Molnár Csaba
Molnár Csaba
Tetszett a cikk?

Kukás, tűzoltó, állatorvos, régész, szuperhős, Jedi lovag, esetleg kém akart lenni kiskorában? És bejött? Úgy fest, csak részben, vagy legalább részben. Olvasóink nagyobb része két lábbal áll a földön, a legtöbben racionális szempontok alapján mondtak le gyerekkori vágyaikról, vannak közöttük azonban megrögzött álmodozók is bőven, akik nem adták fel álmaikat, csak éppen felkészülnek a megvalósításukra. És vannak bőven olyanok is, akik már álmodni is "jól" álmodtak, és olyan munkával töltik az idejüket, amire mindig is vágytak.

“Automatizálták a vasúti átjárókat” – indokolta meg egy olvasónk, hogy miért nem valósította meg gyerekkori álmát, és nem lett bakter, hanem helyette jogász. Egy másik pedig hullámvasút-tesztelés helyett programozóként dolgozik, mert “bezárt a Vidámpark”.

De mi is számít álommunkának a gyerekek számára? Néhányat kapásból felsorol bárki, olyanokat, mint a csillagász, pilóta, űrhajós, játéktesztelő, mozdonyvezető vagy tűzoltó. Nemrég mi is megpróbálkoztunk összeszedni, hogy mi a leggyakoribb válasz a “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre. Lássuk, mennyire találtuk el a gyerekkori vágyakat!

Tériszonnyal együtt nehéz kötéltáncosnak lenni

Az első látásra kiderült olvasóink válaszaiból, hogy inkább Jeffrey Katzenbergre, a Dreamworks Animation első emberére hallgattak, semmint Richard Branson milliárdos extrémvállalkozóra. Utóbbi azt tanácsolja mindenkinek, hogy hallgasson a szívére, és kövesse az álmait, amikor a karrierjéről gondolkodik. Ezzel szemben Katzenberg képviseli a realitást, azaz szerinte az a racionális, ha az ember a képességeiből indul ki, és az azokból reálisan kibontható lehetőségeket követi az életében.

Realitások: tudtam, hogy nem tudok megélni belőle.

A több mint 700 “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre válaszoló olvasónk közül csak valamivel több, mint százan követték Branson ars poeticáját, és lettek azok, amik kiskorukban akartak lenni. Ha ehhez hozzávesszük azt a bő kéttucat pályát, amik a vágyotthoz nagyon közeli foglalkozásba torkollottak, akkor sem jut 15 százalék fölé a megvalósult álmok aránya.

 Álommelók és a valóság

Vélt álommunkák (korábbi cikkünk alapján)

Hányan akarták ezt/közülük hányan végzik (az olvasói válaszok alapján)

Valós álommunkák (az olvasói válaszok alapján)

Hányan akarták ezt/hányan lettek ez (az olvasói válaszok alapján)

Valójában a legnépszerűbb munkák (az olvasói válaszok alapján)

Hányan végzik (az olvasói válaszok alapján)

paleon-tológus

5/0

pilóta

55/8

információ-technológus

59

régész

43/9

régész

43/14+1 hallgató

közgazdász, könyvelő, bankos, pénzügyes

54

légiutas-kísérő

 10/4

állatorvos

43/12+1 orvos

különféle mérnök

45

pilóta

55/9

orvos

30/12+2 hallgató

jogász+ügyvéd

30

idegen-vezető

1/1

mozdony-vezető

26/1

tanár, tanító

18

kamion-sofőr

11/2

csillagász

22/3

állatorvos

16

csillagász

22/3+1 hallgató

űrhajós

18/1

 

régész

 

15

állatorvos

43/12

ügyvéd

14/6

pilóta, légiutas-kísérő

15

erdész

7/0

kukás, illetve kukásautó vezető

19/0

orvos, fogorvos, orvos-tanhallgató

13

űrhajós

18/1

informa-tikus

10/59

rendőr

7


A gyerekkori álmok szertefoszlásának alapvetően négy okát jelölték meg a pályamódosítók. Többségük szülői, kisebb részben tanári nyomásra állt el “eredeti” karrierterveitől, mások rájöttek, hogy nem fogják tudni befutni. “Nem ment a matek” – mondták többen is, akik csillagásznak vagy mérnöknek készültek. “Túl magas lettem” – ez egy vadászpilótának készülő gyereknél ütötte ki a megvalósulást.

Két olvasónk volt, aki felnőttfilmes álmokat dédelgetett, mindketten bevallottan testi adottságai miatt adták fel ez irányú terveiket – egyikük végül informatikusként kötött ki, a másik számára az irodai alkalmazotti lét lett a megoldás.

Más valaki azért nem lett mozdonyvezető, mert szemüvege miatt hátrányba került. “Tériszony” – indokolta jelentős módosítását egy szabad szombatos kötéltáncosnak készülő jogász. “Nem tudok úszni” – ezért köszönt el vágyaitól a két szem tengerésznek készülő olvasónk egyike, ő rendszergazdaként próbál érvényesülni.

