Tesco-katalógus, áprilisi ajánlat. Egy palack tokaji hárslevelű és egy palack tokaji furmint csomagban 698 forint. Egy üveg tehát 350 forintra jön ki, ami kiskereskedelmi összehasonlításban ma Magyarországon a legolcsóbb, miközben elvben egy nemzetközileg ismert magyar brandről van szó. Mindehhez hozzátartozik, hogy a borra ugyan rá van írva: „tokaji”, de nem Tokaj-Hegyalján készül, hanem az Alföldön, felvásárolt készletekből.

„A borvidék lemaradt, ma már az Etyek-Budai, a Neszmélyi és Balatoni borvidék is sokkal népszerűbb a fogyasztók körében a minőségi fehér bor kategóriában, ahová a régióra jellemző száraz borainkkal, elsősorban a furminttal mi is tartozhatnánk. De Tokaj-Hegyalján még mindig édesített borból készítenek a legtöbbet. Igaz, a cukor sok mindent eltakar” – ezt már Kalocsai László, a Dereszla Pincészet birtokigazgatója mondja, aki szerint eljött az idő, hogy Tokaj-Hegyalja felzárkózzon.

Erre szerinte most megnyílt az esély, miután márciusban lezajlott a nyolc hegyaljai hegyközségben a tisztújítás, és bejegyzés alatt van az új tagokkal felálló választmány. Egy irányba állnak a vektorok: ugyanazt akarja a borvidék legkisebb közigazgatási egységének számító hegyközség, a szövetkezeti szerepet betöltő Tokaj Kereskedőház és a valamennyi közepes-nagy pincészetet és boregyesületet tömörítő Borvidék Egyesület. Kalocsai szerint ugyanakkor fontos lenne, hogy a változások a termelők szekérhadát adó törpebirtokos helyi gazdákat is meggyőzzék: nem ellenük, hanem az ő érdekeiket is figyelembe véve, az ő számukra is készül program, melynek eredményeként minden szegmensben nőhetne a Tokaj-Hegyalján termelt bor presztízse és ára.

Szüret Tokaj-Hegyalján

MTI / Balázs Attila

De hogyan?

Palackozás és édesítés. Szabályozói oldalról ez a két kulcsszó.  Az egyik fő probléma, mondja Kalocsai, hogy a tokaji termékleírásába nem került bele, hogy tokaji bor kizárólag Tokaj-Hegyalján termelt szőlőből, helyben állítható elő, és csak helyben palackozható. Ez oda vezetett, hogy a tokajival ma külsős cégek keresnek leginkább, és a tokaji termékpiramisa (az, hogy ez egyes minőségek milyen áron kelnek el) messze nem alakul optimálisan.

„Egy borvidéken normális esetben a helyi szövetkezeti felvásárló, esetünkben a Tokaj Kereskedőház Zrt. határozza meg az árakat alulról. Ez ma nettó 450-600 forintos árat jelentene palackonként, ami így is alacsony. De mint látható, a piacon ennél olcsóbb tokaji is kapható, aminek a külsős forgalmazók megjelenése az oka, akik valamilyen módon alá tudnak kínálni a kereskedőház árának. A zrt. árai ezért nem is tudnak emelkedni, a termékpiramis is alacsonyabb árról indul” – mondta Kalocsai, aki szerint emiatt a minőségi pincészetek sem tudják érvényesíteni az áraikat, és ez sorra küldi őket padlóra.

Az, hogy a külsős cégek jelenléte egyes borvidékeken milyen méreteket ölthet, a 20 legnagyobb árbevételű hazai borászati vállalkozás listájáról is jól kiolvasható. A KPMG által közölt összesítés szerint a legnagyobb cégek közül 13 az alföldi régióban vagy Budapesten van bejegyezve. Ugyanennyien vannak, akik egyáltalán nem igényeltek terület alapú agrártámogatást, ami arra utal, hogy nincsenek saját szőlőültetvényeik, hanem lényegében csak borkészítéssel és forgalmazással foglalkoznak. Ebben a top 20-ban csak egyetlen tokaji cég van benne: a Tokaj Kereskedőház Zrt., amely 3,5 milliárd forint fölötti árbevétel mellett is csak 50 millió eredményt produkált. Ez az eredmény ekkora forgalom mellett meglehetősen elenyésző – és meglehet, egyszerű számviteli bravúr. Az alföldi és budapesti cégek zöme azonban masszívan jövedelmező vállalkozás. (Ellenben az mellbevágó, hogy a két legnagyobb, önálló termőterülettel rendelkező hazai borászat, a Neszmély Hilltop – 575 millió forint – és a Csányi Pincészet – 94,6 millió forint – is veszteséget termelt 2011-ben. – szerk.)

Zempléni édes

Kalocsai szerint a tokaji eredetvédelme alapvető, amihez elengedhetetlen, hogy tokajit csak helyben lehessen palackozni. Vagyis azt a bort, ami innen származik, de nem helyben állítják elő vagy palackozzák, azt csak más néven (mondjuk, Zempléni bor) szabadna forgalomba hozni.

A borász szerint legalább ugyanilyen fontos, hogy az édesítés kérdését is rendezzék, mert az is befolyásolja a termék értékét. Magyarország a szőlő termőterületek északi határán fekszik, ahol a fehér borok édesítése az alkoholos erjesztést követően megszokott. Répacukorral édesíteni jogszabályilag tilos, mustsűrítménnyel viszont megengedett. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy rossz minőségű mustból sűrítményt készítenek, és a szárazra erjesztett borhoz ezt utólag hozzáadják. – szerk.) Az így előállított félédes borok 0,6-1 EUR közötti áron kelnek el. Az eljárás hátránya, hogy az erjesztés során értékes íz és zamat anyagok is elvesznek, a borvidéki jelleg eltűnik, az így készített borokat a világpiac nem tartja értékesnek. Ezek a borok a legalacsonyabb árfekvésű kategóriában versenyeznek, amelyben szinte csak az ár számít.

