: a takarmánybúza azért fogyott el ilyen gyorsan, mert az idei termés átlagosnál nagyobb hányada lett étkezési minőségű, a kukoricára vonatkozó legutóbbi, augusztus végi termésbecslés szerint pedig a hazai felhasználásnál azért több terem. Az akkori adatok 4,7 millió tonnás termést vetítettek előre, a hazai, takarmány- és ipari célú felhasználás pedig 4 millió tonna – állítja Czerván. Igaz, ez az előrejelzés még romolhat, mert augusztus vége óta folyamatos a szárazság, és arról nincs adat, hogy az állattartók mennyi kukoricát kötöttek le. Az export ár- és logisztikai kérdés is – tette hozzá az államtitkár, és tény, hogy a Duna alacsony vízállása sok fejtörést okoz a gabonaexportőröknek.

Ahogy az aszálykárok enyhítésére irányuló törekvésekben is látszik, hogy az uniós szabályok és a büdzsé szorult helyzete beszűkíti az agrárkormányzat mozgásterét, úgy a nemrég a kormány által jóváhagyott, „a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedésekről” szóló előterjesztésen is megmutatkozik a pénzhiány. A hétéves távlatra tervezett intézkedéssorozat a most drasztikusan alacsony, kevesebb mint 3 millió darabos sertésállományt 6 milliósra futtatná fel; a fejlesztések finanszírozási igénye összesen 670–700 milliárd forint. Azaz ennyi lenne. Ebből közel 300 milliárdot uniós pályázati források tehetnének ki, ennek negyedére nemzeti költségvetési forrást kellene előteremteni. Szükséges a magántőke bevonása is, ami azonban – a hitelek támogatásán keresztül – szintén feltételez költségvetési forrásokat.

A tervek realitását jól jelzi, hogy a stratégia megvalósításának első évében, 2013-ban csupán 2,6 milliárd forint jut e célra. „Ez éppen 2,6 milliárddal több, mint eddig bármikor” – reagál a kritikákra Czerván, aki szerint most az a fontos, hogy a stratégia megalapozása elkezdődjön. Az első teendő a termelői és a feldolgozói kapacitások felmérése, valamint a kutatás-fejlesztés beindítása. A 2014-től életbe lépő új uniós agrárszabályozás keretében pedig Magyarország prioritásként kezeli a sertésstratégia finanszírozását, más állattenyésztési ágazatok, az öntözés és a kertészet fejlesztése mellett – fűzte hozzá az államtitkár. Rövid távon ezzel együtt is tovább fog csökkenni az állomány, amire mérget vesznek a piaci szereplők, mert az emelkedő takarmányköltségeket a termelők és a feldolgozók csak részben tudják beépíteni az áraikba.

A sertésstratégia elfogadása ugyanakkor jel lehet arra is, hogy a VM-en belül a pragmatikus agrárgazdálkodás hívei és a hagyományos kisparaszti gazdálkodást erősíteni próbáló romantikus agrárfundamentalisták közötti harcban az előbbiek legalábbis csatát nyertek. Szakmai kifogást még a MOSZ sem emelt, legfeljebb a terv illuzórikus voltát hangsúlyozta. Nyilván erőteljesebb lett volna a kritika, ha például a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács által forszírozott és a hírek szerint Orbán Viktor szívének is kedves Egy porta egy koca program erőteljesebben megjelenik a dokumentumban. Ám azt csupán a közfoglalkoztatás bizonyos szegmensében alkalmazható elemként említi, ahol az önellátás, illetve regionális ellátás a cél.

Bár főleg az időjárás számlájára írható az agrárteljesítmény idei visszaesése, a VM kritikusai szerint az elmúlt két évben a tárcának nem sikerült megfordítania a mezőgazdaság leépülését. Az agrárkormányzat azzal büszkélkedik, hogy az uniós csatlakozás óta tavaly produkálta a legjobb évét az ágazat: rekordméretű, 2,7 milliárd eurós külkereskedelmi aktívumot ért el, teljesítménye nélkül a GDP visszaesést mutatott volna. Ez aligha vitatható, ellenben az alapanyag-túlsúlyos termelési szerkezet rendkívül sérülékennyé teszi az ágazatot.

Ezen segíthet valamelyest, ha sok év múlva netán eredménye lesz a feldolgozók helyzetbe hozását is tartalmazó sertésstratégiának, de – emlékeztetnek szakértők – az állattenyésztés fejlesztését eddig csak szavakban támogatta a kormány. A nemzeti kiegészítő (top up) támogatást sem növelte, holott erre az uniós csatlakozáskor elfogadott szabályok lehetőséget adnának – ellenzékben a Fidesz ezt még elvárta volna elődeitől. A kritikusok a lanyha beruházásokkal is példálóznak: ezek értéke a 2010-es drasztikus visszaesés óta némileg növekszik ugyan, de a tavalyi 238,8 milliárd forint a 300 milliárd forintos közvetlen területalapú támogatással szembeállítva már korántsem ad okot büszkélkedésre.

KELEMEN ZOLTÁN