Felesleges harcolni a válság ellen?

A pénzügyi, majd gazdasági összeomlás után a gazdasági vezetők többsége még úgy gondolta, hogy elegendő lesz egy méretes ösztönzőcsomag - adócsökkentéssel, autóvásárlási támogatással stb. -, egy jókora kamatvágás és esetleg egy jegybanki pénzpumpa, a gazdaságok máris túllendülnek a krízisen, és hamar újra növekvő pályára állnak. Az eredmények azonban csak nem akartak jönni, olyannyira nem, hogy öt év elteltével az amerikaiak a lassú növekedés, az európaiak pedig az adósságválság miatt panaszkodnak - írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Raghuram Rajan, a University of Chicago professzora szerint egy masszív hitelválságot nem lehet pár év alatt kiheverni, a talpra álláshoz sokkal több idő kell, mint azt elsőre gondolnánk. Rajan elismeri, hogy teljesen logikus volt a gazdaságpolitikusok reakciója, amikor élénkítéssel válaszoltak a válság első hullámaira, a krízis és a magas munkanélküliség ugyanis azért alakult ki, mert visszaesett a termékek és szolgáltatások iránti kereslet. Ha tehát a válság előtti állapotot szeretnénk visszaállítani, akkor nincs mit tenni, mint élénkíteni a keresletet. Ezt az állam megteheti, úgy hogy pénzt juttat a gazdaságba, mentőcsomagok, alacsonyabb kamatok, vagy kötvényvásárlási programok keretében.

Raghuram Rajan szerint a fő oka annak, hogy miért nem működtek eddig a mentőcsomagok, az az, hogy a válság előtti években a fellendülést a hitelboom fűtötte, és elsősorban két szektorra, az ingatlan- és autóiparra koncentrálódott, a legtöbb munkanélküli is ezekből a szektorokból került ki. Egy-egy szektor álláskeresőit pedig nem lehet felszívni általános mentőcsomagokkal és élénkítésekkel, mint ahogyan annak sincs értelme, hogy célzott állami támogatásokkal életben tartsanak életképtelen ingatlan- vagy autóipari vállalkozásokat.

Az államnak ilyen esetekben a professzor szerint kimondottan nem tanácsos a válság által erősen érintett szektorokat célzottan támogatnia, mondván hadd tisztuljon a gazdaság. Az általános ösztönzőcsomagok megint csak nem használnak, hiszen az elbocsátott autóipari munkásnak attól nem lesz ismét munkája a járműiparban, hogy az állam adót vagy kamatot csökkent. Az államnak ilyen esetekben érdemesebb inkább az iparágak közti váltást támogatnia, különböző képzési programokkal, esetleg az összeomlott iparágakból jövő dolgozók után járó adó- és járulékkedvezményekkel.