Az emberi civilizáció egyik állandó célja a kényelmes és biztonságos élet megteremtése és megtartása, a jólét kiteljesítése – ez azonban egy folyamatosan változó fogalomkör, egészen mást értünk ma kényelem és jólét alatt, mint akár 100 évvel ezelőtt, és egészen mást fogunk érteni alatta 15-20 év múlva is biztosan. Ma már nem fogadjuk el feltétlenül a betegségek nagy részét halálosnak, ma már nem számít kifogásnak a távolság, a sikeres élethez pedig nem feltétlenül születni kell valahová, hanem valahogyan kell élni.

Ezeket a változásokat a történelem során mindig is a technológiai fejlődés hajtotta, az emberi jólét fejlődése – kivétel nélkül – innovációkhoz kötődik, a jelen kor innovációi pedig a digitalizáció forradalma körül születnek. Az eddigi lassú forradalmakhoz képest viszont egy drasztikusabb, exponenciális fejlődési ütemmel. Emiatt az egyébként is egyre hosszabb aktív emberélet alatt akár többször is szembesülhetünk azzal, hogy a korábban megszerzett tudás haszontalanná vált, a korábban biztosnak hitt egzisztencia szertefoszlott.

Magyarország gazdasági minisztere nemrégiben 350-400 ezer hamarosan megszűnő hazai munkahelyet írt a digitalizáció számlájára, ami egy reális veszély, de kizárólag akkor, ha az emberek, a munkavállalók, a vállalatok nem cselekszenek. Alig több mint egy évtizede krónikus munkanélküliség, most pedig kritikus munkaerőhiány sújtja a magyar (és sok más) gazdaságot. A digitalizáció azonban nem csak felszámol munkahelyeket, hanem sokkal inkább megváltoztatja azokat. Igaz, a patkolókovács és a Kodak-film előhívó mesterségek valóban eltűntek az elmúlt ipari forradalmak során, így biztosan eltűnik most is néhány szakma. A legtöbb feladat azonban továbbra is itt marad velünk, de a mostani tartalmuk kiüresedik, és egészen új tudást igénylő, új feladatokkal töltődik fel.

A legnagyobb magyar fuvarozóvállalatok kamionsofőr-hiánytól szenvednek, kétségbeesetten próbálnak új szakembereket képezni, miközben már éles teszteken futnak az önvezető kamionok az EU-ban. Országhatárokat átlépve, egymástól 30 centiméterre konvojban érik el több ezer kilométeres útvonaluk végállomását emberi beavatkozás nélkül. Kormánytekergető, pedálnyomkodó kamionsofőrre 5 év múlva nem lesz szükség. Hívhatjuk kamionsofőrnek, de a jövőben a főként önvezető járműveknek kapitánya lesz, aki a rakományt, logisztikát és környezetet elemző menedzsmentprogramoknak a helytartója, röviden: a digitális gép emberi-fizikai környezethez való csatlakozója lesz.

A Magyar Posta sem létezhet sokáig a hagyományos funkciójában, egyebek között azért, mert határozott elképzelés van arra, hogy digitális elérhetőséggel vérteznek fel minden állampolgárt. Közben már képeslapot sem küldünk, a számlalevelek és a bürokrata közlemények tartják életben az archaikussá váló fogalmat, amit ma postának hívunk. Az elektronikus kereskedelemnek hála viszont a csomagküldés, futárszolgálat, logisztikai ipar virágzik, azonban elképzelhető, hogy a jövő postásai a lakosság kevésbé talpraesett részének digitális mentoraként az e-közszolgáltatások és digitális kommunikáció használatában segítő partnerei lesznek, és nem borítékhordárok.

A mai orvosok és kórházvezetők egy része is irtózik a digitális forradalomtól, mert féltik a szakmájukat, féltik a szakmai hatalmat, amit a már megbetegedett egyén intézményes kezelésének lehetősége ad. Eközben a digitális megoldások nem csak azt teszik lehetővé, hogy kutatók a mainál sokkal hatékonyabb és sikeresebb preventív eszközöket és gyógyszereket fejlesszenek ki, hanem az orvos-beteg kapcsolat is újraíródhatna. Az egyre olcsóbb szenzorok és online megoldások révén mindenki maga ellenőrizheti állapotát akár naponta és ha az ő egyéni profiljának alapján olyan értékek jelennek meg, ami gyanús vagy kóros, egy digitális szolgáltatás a megfelelő időben a megfelelő gyógyító helyre irányítja. Az egyre több adat, amit az emberi testről könnyedén megtudhatunk nem veszi el az orvos gyógyító munkáját, de egészen más dimenzióba helyezi. Ha a Dr. House eseteit a ma már elérhető mesterséges intelligenciával oldották volna meg, az epizódok sokkal rövidebbek és unalmasabbak lettek volna, de gyorsabb, pontosabb és helyesebb diagnózisokkal.

