Első fokon elutasította a bíróság a Kinizsi Bank hét kisrészvényesének keresetét, amellyel azt szerették volna elérni, hogy a pénzintézet kikerülhessen az elsősorban a takarékszövetkezeteknek létrehozott kötelező, állami vezénylésű integrációból. Jóllehet az ítélet nem jogerős, valószínűsíthető, hogy ezzel az utolsó hazai jogorvoslati esély is elszáll arra, hogy törvénytelen eljárásra hivatkozva bármely pénzintézet kifarolhasson a kényszerközösségből.

Emlékezetes, hogy a kinizsis pereskedők „nemmel” szavaztak az integrációs folyamat egyes lépéseit szentesítő 2013 nyári közgyűlésen, s a bíróságon azt állították, hogy az „igennel” szavazó többség sem jószántából, hanem kényszer hatása alatt cselekedett. Ha az utóbbiak nem mondtak volna le ugyanis az autonómiájukról, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete visszavonta volna a bank működési engedélyét, azonnali csődhelyzetet idézve elő. Mindezt paradox módon az integráció mellett szavazó befolyásoló részvényes, Lakatos Antal korábbi bankelnök tanúvallomásával igazolták, aki meg is erősítette, hogy szorult helyzetében, a bennük bízó ügyfelek érdekében, jogfenntartással mondott csak le saját bankja szabadságjogairól.

A Veszprémi Törvényszék megfuttatta a takarékszövetkezetek és a belőlük alakult bankok egyetlen integrációs közösségbe terelését előíró törvényt az Alkotmánybíróságon, amely úgy találta, hogy a jogszabály nem sérti az alaptörvényt. Ezek után az első fokon eljáró bíróságnak is ki kellett mondania az ítélet indoklásában, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania. A bíróság a kereset elutasításakor azzal is érvelt, hogy a pert kezdeményező kisrészvényesek nem hivatkozhatnak arra, hogy kényszerítették őket, hiszen legjobb meggyőződésük szerint, „nemmel” szavaztak. Lakatos Antal akkori bankvezető és nagytulajdonos pedig, mivel „igennel” szavazott, nem állhat a közgyűlési határozatok megsemmisítését követelő felperesek mellé, tanúvallomása „a kereset elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel”.

Noha a kisrészvényesek taktikája a veszprémi perben összeomlott, fellebbeznek a döntés ellen, s a Győri Ítélőtáblán harcolnak tovább a Kinizsi Bank önállóságáért.

Közben a Buda-Cash Brókerház múlt heti bedőlése is közvetve a takarékszövetkezeti integráció győzelmét jelenti. A brókercég holdudvarában álló bankoknak ugyanis ügyes jogi trükkel sikerült kimaradniuk a kényszerközösségből, amelynek létjogosultságát a kormány többek között azzal indokolja, hogy dupla védelmet jelent a velük szemben jogos követelést támasztó ügyfeleknek. Utóbbiakat – legalábbis elvben - nemcsak az Országos Betétvédelmi Alap garanciája, hanem az integrációs szervezet és a tagpénzintézetek kölcsönös és egyetemleges felelősségvállalása is védi. Nagyon is jól jönne most egy ilyesféle körkörös biztonsági rendszer a DRB bankcsoportba ragadt 30 millió forintnál többet megtakarító betéteseknek, hétezer vállalkozásnak, civil szervezeteknek, alapítványoknak és a pillanatnyilag semmilyen védelmet nem élvező 84 önkormányzatnak.

Ám nem szabad elfelejteni, hogy 2014 végéig - mielőtt a hangzatos védelmi rendszert minden tagra kiterjesztették volna – az integráció valamennyi olyan takarékszövetkezett kilökött magából, amelyet kockázatosnak gondolt, s amelynek a bezárására javaslatot tett a jegybanknak. Így például a kényszerközösséghez - ha fenntartásokkal is, de - engedelmesen csatlakozó egykori legnagyobb takarékszövetkezet, az orgoványi károsult ügyfelei semmivel sem számíthatnak többre, mint az integrációt eleve megtagadó DRB-csoport kárvallottjai.