©

Sokan rájöttek, hogy nem fognak tudni megélni abból a munkából, amire gyerekként vágytak, így a realitás és a pénzügyi-gazdasági helyzet(ük) nyomása alatt váltottak. Végül pedig egy csomó mindenkinek egyszerűen megváltozott az érdeklődési köre, “kiderült, hogy nem igazán tudok színészkedni úgy egyáltalán, és így egy idő után már nem is érdekelt annyira”.

Idővel a legtöbb álom köddé vált

Eltekintve pár nyilvánvaló őrültségtől, valójában csak nagyon kevés esetben jöttek be a gyerekkori álmok, úgy fest, amikor valóban a karrier építésére kerül a sor, a nagy többség – igaz, nagyon különféle megfontolásokból, de – leszáll a földre.

A feltételezett álommunkák a valóságban még csak-csak visszaköszöntek, azaz elég sokan tervezték, hogy mondjuk állatorvosként, pilótaként vagy régészként, esetleg űrhajósként vagy mozdonyvezetőként, kukásként próbálnak pénzt keresni felnőtt korukban. Mire azonban tényleg eljött a munkaválasztás ideje, a legtöbb álom maradt. Nagyon népszerűnek bizonyult az álmok szintjén például az állatorvos szakma, de aztán a tervezettnél sokkal kevesebben foglalkoznak valóban a kisebb vagy nagyobb kedvencek gyógyításával.

Rájöttem, hogy egy gyereknek sem tudnám megmondani, hogy meghalt a kisállata.

Volt olyan, aki úgy kommentálta pályamódosítását, hogy

eltévesztettem a fajt

– orvos lett ugyanis.

Orvosnak is viszonylag sokan akartak menni, de csak minden ötödik lett valóban is az. Páran nem estek messze a "fától", ápolónő, biológus, molekuláris biológus lett egy-egy olvasónkból, aki arról álmodozott kiskorúként, hogy orvos lesz majd, de ügyvéd, sőt, 2 vadászpilóta is kikerült közülük.

Szüleimnek nem volt pénze az egyetem elvégzéséhez. A katonai pilóta képzést pedig az állam állja. Igaz, a fizetés kisebb, mint a légitársaságoknál.

A két sebésznek készülőből egyiknek sem jött be.

Bacifóbiám van, ezért nem lettem orvos. Viszont pici koromtól kezdve a imádtam a legót, és a szép házakat is, így építész lettem.

Igazi gyerekkori sztármeló a kukás, illetve kukáskocsi-vezető, 19-en készültek annak, egyikőjük sem kötött ki végül a hulladékszakmában, mindenki “magasabban pozicionált” munkát végez, sok az informatikus, közgazdász, mérnök közöttük. Hasonlóan kurrens a kamionsofőr – mint azt előzetes okoskodásunk is mutatta –, 11-en tervezték, de közülük csak ketten, összesen pedig csak hárman választották felnőttkorukra ezt a munkát. Volt, aki nemzetközi buszvezetőként kompenzált, de olyan is, aki étteremvezetőként:

kurva családi vállalkozás, pedig én csak ülni akartam a kamionban, közben szívni a cigit.

Egy űrhajós olvasó – Farkas Bertalan vagy Magyari Béla lehet?

Menő szakma a kislányok között a légiutas-kísérő, vagy a fiúk között a pilóta, igazából ez vezeti a toplistát. A 10 regisztrált légiutaskísérő-jelölt közül csak harmaduk lett valóban az, ketten pedig diákként készülnek sztyuvinak, összesen 6-an lettek stewardess-ek. Repülőgép-vezetésre összesen 55-en adták volna a fejüket, a 35 önjelölt polgári pilóta közül 8-an ülhettek repülőre, a 13 vadászpilótának – közöttük lányok is – készülő fiatal közül pedig egyikőjük sem. A pilótának készülők között végül sokan valamilyen mérnöki vagy információtechnológusi pozíció mellett kötöttek ki. Űrhajósként 18-an látták a jövőjüket, de csak egyvalaki számolt be arról, hogy az is lett – ezek szerint Farkas Bertalan vagy Magyari Béla is olvassa lapunkat.

Egyrészt anyagi okokból, másrészt akkoriban ez az út a katonaságon keresztül vezetett, amit minden áron el akartam kerülni :)

Ugyancsak kurrensnek bizonyult a régész szakma, de csak kevesen helyezkedtek el ebben az állásban. Egy gyerekkori önjelölt, aki most egyetemi oktatóként dolgozik, így kommentálta a váltást:

kipróbáltam az ásatást, kötelező szakmai gyakorlat volt. Nagy része nehéz fizikai munka, kisebb rész pepecselés.

Vagy egy másik, aki projektmenedzserként dolgozik: “képtelen voltam megjegyezni a Római Birodalomhoz kötődő kismillió évszámot”.

A régészet tanárunk külsőre eléggé messze volt Harrison Fordtól, alias Indiana Jonestól.

