Orbánnak nem kellett az új közgazdász nemzedék
Rég megérett a cserére a gazdaságpolitikát irányító elitünk, és lenne is alternatíva. Az elmúlt két évtizedben felnőtt egy új közgazdász nemzedék, kiemelkedő szakemberekkel, akik készek lettek volna kezükbe venni az ország sorsát. Orbánnak azonban nem kellettek. Pedig a többségük még jobboldali is volt. Első rész.
A rendszerváltás óta megérett a közgazdászok egy új nemzedéke, amelyből több olyan magasan képzett, vezetői képességekkel rendelkező, a közügyekbe való beleszólásra kész szakember emelkedett ki, aki képes lett volna ésszerű irányt mutatni a gazdaságpolitikának. A társadalom számára fontos irányváltás azonban elmaradt, mert a 2010 előtti kormányok nem akarták őszintén a változást, a 2010-ben hatalomra került elit pedig nem kért a jelenleg 35-50-es éveiben járó közgazdász generáció iránymutatásából.
Pedig a gazdaságirányítás már rég megérett volna egy elitváltásra. Magyarország gyakorlatilag 10 éve súlyos versenyképességi problémákkal küzd, és idén örülhetünk, ha a gazdaság egy recessziós év után legalább stagnál, miközben régiós versenytársaink sokkal jobban ellenállnak a válságnak, és haladnak a felzárkózás útján.
Az új nemzedék születése
„Ami igazán fájó ebben, hogy az új közgazdász generáció döntő része jobboldali, konzervatív gondolkodású, és egy Fidesz-kormánynak többen örömmel segítettek volna a szakmailag helyes és a gazdaság számára előnyös intézkedések kidolgozásában” - mondta el megkeresésünkre egy, a pénzügyi szektorban vezető pozíciót betöltő szakember, akit az új nemzedék egyik kiemelkedő közgazdászaként tart számon a szakma. Az új generáció hangadói a többségükben ma is jobboldali gondolkodásúak, de a második Orbán-kormány gazdaságpolitikájával nem tudnak azonosulni. A másik fájó pont, hogy mindannak a fényében, amit az Orbán-kormány tesz, a régi garnitúra jobbnak tűnik a közvélemény számára - tette hozzá.
A közgazdászok új nemzedéke már a kilencvenes években fejezte be egyetemi tanulmányait. Nem volt köztük több tehetség, mint a korábbi generációkban, a különbség inkább az volt, hogy kinyílt számukra a világ: aki akart, tanulhatott akár külföldön is. Sokan el is mentek, de a nagy részük később hazajött, mert „akkor még úgy tűnt, van értelme itthon hasznosítani a megszerzett tudást” – mesélte a nemzedék egy másik meghatározó tagja.
A különböző irányokból érkező szakemberekből a kétezres évek közepére kezdett formálódni az új közgazdász generáció. Hasonló alapállásból gondolkodtak a közügyekről, és hogy merre kellene haladnia az országnak, de soha nem szerveződtek közösségé, nem váltak homogén csoporttá. A növekedést középtávon ösztönző, kínálati közgazdaságtant helyezték szembe az idősebb közgazdász generáció által fetisizált, a külső egyensúlyt szem előtt tartó, a növekedés ösztönzését figyelmen kívül hagyó gondolkodással.
Adócsökkentést, járulékcsökkentést, a munkakínálatot ösztönző átalakításokat, valamint a költségvetési kiadásokat csökkentő fegyelmezett költségvetési politikát és kisebb államot követeltek. Összességében egy ortodox gazdaságpolitika szószólói voltak, és az ő szempontjukból az az unortodoxia, ami az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját az elmúlt három évben jellemezte, pontosan azért nem volt jó, mert lefojtotta a gazdasági aktivitást. Ha csak egy példát kell kiragadni: adópolitikában semmiképp sem a legkevesebb aktivitási hatással járó, és relatíve sok bevételkieséssel járó egykulcsos adót tartották volna ideálisnak - mondta az egyik forrásunk.
Az új generáció a 2000-es évek közepétől kezdte egyre erőteljesebben hallatni a hangját. Ennek hátterében az állt, hogy ekkorra a magyar gazdaságpolitika már egyre látványosabb szakmai hibákat vétett, és felerősödött a veszély, hogy az akkori törékeny fellendülést erőteljes visszaesés fogja követni. (Ez aztán be is következett a válság alatt, 2009-ben csaknem 7 százalékot zsugorodott a gazdaság.)
