Legalább ötven évre el kell felejteni, hogy az osztrák bérekhez vagy azok vásárlóerejéhez hasonlítsuk a magyar fizetéseket.

„A különbség akkora ugyanis, hogy csak felesleges frusztrációt okoz, és esély sincs a közelítésre” – mondta a hvg.hu-nak Kozák Ákos a GfK igazgatója. Hozzátette, hogy ennek csak az egyik oka, hogy nagyon alacsonyak a magyar bérek, Ausztria ugyanis a kétezres évekre Európa harmadik legerősebb gazdaságává nőtte ki magát.

MTI / Balázs Attila

A GfK igazgatója egy, a napokban az Magyar Nemzeti Bank (MNB) honlapján megjelent szakmai cikkre reagált így, amely – és ez azért kicsit meghökkentő is – egyáltalán nem titkolja, hogy az elmúlt negyedszázadban nem tudtunk még csak közelíteni sem az osztrák bérekhez. A jegybank cikke szerint 1991-ben az osztrák bérek vásárlóereje 246 százalékkal volt magasabb a magyar béreknél, amit 23 év alatt csak 214 százalékra sikerült "letornázni".

Ám ha túl is lépünk azon, hogy Ausztria messze elhúzott tőlünk és ez nem csak rajtunk múlott, akkor sincs sok okunk örülni, mert akár a visegrádi országokat, akár a közép-kelet-európai régiót vagy a 2004-ben az unióhoz csatlakozott országokat nézzük, akkor is jól láthatóan lemaradtunk.

Míg a kilencvenes években Magyarország kiemelt helyzetben volt a régióban, mára már sereghajtó lett belőle.

A GfK Vásárlóerő tanulmánya szerint míg egy európai lakos egy évben átlagosan 13 636 euró elméletileg elkölthető jövedelemből élt tavaly, addig a magyarok ennek csak 38,4 százalékából, vagyis 5239 euróból gazdálkodhatnak. Ezzel az eredménnyel

valamennyi európai országot nézve a 31. helyen állunk, Törökország és Montenegró között.

Míg Törökország 2 százalékponttal van előttünk, Montenegró néggyel van csak lemaradva. Ugyanakkor messze elhúztak tőlünk a horvátok, akik az európai átlag 44,4 százalékával gazdálkodhatnak, míg az általunk sokáig lesajnált Szlovákiát már nem is látjuk a húsz százalékpontos előnyével. Az osztrák átlag az európainak 168,4 százaléka.

Európa tíz legtehetősebb országa – Liechtenstein, Svájc, Norvégia, Luxemburg, Dánia, Nagy-Britannia, Ausztria, Németország, Izland, Svédország – az európai átlag mintegy másfélszeresét költheti el egy évben, és a 42-ből 26 ország él az európai átlag alatti összegből.

Ha más adatokat nézünk, akkor sem leszünk boldogabbak.

A KSH adatai szerint is csak nyílik az olló, és Magyarország a régióban is egyre hátrább kerül. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritást tekintve, 2000-ben Magyarország még megelőzte Szlovákiát. Ezzel szemben 2008-ban már északi szomszédunk állt jobban és a különbség ráadásul növekszik. A kelet-közép-európai és balkáni államokat tekintve Magyarország csak a hetedik – míg Szlovákia a harmadik, előtte csak Csehország és Szlovénia áll.

Ha a vásárlóerő-paritást az egy főre jutó GDP alapján vizsgáljuk, míg 2003-ban a fenti országok között még a harmadik helyen álltunk, 2014-ben már csak hatodikon (Lengyelországgal holtversenyben). Ez alatt az öt év alatt Csehország átvette a vezetést Szlovéniától, minket pedig beelőzött Szlovákia, Észtország és Litvánia. Ráadásul rohamléptekkel jön fel Románia, ugyanis míg Magyarország 2003 és 2014 között hat százalékpontot javult, Szlovákia huszonkettőt, Románia huszonnégyet.

A gyenge vásárlóerőt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2000 óta folyamatosan, a 2008-as válságot követően pedig jelentősen csökkent az élelmiszer-fogyasztás. Míg 2000-ben 701,6 kg élelmiszert vásároltunk átlagosan, 2008-ban már csak 675, míg 2013-ban 214,7 kilót. 2008-ban átalagosan 61,5 kg húst, 208,9 kg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott egy magyar ember, 2013-ban húsból már csak 55,5 kg, zöldség-gyümölcsből pedig 186,5 kg jutott.

Kozák szerint a legnagyobb problémát az alacsony bérek jelenti Magyarországon. Főleg a hazai vállalkozásokra jellemző, hogy a profitot a nyomott béreken akarják megtermelni, ám ez nem fenntartható hosszú távon.

Sok cégnél lett volna lehetőség bérfejlesztésre, ám ezt nem tették meg.

„Ha cégvezetők kicsit megvizsgálnák a helyzetet makrogazdasági szemszögből, akkor rájönnének, hogy a magasabb bérek idővel nagyobb forgalmat és gazdasági fejlődést generálnának.”

Vásárlók egy hipermarketben

Fülöp Máté

Magyarországon a legjövedelmezőbb állásokat ma az energiaszolgáltatás, az infokommunikáció, a bányászat és a pénzügyi szektor kínálja – vagyis azok az ágazatok, amelyek erőteljesen multiorientáltak. A bérlista élén álló energiaszektorban havi 506 ezer forint az átlagos bruttó bér, míg a lista végén a vendéglátóipar kullog, 130 ezer forintos havi bruttó járandósággal. A bányászat 348 ezer forintos havi bruttóval megelőzi a pénzügyi szektor 309 ezres átlagos bérét.

A kkv-szektor részben a szakemberhiány miatt mindenképpen lépéskényszerben van, és ha a következő években a béreknek nem sikerül az európai átlag 60-70 százalékát elérnie, visszafordíthatatlan következményekkel is lehet számolni.

Magyar Nemzeti Bank

Az MNB cikke szerint Magyarországon a bruttó bérek 58 százalékkal, a nettó bérek pedig 37 százalékkal nőttek az elmúlt negyedszázadban. Az átlagkeresetet nézve megelőznek minket a csehek, a lengyelek, az észtek és a szlovákok is. A román bérszínvonal a rendszerváltás elején folyamatosan csökkent, és csupán a fele volt a magyarénak 2003-ban. Öt év alatt azonban ennek a lemaradásnak majdnem a felét behozta, és 2008 óta is tovább csökken a különbség.

A magyar bérkonvergencia legsikeresebb időszaka 1999 és 2005 között volt, amikor nagyjából 25 százalékkal csökkentettük lemaradásunkat a fejlett európai államokhoz képest, habár az időszak végén ez együtt járt az államadósság növekedésével. A bérek egy nagyon hosszú stagnálást követően az utóbbi három évben is növekedtek.