Az egyenlőknél is egyenlőbbek azok a multik, amelyekkel a kormány partnerségi megállapodást köt. A gazdasági növekedést azonban nem lehet pusztán efféle dokumentumokkal beindítani.
Vagy igaz az, hogy Magyarország jobban teljesít, vagy a növekedési tervben szerepelt indokolatlanul szerény cél. Utóbbi szerint ugyanis 25-30 multival „születhet megállapodás és jövőképalkotás, melynek alapján e vállalatok az ország különböző adottságú térségeiben a növekedés motorjaiként mint ökonómiai hub funkcionálnak”. (A zavaros mondatban a hub afféle regionális központot jelöl.) Ám a Nemzetgazdasági Minisztérium a minap már azt közölte, hogy a nagy érdeklődés miatt ötven fölé emelkedhet az olyan cégek száma, amelyeket a kormány stratégiai partnerének szemel ki. Máris 28 ilyen van, köztük a héten megkötött Ericsson-megállapodás.
Ami a növekedés motorjait illeti, a stratégiai partnerek némelyikére kétségkívül illik a kifejezés. Például az autógyártásban, amelynek most folyó beruházásaiban a Gyurcsány- és a Bajnai-kormánynak is vannak – ma már nem emlegetett – érdemei. A jelek szerint, biztosra menve, a kormányzat eleve a már eldöntött beruházásokba kapaszkodva szemelte ki partnereit. Az első megállapodást Orbán Viktor kormányfő a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-vel egy gyártósor avatásán kötötte, a Bridgestone Tatabánya Termelő Kft.-vel pedig május 31-én Szijjártó Péter államtitkár szerződött, majd egy hétre rá a miniszterelnök a gyár új, 71,5 milliárd forintos beruházásának alapkőletételénél büszkélkedett el azzal, hogy a fejlesztéshez a költségvetés 2,7 milliárdos támogatással járult hozzá.
Szelekció
Az elitklubba ezzel együtt sem könnyű bekerülni, mert a kormány bőszen szelektál. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint „stratégiai megállapodásokat elsősorban a hazai szakértelemre és munkaerőre támaszkodó feldolgozóipari és tudásipari vállalkozásokkal köt a kormány, előtérbe állítva hazánk hosszú távú ipari fejlődését”. A szolgáltató multikat viszont folyamatosan pumpolja, a bankokat egyenesen ellenségnek állítja be. Ebből következően, ha netán sikerülne is a stratégiai megállapodásokkal a feldolgozóipari beruházásokat felfuttatni – tavaly speciel nem sikerült –, ezzel aligha lehetne ellensúlyozni, hogy a pénzügyi, energetikai, távközlési ágazatból minden növekedési forrást elszív. Mint ahogy hiába ígér kiszámíthatóságot stratégiai partnereinek, ha a fő szabály továbbra is az állam önkényes beavatkozása az üzleti világba, a piac központilag vezérelt újraosztása.
Az extra adókkal sújtott ágazatokból csupán egyetlen vállalkozás került be a klubba, a francia Dalkia Energia Zrt., amelynek lakossági fogyasztói csak a távhőágazatban vannak, így a rezsicsökkentési kampány csupán e téren sanyargatja. A megállapodást Szijjártó egyebek mellett azzal indokolta, hogy a cég Európában egyedülálló technológiai újítást hozott Magyarországra: Pécsett „a helyiektől származó megújuló energiaforrásból, biomasszából, fenntartható módon biztosítja az energiát a távhőrendszer számára”, amivel „a kis- és középvállalatoknak is lehetőséget ad, mert az erőmű üzemeltetéséhez szükséges biomasszát Pécs környéki gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozások szállíthatják”. Ezt feltehetőleg papír nélkül is megtennék. A megállapodást a Dalkia azzal kommentálta, hogy az „elsősorban kommunikációs fórum a szabályozói oldal felé”.
Válságadóként a Tesco az elmúlt három esztendőben közel 12 milliárd forintot fizetett évente – közölték a cégnél, hozzátéve, hogy emiatt Magyarország hátrányba került riválisaival szemben, mivel a brit központú cégcsoport a várható megtérülést mérlegeli. A korábban új beruházásokra fordított évi 35–40 milliárd forintos összeget a felére nyesték vissza. Csakhogy a hipermarketeket sújtó különadókat a kormány tavaly nem prolongálta, szemben a „méltányos közteherviselésre” kijelölt többi ágazattal, így a Tesco, egyedüli kereskedelmi vállalkozásként, decemberben a kormány stratégiai partnerévé avanzsált. Rendezvényein az utóbbi időben gyakorta feltűnik Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó, amit a HVG kérdésére Varró Balázs kommunikációs vezető a következőképpen magyaráz: „hosszú távú partneri kapcsolat fűz minket az Ökumenikus Segélyszervezethez, amelynek az elmúlt évek során közel 100 millió forintot gyűjtöttünk vásárlóink segítségével. Miután Lévai Anikó a szervezet egyik jószolgálati nagykövete, magától értetődik, hogy időről időre együtt veszünk részt különböző akciókban.”