Az új közgazdász generáció tagjaiban ezzel párhuzamosan nőtt a frusztráció a régi közgazdászokkal szemben. „20 éve ugyanazok a szakemberek ismételgették, ami szerintük helyes volt, például Bokros Lajos, Surányi György, Draskovics Tibor, Király Júlia” - mondta az egyik jobboldali érzelmű közgazdász. „Ez volt az az időszak, amikor kezdett ciki lenni Vértes Andrást (a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke, Gyurcsány bukása után rövid ideig az MSZP egyik potenciális miniszterelnök-jelöltje - szerk.) komolyan venni” - élcelődött. „Az adócsökkentés ezeknek az embereknek a szemében eredendő bűnnek számított, úgy tettek, mintha ez a lehetőség nem is létezne”, miközben a világ számos országában adócsökkentésekkel ösztönözték a gazdasági aktivitást, Magyarországon viszont „hatalmas hiánnyal kellett tüzelni a gazdaságot, hogy működjön”. Ezek a közgazdászok ráadásul hallgattak akkor, amikor a baloldali kormányok sorra követék el a nagyobbnál nagyobb hibákat.
Megszólalónk szerint ebben az időszakban mégsem az volt a legfontosabb kérdés, hogy Medgyessy Péter kormányfő és az őt támogató közgazdász elit követte-e el az ősbűnt a 100 napos programokkal vagy az Orbán-kormány 2001-ben az államilag támogatott lakáshitelezés elindításával. „A lényeg inkább az volt, hogy a fiatalok új szókészlettel jöttek, megalapozottabban és meggyőzőbben érveltek, és ami még fontosabb volt: egyre erőteljesebben hatottak” – részletezte az egyik közgazdász. Abban a generáció több tagja is egyetértett, hogy a 2006-10 közötti gazdaságpolitikai gondolkodásban meghatározó szerepük volt.
Kik is ők?
A közgazdászok új meghatározó nemzedékének megjelenésében kulcsszerepe volt annak, hogy a Magyar Nemzeti Bankban Surányi György jegybankelnöksége (1996-2001) alatt megkezdődött egy szellemi központ kialakulása, ami Járai Zsigmond jegybankelnöksége alatt egyre erőteljesebb műhellyé vált. Utólag emiatt általában Járait az új generáció egyik szellemi vezéreként szokták jellemezni, ez a megállapítás azonban vélhetően túlzó. Járai egyik legfontosabb érdeme, hogy mert támaszkodni a jegybank új, modernebb gondolatokat megfogalmazó szakmai stábjára.
„Elit intézménnyé tették az MNB-t, a felemelkedés eszközévé válhatott a kutatói, szakmai teljesítmény” – emlékezett vissza az új generáció egyik tagja. Fontos ösztönző volt, hogy versenyképesek lettek a jegybanki fizetések, szemben például a mindenkori Pénzügyminisztériummal, ami többek mellett emiatt sem válhatott soha igazán szellemi központtá - mondta az új generáció egyik tagja, aki korábban az MNB-ben dolgozott. Ebből a műhelyből indult Hamecz István, Barabás Gyula, Csermely Ágnes (ő jelenleg a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági igazgatója), és később Kármán András is. Ehhez a műhelyhez sokan kötődnek lazább szálakkal, akik később az alapkezelői piacon vagy más területeken futottak be karriert.
Hamecz István 1994-től 2007-ig dolgozott az MNB-ben, azóta pedig az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója. Nagy szakmai tekintélye van az új generációban, „ha van valaki Magyarországon, akire rászabták a pénzügyminiszteri zakót, az ő. Ráadásul Fidesz-alapító, és a jobbos fordulat után is kitartott a jobboldalon” - jellemezte Hameczet egy piaci elemző. Ismerői szerint kemény szakmai és morális elvei vannak, ami eleve kizárta, hogy bármilyen szerepet is vállaljon az Orbán-kormány környékén. Nyilvános szerepléseit az elmúlt években a Heti Válaszban publikált cikkeire korlátozta, megkeresésünket is visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy az új közgazdász generáció és a hatalom viszonyát firtató kérdéseinkkel forduljunk szociológusokhoz.