Kalocsai szerint ennél lényegesen jobb eljárás, amikor a borász hűthető acéltartályokban, irányított erjesztéssel éri el a kívánt minőséget: ilyenkor a cukortartalom átalakulása alkohollá nem megy végig, viszont az ellenőrzött folyamatnak köszönhetően nem semmisülnek meg elemi íz- és illatjegyek. Azok a borok, melyek ezzel az eljárással készülnek, a világpiacon 2 EUR-tól indulnak palackonként. A készítésükhöz komoly technológiai tudás és infrastruktúra (pl. jó minőségű prések, hűthető tartályok) kellenek. Kalocsai szerint alapvető gond, hogy a Tokaj Kereskedőház legfeljebb kapacitásainak 15-20 százaléka képes erre. A kistermelők esetében pedig teljesen hiányoznak a feltételek. Ugyanakkor a cél az lenne, hogy az édesítést lassan kivezessék a rendszerből.

A Dereszla Pince vezetője francia mintára mobil borászatokat szeretne felszerelni: ezeken a járműveken egy sor olyan berendezés elérhető lenne (pl. szűrő, palackozó), ami eseti felhasználásra kell, viszont nagyon drága. A mobil borászatok a helyszínen, szakmai tanácsadással segítenék a minőségi borkészítést, és a kis borászatoknak is rendelkezésre állnának. Ugyanakkor fontos lenne olyan, Tokaj-Hegyaljára kiírt, magas támogatás-intenzitású pályázati rendszer kialakítása is, ami lehetővé tenné a kis pincészeteknek, hogy a préselés vagy az erjesztés technológiai hátterét  fejlesszék – mert ezekre a mobil borászatok nem alkalmasak.

Tokaj életpálya

Kalocsai László

Fülöp Máté

Tokaj-Hegyalján a nagy (legalább 4 méteres) sortávolságú függönyművelés (GDC) még mindig elterjedt. Ezeket a költségeket csak úgy lehet viszonylagosan alacsonyan tartani, ha egységnyi területen egy tőkén 4-5-ször annyi szőlő terem, mint a sűrűbben telepített és ezért nagyobb tőkeszámú ültetvényeken. Ez az adottság meglátszik a minőségen. Mivel a birtokok 60-70 százalékára még mindig ez a szőlőművelési mód a jellemző, és csak a minőségi pincészetek váltottak új telepítésekkel termelési módot, Tokaj-Hegyalján támogatni kellene a szőlőültetvények struktúraváltását és a szőlőtelepítést. De ez önmagában Kalocsai szerint még mindig kevés.

A Dereszla vezetője szerint szükség lenne egy átfogó Tokaj-életpályaprogramra. Az egyéni termelők jelentős része az 60-as vagy még idősebb generációhoz tartozik, a leszármazottaik nem igazán szeretnének borral foglalkozni. Fiatal értelmiségiek gyakorlatilag nincsenek, ami azzal is magyarázható, hogy Tokaj az ország egyik legnagyobb válságrégiójában fekszik, és a környező városokban (Szerencs, Sátoraljaújhely) eltűnt a településekre korábban jellemző ipar (cukor, textil).

Ide kellene tehát vonzani agrárértelmiségieket, akiknek a letelepedését, ingatlanvásárlását és forgóeszköz-fejlesztését kedvezményes hitellel lehetne támogatni. És hogy a birtokra ne kelljen költeniük, ösztönözni lehetne a termelést már nyűgnek érző földbirtokosok kezén lévő földek hosszú távú haszonbérleti rendszerének kialakulását. Egy tízhektáros birtokon felépülő gazdaság már egy család megélhetését fedezné: növekedhetne Tokaj-Hegyalján a minőségi szőlőterületek volumene, húszéves futamidő mellett a család már számolhatna megtérüléssel. Emellett biztosítható lenne a tulajdonos gazdák idős éveire is a megélhetés, miközben mégsem kellene a tulajdonukról lemondaniuk. Mert a jelenlegi keretek nekik sem megnyugtatók: a szőlőt csak alacsony átvételi áron tudják értékesíteni, a bor nagy része pedig készletben marad vagy a nyomott piaci árnál is olcsóbban cserél gazdát.

Ausztriát a 80-as évek derekán hatalmas borhamisítási botrány rázta meg, ami miatt az osztrák bort évtizedekre leírták, meséli Kalocsai. De célzott támogatásokkal megújultak a pincészetek, és ma már a legmodernebb technológiát alkalmazzák. Emellett „feltalálták” a zöld veltelinit, ami kellően marketingelve az egyik legdivatosabb bor lett az angolszász országokban, palackja 2 eurótól indul. A Dereszla borásza a francia Chablit-t is említi, amely Burgundia szerves része, tehát az ottani területalapú eredetvédelmi rendszert használja, de saját néven (a Chablis borával) lett világhírű. Kalocsai szerint ehhez el kellene felejteni az édesítést, irányított erjesztéssel készülő, minőségi száraz fehérborokat kellene kínálni nagy volumenben. A Magyar zöld veltelini vagy chablis pedig lehetne a furmint, és csúcsbornak maradna a különleges aszú. Nagyívű átalakulás nélkül viszont Tokaj-Hegyaljának szerinte nincs jövője.