Valaha mi is gyártottunk autókat – merengett a dicső múlton Orbán az Audi Hungaria Motor Kft.-vel kötött megállapodás aláírásakor. A kormányfő szerint az egykori KGST-n belüli munkamegosztás keretében Magyarországot ettől eltiltották, most azonban Győrben gyártják „a világ egyik, vagy azt kell mondanom, legjobb autóját”. A többinél jóval kimunkáltabb Audi-megállapodás kiterjed egyebek mellett Győr köz- és felsőoktatási intézményeinek, sportéletének támogatására, a beszállítói kör bővítésére, és leszögezi, hogy a kormány „a lehető legnagyobb rugalmasságot és támogatást ígéri az Európai Unió által engedélyezett beruházási támogatási források” esetében. Ez a motívum másutt nem bukkan fel. Az Audi alkuerejéről szinte valamennyi korábbi miniszterelnök megbizonyosodhatott. A Gyurcsány-kormány például 2006-ban a négyszázalékos szolidaritási adó hatását kényszerült azzal tompítani, hogy abból a kutatási-fejlesztési ráfordításokat le lehet írni – miután az Audi kilátásba helyezte, hogy felfüggeszti tervezett fejlesztéseit. A Bajnai- és az Orbán-kormány pedig szemet hunyt afölött, hogy a cég természetvédelmi területen terjeszkedik.
A Daimler AG esetében a kormány külön méltányolta a duális képzés bevezetését, amelynek lényege, hogy három év alatt a tanulók – Kecskeméten jelenleg 65-en – az elmélet mellett a speciális gyakorlati ismereteket is elsajátíthatják. A Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. a duális főiskolai képzést is bevezette: 2012 őszén 11 hallgató kezdte el hároméves intenzív kurzusát. A képzési támogatásokra vonatkozó kormányrendelet tavaly júliusi elfogadása óta a kecskeméti gyár – miként a legalább ötszáz új munkahelyet teremtő valamennyi beruházó – jogosult „maximum 2 millió eurónak megfelelő forintösszegű egyedi támogatásra”. A Daimler azonban nem kapott ilyet – közölte a stuttgarti központ. A megállapodásban a Daimler kifejezte szándékát, hogy részt vesz a magyarországi közbeszerzési eljárásokban, ami hozzájárulhat a Mercedes-Benz márka „széles körű ismertsége növeléséhez”. A HVG kérdésére, hogy a fővárosi busztender nyomán Budapesten közlekedő 150 új jármű már a megállapodás eredményének tekinthető-e, a Daimler így reagált: „nagyon örültünk a sikeres busztendernek, és hogy a Citaro a 2013-as év busza lett. Nagyon reméljük, hogy a jövőben Mercedes-Benz személyautóinkkal és mindenekelőtt a Magyarországon gyártott kompakt autóinkkal további tendereken szerepelhetünk sikeresen.”
A Suzuki egyebek mellett a „vállalatot körülvevő több mint húszéves infrastruktúra javítását”, a közbeszerzésekben a Magyarországon gyártott gépkocsik sikeresebb szereplését reméli a megállapodástól. Az előbbi nyílt utalás arra, hogy az Esztergomban működő cég eddig hiába várt autópálya-összeköttetésre. Némi elmozdulást látnak a Suzukinál, amennyiben elindult az M1-es felé vezető elkerülő út megvalósíthatósági tanulmányának és a lehetőségeknek a feltérképezése, amit a nemzetgazdasági tárca is megerősített. Egyedi támogatást a megállapodás aláírása óta a Suzuki sem kapott, közölték a cégnél, viszont egy felnőttképzési uniós támop-pályázatukat jelenleg bírálják el, illetve a 2012-es K+F+I ernyőpályázaton is nyertek. Utóbbi lehetőségre más megállapodásokban is utal a kormány; az ernyőpályázat az idei évre 8,8 milliárd forintot különített el, célzottan a stratégiai partnereknek.