Barabás Gyula szintén 2007-ben távozott a jegybankból, és azóta az OTP eszköz-forrás menedzsmentért felelős ügyvezető igazgatója. Ő is részt vett az új generáció két meghatározó reformjavaslatának, a CEMI-tanulmánynak és a Kilábalásnak is az elkészítésében. Kármán András pályája eltér a többiekétől, őt ugyanis 2010-ben a Nemzetgazdasági Minisztériumba adó- és pénzügyi államtitkárává nevezték ki. Kármán azonban forrásaink szerint már pár hónappal államtitkári kinevezése után, az IMF „hazazavarását” megelőző tárgyalásokon rájött, hogy nincs helye a tárcánál, és végül lemondott pozíciójáról, és mint mondják, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Magyarországnak járó igazgatósági posztjára katapultálta magát.
Az MNB-s kör mellett egyesek az új generáción belül megkülönböztetik azokat a szakembereket, akik a befektetési alapkezelőkben szereztek szakmai tapasztalatot. Közülük a generáció meghatározó képviselőjének tartják Heim Pétert, aki az 2004-től az Aegon Alapkezelő vezérigazgatója volt, majd 2010-ben megalapította a Századvég Gazdaságkutatót, melyben 2011 szeptemberéig töltött be vezérigazgatói pozíciót, azóta pedig a cég elnöke. Az alapkezelői csapat kiemelkedő képviselői között említik Holtzer Pétert, aki Hamecz István elődje volt az OTP Alapkezelőnél, majd a Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal elnöke lett, és szintén részt vett a két nagy reformjavaslat elkészítésében. Több forrásunk meghatározó szakemberként említette még Duronelly Pétert, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatóját és Zsoldos Istvánt, aki jelenleg a Mol vezető közgazdásza.
Vannak olyan meghatározó szakemberek is az új nemzedékben, akik nem sorolhatók egyetlen műhelyhez sem. Varró Lászlóról, aki jelenleg Nemzetközi Energia Ügynökség igazgatója, korábban pedig a Mol stratégiai igazgatója volt, mindenki az új nemzedék kiemelkedő szakembereként beszél. A generáció meghatározó alakjai között tartják számon Orbán Krisztiánt, az új generáció két nagy reformjavaslatának fő kezdeményezőjét.
Ide sorolják még Vojnits Tamást, akit tavaly decemberben pénzügyi kormánybiztossá neveztek ki, és szintén részt vett a két reformjavaslat elkészítésében, a kétezres évek nagy részében az OTP Elemzési Központjának vezetője, majd az FHB Bank igazgatósági tagja volt. Többen az új generáció tagjaként említették még Urbán Lászlót, aki tavaly csatlakozott a Bajnai Gordon által szervezett Együtt 2014 mozgalomhoz, ahol a gazdasági, foglalkoztatási program kidolgozásának vezetését vállalta el. Korábban az OTP pénzügyi vezérigazgató-helyettese, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt, illetve évekig dolgozott az Egyesült Államokban, a Citigroup termékfejlesztési vezetőjeként. Urbán László a kilencvenes évek első felében a Fidesz gazdasági programjának egyik fő kidolgozója volt, az első Orbán-kormányban majdnem pénzügyminiszter is lett.
Külön, meghatározó vonalként említenek néhány munkagazdaságtannal foglalkozó tudóst (Kézdi Gábor, Kertesi Gábor, Köllő János – utóbbi kettő korban inkább a korábbi generációhoz tartozik, mondanivalójában viszont nem). Hozzájuk kapcsolható annak a felismerésnek az elterjedése a szakmai közvéleményben, hogy a munkakínálattal óriási gondok vannak Magyarországon. Ők nem a vitában vettek részt, hanem áttételesen tettek hozzá azzal, hogy hivatkozási alap lettek.
Az egyik meghatározó jobboldali közgazdász az új generáció kiemelkedő képviselőjeként beszélt Váradi Balázsról, a Budapest Intézet vezető kutatójáról is. Elmondása szerint a kétezres években a Pénzügyminisztériumban is megjelentek számottevő szakemberek. Itt dolgozott például Scharle Ágota (jelenleg a Budapest Intézet vezető kutatója), akit az egyik legnagyobb szaktekintélynek tartottak az apparátuson belül. Emellett voltak, akik a Költségvetési Tanács titkárságát is fontos műhelyként nevezték meg, amit azonban a kormány 2010 végén szétvert.
