Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
A XII. században élt Mose Majmúni szerint a jótékonykodás a legnagyobb ajándék, amit ember embernek adhat. A rabbi a jótékonyság nyolc fokozatát különböztette meg. Az első szinten az áll, aki vonakodva adakozik, a másodikon az, aki kevesebbet ad, mint amennyit tudna, de azt derűs lélekkel teszi. A jótékonyság legmagasabb fokozata, ha a szükséget már az előtt enyhítjük, mielőtt fellépne, például munkalehetőség biztosításával. Utóbbi a rabbi tanítása szerint azért is a legnemesebb forma, mert nem csorbítja a megsegített önbecsülését.
Nincs magára valamit is adó cég, vállalkozó, aki profitja egy részéből ne adakozna. Ám – ilyen az emberi psziché – sokszor a mégoly nemes célokra kiadott pénzre is úgy tekintünk, mint egyfajta veszteségre. Rosszabb esetben még baleknak is érezzük magunkat, akit egy ügyes adománykérő dumával „lehúztak”.
A filantrópiának azonban létezik egy megtérülő üzleti modellel házasított változata is. A jótékonykodás és a befektetés közös metszetében álló vállalkozási formában az a pénz, amelyről a jó ügy érdekében lemondunk, nem örökre vész el: ha nem is extraprofittal, de idővel kamatosan megtérül. Itt van például a kiva.org közösségi oldal, amelynek segítségével – ellenőrzött körülmények között – akár már 25 dollár átutalásával segíthetünk egy kiválasztotton. Mondjuk azon a thaiföldi asszonyon, aki új varrógépre gyűjt, hogy továbbfejlessze a házi varrodáját. A mikrohitelezésnek ez a formája – amellett, hogy 97 százalékos visszafizetési aránya veri az üzleti hitelezésben megszokott mértéket – olyan fontos társadalmi ügyeket is szolgálhat, mint a munkahelyteremtés, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Németországban működik például az az informatikai vállalkozás, amelynél olyan „esőembereket”, autizmussal élőket is foglalkoztatnak, akiknek sokkal jobb a mintázatfelismerő képességük, mint ép társaiknak. A nonprofit és a profitorientált vállalkozások közötti skála közepén elhelyezkedő úgynevezett társadalmi hasznosságú vállalkozásoknak azonban az is fontos jellegzetességük, hogy nem „úgy általában” segítenek hátrányos helyzetű embereken, csoportokon, térségeken, hanem létező piaci igényt szolgálnak ki minőségi, versenyképes termékekkel, szolgáltatásokkal.
Marabu
A „social business” mint terminológia két évtizede jelent meg a nyugat-európai szakirodalomban. Ott már külön kategóriaként kezelik az úgynevezett társadalmi vállalkozásokat, amelyek – ellentétben a nonprofit kezdeményezések többségével – nem adományokból, segélyekből élnek. Fő bevételi forrásuk a termékek és szolgáltatások értékesítéséből származik, és nyereségük felosztható a tulajdonosok-befektetők között. Akik persze – már ahol ez bevett gyakorlat, mint például az USA-ban vagy Nagy-Britanniában – a megtermelt haszon egy részét jellemzően visszaforgatják újabb „küldetéses” vállalkozások finanszírozásába. A világban már szép számmal léteznek olyan befektetési alapok, amelyek kifejezetten az ilyen vállalkozások elindításához, felpörgetéséhez gyűjtenek forrásokat. De ilyen például az első magyarországi fecske, a Portus Buda Group PBG FMC társadalmi hasznosságú befektetési alapja is.
Van még egy, szintén nem elhanyagolható összetevője ennek a befektetési formának. A jó érzésű vállalkozók, különösen a már befutottak, életük egy szakaszában eljutnak oda, hogy szeretnének nyomot hagyni a világban, illetve visszaadni valamit annak a közegnek, országnak, amelyben sikeresen kiemelkedtek. Az USA-ban, illetve Nyugat-Európában egy ideje megfigyelhető, hogy a tehetősebb magánszemélyek portfólióinak összeállításakor a vagyonkezelők ügyelnek arra, hogy az ilyen, szerényebb megtérüléssel kecsegtető, de társadalmilag fontos befektetések is képviseltetve legyenek. S bár ezek aránya még a tengerentúlon sem éri el a vagyonkezelt portfólió 1 százalékát, így is dollármilliárdok forognak ebben az üzletágban.
De nem csak a közép- vagy idősebb generációhoz tartozók körében kezd tudatosulni, hogy létezik a vállalkozásoknak egy ilyen speciális formája. Kutatások sora igazolta, hogy az Y generáció, a fiatalabbak karrierterveiben sokszor már nem a brand az elsődleges szempont, és rövidebb-hosszabb ideig szívesen szegődnek egy jó ügyön dolgozó társaság szolgálatába, még ha magasabb fizetéssel járó állásban is elhelyezkedhetnének.