A legtöbb megállapodásban benne foglaltatik a magyar beszállítói arány növelése, holott ez csak az európai versenyjogi szabályokkal összhangban történhet. A Coca-Cola HBC Magyarország Kft. büszkén vállalja, hogy erre, valamint a magyar termékek exportpiacának bővítésére törekszik, ennek jegyében 2012. november végétől teljes egészében magyar almából készült gyümölcslevekkel, gyümölcsitalokkal látja el a hazai piacot, és idővel talán a környező országokat is – mondta Pogány Éda kommunikációs igazgató. A Tesco viszont az iparcikkexport bővítését mérlegeli. „Ez tervezhetőbb, mint a mezőgazdasági termékek kivitele, exportunk nagyobb része jelenleg is ebből áll” – mondta Varró.
Egyes cégek érzékelik az együttműködés etikai határait is. Az elektronikai alkatrészeket gyártó Jabil Circuit például külön pontot szentel a feddhetetlenségnek, vagyis annak, hogy a magyar leányvállalat is az USA külföldi korrupciós gyakorlatot tiltó törvényének, illetve az Egyesült Királyság vesztegetési törvényének hatálya alá esik.
Vannak dacosak is
A klubtagok a megállapodásról általában visszafogottan nyilatkoztak – vagy sehogy, mint az Alcoa-Köfém Kft., holott Orbán személyesen dicsérte meg a székesfehérvári alumíniumipari céget, amiért az „nyeresége tekintélyes részét visszaforgatta Magyarországba”. Az egyik mamut vezető munkatársa rezignáltan annyit mondott: „lefeküdtünk a kormánynak”. Akadtak, akiknek korábban meggyűlt a bajuk a Fidesszel, ma mégis beléptek a klubba. De a Fidesz is változott. A Bajnai-kormány működése idején még környezetvédelmi aggályai miatt a Jobbikkal karöltve, népszavazással fenyegetőzve megakadályozta, hogy az indiai Apollo Tyres gumigyártó Gyöngyösre települjön, most viszont nem győzi ünnepelni az iparág két, offenzívában lévő vállalkozását, a dél-koreai Hankookot és a japán Bridgestone-t.
Több multi külön felkérésre sem állt kötélnek, ám ezt legfeljebb bizalmas információként közölték a HVG-vel. Az Opelnél, amely Szentgotthárdon ismét fejleszt (130 millió euró ráfordítással újabb százezer motor gyártására alkalmas kapacitást épít ki), az amerikai anyavállalat, a General Motors döntött úgy, hogy a stratégiai megállapodáshoz hasonló kötelezettséget nem kíván vállalni. Nem a politikai szempontokat mérlegelte, hanem általában zárkózik el biankó ígéretektől. A cég kommunikációs offenzívájában azonban Orbán megállapodás hiányában is részt vesz. Más cégek kifejezetten törekszenek rá, hogy bekerüljenek a klubba, mivel attól tartanak, hogy különben kimaradnak bizonyos kedvezményekből, vagy abban bíznak, hogy így nem kapnak a nyakukba külön terheket.
A 27 szerződött cég közül hat működik ázsiai központtal, közülük a kínai Huawei nem titkolta, hogy ő kezdeményezte a partneri viszony szentesítését. Magyarországi árbevétele másfél milliárd dollár körül alakul, és például vámeljárási ügyekben számít kormányzati segítségre. Bár a távközlésben működik, elsősorban hálózatépítő, vagyis a kormányzati logika szerint a preferálandó csoportba tartozik. Ezzel szemben a telefonos szolgáltatók különadókat kénytelenek elviselni – ami a tarifákban is megjelenik –, és valamennyien kimaradtak a klubból, noha egy távközlési cég esetében aligha lehet elkülöníteni a saját infrastruktúra fejlesztését és az ügyfelek kiszolgálását. Csakhogy a kormányfőt mintha megfertőzte volna a termelés elsődlegességének marxista tézise. Az ipar primátusát Orbán korábban azzal indokolta, hogy a válság idején a szolgáltatások nem tudták stabilizálni a gazdaságot. Ez azonban részigazság, mivel az ipar nagyobb kilengéseket mutatott, mint a szolgáltató szektor. Momentán a magyar GDP-ben az ipar részaránya nem éri el a 25 százalékot, a szolgáltatásoké viszont 55 százalék.
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomoz, a hatóságok viszont hat év alatt nem jutottak el még a gyanúsításig sem.
Új helyzet van.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
Ez jutott eszébe.
Az izraeli-iráni konfliktus miatt.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