Amit letettek az asztalra
Az új jobboldali generáció két jelentős tanulmánnyal is előállt a Gyurcsány-kormány idején: a Central European Management Intelligence (CEMI) tanulmánya 2006 májusában jelent meg, az Oriens Kilábalás című tanulmánya pedig 2008 májusában. A politika kezdettől fogva igyekezett felhasználni a kezdeményezések presztízsét, egyik beszélgetőpartnerünk azt mesélte, „Gyurcsány próbálta magához szorítani a dolgot”. A kezdeményezők kezdettől fogva próbálták elkerülni, hogy bármelyik politikai oldalra besorolják őket.
A CEMI tanulmány köré olyan heterogén tanácsadói és szakmai támogatói kört szerveztek, amely ezt lehetetlenné is tette. A tanulmányt Orbán Krisztián vezetésével, Holtzer Péter, Barabás Gyula írta, de a tanácsadó testületben ott volt Járai Zsigmond, az első Orbán kormány pénzügyminisztere, majd jegybankelnök, Chikán Attila volt gazdasági miniszter, Simor András, a Deloitte elnök-vezérigazgatója és Jaksity György korábbi tőzsdeelnök, a Concorde Alapkezelő elnök-vezérigazgatója.
Az éppen akkor újraválasztott Gyurcsány-kormány üdvözölte a kezdeményezést, és 2006 nyarán konzultációra hívta őket. Mint azt a konzultáción részt vevő egyik szakember elmondta, akkor derült ki számukra, hogy a kormánynak fogalma sincs arról, milyen reformokat kellene végrehajtani. Mint rájöttek, a kormány nem akart változásokat, ezért a CEMI tanulmány kezdeményezői inkább „kibújtak Gyurcsányék öleléséből”.
2008-ban azonban az Oriens előállt a Kilábalással, a fő szervező ezúttal is Orbán Krisztián, munkatársai pedig Holtzer Péter, Barabás Gyula és Vojnits Tamás voltak. „A CEMI tanulmány egy vázlatosabb áttekintés volt a teendőkről, a Kilábalás már egy mélyebb, kidolgozottabb anyag” – vélekedett egyik beszélgetőpartnerünk. Mindkét politikai oldal megkereste őket, azonban csakhamar ismét belátták, a döntéshozóknak mind az érdeke, mind az ismeretei hiányoztak a kezdeményezés megvalósításához. Az egyikük utólag a legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a médián keresztül hatottak a gondolataik, ennek köszönhetően ugyanis 2010-re már a szakmai közvélemény, az idősebb közgazdászok nagy része is az új generáció gondolatait visszhangozta.
Bajnai Gordon miniszterelnökségére több fiatal, jobboldali közgazdász is pozitívan gondolt vissza, ő ugyanis több alkalommal hívta őket konzultációra, és nem zárkózott el a javaslataiktól. „Bajnai Gordon idején több alkalommal megkerestek minket, konzultáltak velünk, és megvalósultak olyan parametrikus változtatások, amelyek szükségesek voltak. Akkor éreztünk nyitottságot” - emlékezett vissza egyikük. Ami viszont a reformjavaslatokat illeti, a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájába a Reformszövetség 2009 februárjában megjelent javaslataiból került be a legtöbb. Ennek a javaslatcsomagnak az elkészítésében az új közgazdász generáció tagjai nem vettek részt, fő szerzője Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója, Chikán Attila, Békesi László, a Horn-kormány pénzügyminisztere és Oszkó Péter volt. A reformjavaslatok azonban sok tekintetben hasonlítottak (tudomásunk szerint a Reformszövetség egyeztetett is a Kilábalás szerzőivel), egy lényeges eltéréssel: a Reformszövetség az egykulcsos személyi jövedelemadó irányába történő elmozdulást javasolta, a Kilábalás szerzői viszont a többkulcsos adó megőrzését.