Farkas Bertalan a Sziget Fesztiválon
©

Közepesen népszerű munka volt a rendőr és a katona, kitűnik közülük az az olvasónk, aki gyerekkorában büszkén vágta ki, ha a jövőjéről kérdezték, hogy “orosz katona, mi más”. Mentségére legyen mondva, a városban, ahol született és gyerekkorát töltötte, székelt mind a magyar, mind a szovjet szárazföldi főparancsnokság, így sok katonát látott. Közülük ezek szerint a szovjetek voltak a menőbbek. Katonai pályát végül három olvasónk választott, egy másik pedig pilóta lett a hadsereg kötelékében.

Menőnek tartott munkák, amelyek senkit sem érdekelnek

Az előzetesen álommunkának tartott idegenvezető munkát felnőttkorban gyakorlatilag a teljes érdektelenség övezi, legalábbis azon olvasóink között, akik válaszoltak kérdőívünkre. Alig akartak futbalisták lenni a gyerekek (összesen ketten tervezték, de mindegyikőjük komolyabb munkát választott), az erdészet sem érdekelt jószerivel senkit: 7-ből nulla. Lettek helyette vagyonőr, informatikus, ügyvéd. Egy végül nem erdész így kommentálta (bal)lépését:

Mert nem hallgattam az óvodáskori önmagamra, pedig neki volt igaza.

HÉV-vezető
Olyan, gyerekkorban elvileg csúcsmenő szakmák, mint az autóbusz-, a villamosvezető már a tervezés során is alig érdekelt bárkit is, heten látták a tömegközlekedésben a volán mögött a jövőjüket, de ebből csak másfél valósult meg (egyikük félállásban buszsofőr). Ráadásul egyikük HÉV-vezető akart lenni, most forgatókönyvíró, de állítása szerint nem adta fel. Volt egy metróvezető aspiráns is, de nem lett az. “Ha nem ismersz senkit, és nem vagy valakinek a valakije esélytelen bejutni.”

Meglepően kevesen készültek informatikusnak, még akkor is, ha hozzávesszük a rendszergazda, szoftverfejlesztő és hasonló megjelöléseket, főleg annak fényében, hogy aztán messze a legtöbben dolgoznak az információtechnológiában. Ehhez képest a valóságban ez a terület a legkurrensebb, nyilván nem véletlenül az időközben eltelt technológiai változásoktól és a megszerezhető jövedelem méretétől sem.

Szerénynek bizonyultak az exhibicionista hajlamok is: előadóművész 1, énekes 3 akart lenni, közülük 1 maradt valamelyest szem előtt, ő pincérként dolgozik, a többi munkája száraz, alkalmazott, irodista. Színésznek heten készültek, egyikük sem lett az. Rocksztárként négyen képzelték el a jövőt, egyikük sem lett Keith Richard, de még Pataky Attila sem.

Nagy telitalálatok, nagy pályamódosítások, extremitások és hülyeségek

Nyomozónak csak ketten akartak elszegődni, egyikük porejktmenedzser, másikuk könyvelő lett. Fodrásznak öten készültek, közülük egy révbe is ért, a többiek nagyon szórtak: prostituáltként és belső építészként egyaránt folytatták.

A három divattervezőnek készülő közül fodrász, légiutas-kísérő és díszlettervező lett. Egy szívsebész médiamunkás lett. Indiánkutató egyből egy.

Indián tárgyak Boglár Lajos indiánkutató amazóniai gyűjteményéből
©

Az előzetesen menőnek gondolt paleontológus szakmát – na, persze nem ezen a néven, hanem mert a dínók gyerekkorban nagy kedvencek – azonban már eleve nem is sokan tervezték (5-en), s közülük egyetlen régész maradt a legközelebb a dínók világához. Mint ahogy az ugyancsak sztármeló tűzoltó sem lett vonzó: csak hatoduk lett lánglovag.

Ketten akartak már zsenge korukban is a fára mászás helyett a Bibliával foglalkozni, felemás a siker, egyikük katolikus papnövendék, kollégák viszont nem lesznek: “lány vagyok”, írja másikuk. Hárman politikai pályára készültek, egy közülük oda is ért, másikuknak saját bevallása szerint

gerince nőtt.

Sorakoztak a hülyeségek is persze, hárman Jedi lovag ambíciókat tápláltak, egynek ez be is jött, többen is milliomos, gazdag és hasonló felnőttkort terveztek, közülük van, aki túl is teljesített – milliárdos lett –, más a “csóró” irányba módosított – “eltoltam”.

Akcióhős egy akart lenni, belőle statikus lett, bérgyilkosnak ketten készültek, egyikük irodavezetőre módosított időközben. Bálnavadászból tanár, belovaglóból szobalány (a szülők miatt), boncmesterből rendezvényszervező, férfi prostiból rendőrjárőr lett.

Ketten készültek kémnek, egyikük árufeltöltő lett.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Orbán: A járványügyi szakemberek mereven ellenzik a korlátozások nagyobb lélegzetű enyhítését

Orbán: A járványügyi szakemberek mereven ellenzik a korlátozások nagyobb lélegzetű enyhítését

Nem tréfál a Mercedes: 70 milliárd eurót költenek villanyautókra

Nem tréfál a Mercedes: 70 milliárd eurót költenek villanyautókra

Kiheverte a magyar ipar a válság első hullámát

Kiheverte a magyar ipar a válság első hullámát