Bankárok már régóta vannak, de míg a vadnyugaton az aranyrudat számolták és védték, nehogy valaki kirobbantsa mögülük a falat, ma már a többségük algoritmusokat konfigurál, óriás adatbázisokat pásztáztat szoftverekkel. Az újságírók sem notesszel a kezükben hallgatóznak a kávéházak teraszán, hanem infografikákat gyártanak, olvasói analitikát figyelnek, és akár a Balaton partján ülve egy mobilinternet kapcsolaton keresztül szállítják a világ történéseinek napi feldolgozását.

Pusztító technológiai munkanélküliség vár ránk, ha a mai szakmák képviselői nem tudnak továbblépni, nem tudják új tudással megtölteni szakmáikat, és ha nem válnak nyitottá a feleslegessé váló, gépek által ellátott feladatok felé épülő új munkákra. Bizonyára vannak elveszett emberek, akik nem képesek magasabb hozzáadott értékre, de ezen emberek száma elenyésző – Nem lehetséges, hogy a hazai 15 évesek 60 százaléka képesség hiányából digitálisan írástudatlan. Nem lehetséges, hogy ne lenne még 22 ezer ember Magyarországon, aki képes lenne megtanulni programozni. Nem lehetséges, hogy a magyar kisvállalkozások többsége alkalmatlan arra, hogy a digitális gazdaságba becsatornázza cégét és ne a megszűnés felé rohanjon.

Ma senki nem lehet nyugodt a saját munkájával és saját üzletével kapcsolatban, mert a technológiai forradalom nem megkerülhető, nem választható, nem késleltethető. Aki nem definiálja újra magát, annak nem lesz munkája és nem lesz bevétele. Aki nem tanul meg tanulni, aki nem kellően rugalmas, az lemarad, és valóban azok táborát növeli, akik vesztesei a digitalizációnak, annak a digitalizációnak, aminek fogyasztóként egyébként ő maga is nyertese: annak kényelmét, ha máshogy nem, az őt körülvevő világ működésében élvezi.

Nem lesz postás, telefonos ügyfélszolgálatos, targoncakezelő, kamionsofőr, taxisofőr, irodai asszisztens és gyári raktáros sem. A mai fogalmak és feladatkörök szerint biztosan nem. Lesznek azonban új munkahelyek és lehetőségek a 3D nyomtatás, drónok, robotika és önvezető autók területén is. A fent felsorolt munkakörök közegében is létrejönnek új, de már digitális tudást igénylő állások. Az igazi áttörés a kreatív egyének számára, hogy az összekapcsolt világ lehetőségeivel élve, a vadászattól, gyűjtögetéstől igazán messzire jutva olyan emberi értékeket hozhatnak létre, amire eddig nem volt lehetőség vagy erőforrás – legyen az szórakoztatás, művészet vagy éppen gondoskodás.

Nem lehet szépíteni: lesznek vesztesek és nyertesek is ebben. Változatos iparágak erős szereplői kezdtek lassú tankhajóként megmozdulni, olajipari cég az önvezető autó trend hatására sörgyárat vásárol, ipari gépgyártó cég szoftverfejlesztővé avanzsál, médiacégek háztartási eszközöket kezdenek gyártani, miközben alig pár éves új kihívók a már-már megszilárdult több évtizedes értékláncokba firkálnak bele gátlások nélkül.

Egyénként is egészen komoly kihívások állnak mindenki előtt: a karrier már nem egy vasúti vágány, hanem egy kék óceán kötött pálya nélkül. A navigáció eszköze itt a digitális intelligencia, ami magában foglalja az eszközök használatát, a kommunikáció képességét, a helyes és biztonságos elemek felismerésének magabiztosságát és a digitális rendszerek befolyásolásának, fejlesztésének képességét is.

A digitális korszak tele van számítógépekkel, szenzorokkal, szoftverekkel, de a középpontban minden eddiginél jobban az ember áll. Soha nem volt ennyire egyszerűen elérhető a civilizáció teljes tudása. Soha nem volt ennyire nyitott a társadalmi mobilitás, amit ma a hálózatok és az egyénről megismerhető adatok táplálnak. Soha nem volt annyi kreatív lehetőség tömegek kezében, mint amit ma egy egyszerű okostelefon is képes megadni. Soha nem kapott ekkora publicitást érdem alapján egy egyszerű gondolat – ma elég egy közösségi oldalon közzétenni.

A történelemben hasonló példát sem lehet találni, sőt, a következő 20-30 évben többet fog változni az emberi élet, mint az ezt megelőző több ezer évben összesen. A lehetőség azonban csak azok előtt nyitott, akik képesek a digitalizáció eszközeit mozgásba hozni.

Az oktatási rendszer, az állam, a vállalatok mind segíthetnek ehhez közelebb kerülni – de a munkát mindenkinek önmagának kell elvégezni. A digitális evolúció azt is jelenti, hogy tíz év múlva már csak azok dolgozhatnak és élhetnek jólétben, akik komolyan vették az alkalmazkodást.

A szerző az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért elnöke