2010: véget ért egy illúzió
2008 tájára az új generáció kialakított egy erős szakmai konszenzust arról, hogy merre kellene mennie az országnak, és milyen változásokra van szükség. 2010 óta azonban mégsem ez valósult meg. „A politikának most nincs szüksége semmiféle szakmaiságra, a hatalomhoz jutás feltétele egyszerűen az, hogy valaki végrehajtsa, amire utasítják” – válaszolta kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő, jobboldali kötődésűként számon tartott közgazdász.
A szakember szerint az első Orbán-kormány gazdaságpolitikáját még olyan emberek határozták meg, akik szakmailag letettek valamit az asztalra: első gazdasági minisztere Chikán Attila, a Corvinus egyetem professzora, első pénzügyminisztere pedig a jobboldal mértékadó szakembere, Járai Zsigmond volt. Akkoriban a Fidesz vezető politikusai még úgy gondolták, hogy szakmailag hozzáértő emberekkel kell irányítani az országot. A közgazdász szerint a második Orbán-kormány ennek pontosan az ellenkezőjét csinálja, és a gazdaságpolitika jelenlegi irányítója, Matolcsy György szakmai teljesítménye össze sem mérhető Chikán Attila életművével. „A kilencvenes évek végétől 2010 elejéig élt bennünk az illúzió, hogy számít az intelligens diszkurzus, és a szakmaiságnak lehet hatása az ország ügyeinek alakulására” – tette hozzá egy magát szintén jobboldali, konzervatív gondolkodásúnak valló, szakmai körökben meghatározó közgazdász. Szerinte 2010-ig az egymást követő kormányok is hittek abban, hogy a közpolitikának vannak szakmai szabályai, és vannak gazdasági szakemberek, akik meg tudják mondani, milyen keretek között lehet végrehajtani egy gazdaságpolitikát. 2010-ben azonban ez gyökeresen megváltozott a második Orbán-kormány megalakulásával.
A fordulat oka több közgazdász szerint is az lehetett, hogy Orbán levonta a következtetést a 2002-es választási vereségből, és rájött, hogy a magyar választók nem a hozzáértő vezetést igénylik, hanem az olyan gazdaságpolitikai ámokfutást, amit a szocialisták műveltek a 13. havi nyugdíjjal, vagy a közszférában végrehajtott 50 százalékos béremeléssel. „Nem Matolcsy Györgytől származnak az unortodox ötletek a gazdaságpolitikában, a miniszterelnök saját képzetlen impulzusainak enged” - mondta az egyik jobboldali közgazdász. Szerinte a kormányfő csak azt vizsgálja, hogy egy lépés politikailag működik-e, így a közgazdászoknak nagyon nehéz a közelébe jutniuk, és meggyőzni egy szakmailag helyes útról.
„A miniszterelnök politikai értelemben helyesen mérte fel, hogy a közgazdász szakma megbukott, és azt is, hogy nem érdemes rájuk hallgatnia, ha nem akar megbukni” - fogalmazott az egyik jobboldali szakember, aki szerint az elforduláshoz és a magyar közgazdászok hitelességének megroppanásához sokat hozzátettek az idősebb közgazdász elit egyes tagjai, akik végigasszisztálták a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány költségvetési ámokfutását. Erre jött még a válság is, amely rámutatott, hogy a közgazdászok többsége a kétezres években nem látta előre mekkora veszélybe rohan a világ.
A magyar gazdaságpolitika fellegvára
A gazdasági szakemberektől elforduló új kormányzati politika leglátványosabb tünete a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), belülről nézve. Matolcsy György alatt hat államtitkár dolgozik, de csak háromnak van közgazdász végzettsége. Közülük is csak Pleschinger Gyula adó- és pénzügyi államtitkár (2011-ig az Államadósság Kezelő Központ vezetője) diplomáját állították ki a rendszerváltás után, akinek szakértelméről egyébként több háttérben nyilatkozó forrás is elismerően beszélt.
Viszont Nagy Róza, az NGM közigazgatási államtitkára és Naszvadi György államháztartásért felelős államtitkár még a rendszerváltás előtt tanult közgazdaságtant. Utóbbiról több, az államtitkár munkájára korábban közelről rálátó forrás is egybehangzóan azt állítja, szakmai tudása leragadt a rendszerváltás előtt, és nem ért ahhoz, hogyan kellene működnie napjainkban a költségvetési politikának. Konkrét név említése nélkül rá (is) utalhatott Heim Péter közgazdász, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke is az Origónak adott tavaly januári interjúban, amikor arról beszélt, hogy a kormány „ködbe burkolózó tanácsadóit” azok között kell keresni, akik a nyolcvanas-kilencvenes években szocializálódtak, nincsenek korszerű ismereteik – és emiatt „egyfajta generációváltásra van szükség”.
Az említett államtitkárokról legaább elmondható, hogy gazdasági végzettségük van, a többiekről az sem. Cséfalvay Zoltán földrajz, történelem és földtudományi végzettséggel felelős a magyar gazdaságstratégiáért, Czomba Sándor pedig gépészmérnökként és közlekedési szakértőként kormányozza a foglalkoztatáspolitikát (a területéhez azzal kapcsolódik, hogy hét évig a 8 ezer fős Vásárosnamény munkaügyi kirendeltségének vezetője volt). Szatmáry Kristóf földrajz és politológiai tudással (valamint a Századvég politikai iskolájában tanultakkal) irányítja a gazdaságszabályozás területét, Csizmadia Norbert pedig geográfusként lett felelős a tervezéskoordinációért.
Utóbbi két államtitkárról az NGM egy másik sajátossága is elmondható: a közép- és felsővezetők között több olyan gyorsan felemelkedett fiatal dolgozik, akiknek érdemi szakmai tapasztalata „nem sok van”. A kilenc helyettes államtitkár közül szinte mindegyik pályája elején tartó 30-40 év közötti közgazdász, illetve jogász. „Én nem ehhez szoktam” – mondta egy NGM-es beszélgetőpartnerünk. Mint mesélte, korábban sokkal tapasztaltabb vezetők voltak a minisztériumban, akik a felmerülő problémákban gyors iránymutatást tudtak adni. „De most a lakosságot akarjuk kiszolgálni, nem az elemzőket és a befektetőket, és erre az ilyen képességű emberek alkalmasak” – magyarázta.
A fiatal gárda nem véletlen, a kiválasztási politikából fakad. Információink szerint egy ideális középvezető a tárcánál 28-32 éves, jól kommunikál, és előny, ha a minisztériumon kívülről érkezik. A jó kommunikációs készség nem csak azért nélkülözhetetlen egy NGM-es közép- illetve felsővezető esetében, hogy megállja a helyét a nyilvános szerepléseken, ez a képesség a miniszter jóindulatának elnyeréséhez és megtartásához is nélkülözhetetlen.
Matolcsynak 10-15 kedvenc embere van a minisztériumban, ezek jellemzően az államtitkárok és a helyettes államtitkárok. A miniszter köztudottan szeret fesztelenül társalogni azokkal, akiket a bizalmába fogad. „Nagyon könnyű azonban kiesni a pixiséből, ha nem bólogatsz elég hevesen” – magyarázta NGM-es beszélgetőpartnerünk. Az egyetértést még inkább ki kell mutatni a feladatok teljesítése során. Matolcsy ugyanis gyakran ad olyan feladatokat, amivel egy közgazdász a szakmai tudása alapján nehezen érthet egyet. Ha azonban az érintett megpróbálja elsumákolni a feladatot, egy idő után a miniszter bizalomvesztését kockáztatja – mondta a forrás, és úgy vélekedett, ezért is választ olyanokat, akik tapasztalatlanok, és nincs nagy szakmai múltjuk.
A minisztériumi apparátus kettősségét jelzi, hogy az elmúlt három évben tehetséges, jó szakemberek gyűltek össze a különböző osztályokon. Több forrásunk is azt mesélte, hogy az apparátust akár az eddigi legjobbnak is lehetne nevezni a magyar pénzügyminisztériumok rendszerváltás utáni történetében. Az NGM példája azonban azt mutatja, hogy egy jó apparátus nem elég. Néha felszínre bukkannak és átmennek szakmailag helyes koncepciók, de a politika végül eltorzítja a többségüket – vélekedett egyik forrásunk.
A gazdaságpolitikai alternatívát szociológiai szempontból vizsgáló írásunk következő részében arról lesz szó, hogy a tehetség hogyan viszonyul a hatalomhoz és milyen stratégiák figyelhetők meg a közgazdászok körében az Orbán-kormány országlásának harmadik évében.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
