A kiútmutatásban reménykedők zsúfolásig megtöltötték a Horánszky utcában lévő jezsuita központ Párbeszéd Háza előadótermét. Sólyom László „polgári köre” szerdán két alapító, Csaba László és Mellár Tamás gazdaságpolitikai előadását hallgatta meg. Az idézőjel annak szól, hogy a korábbi köztársasági elnök természetesen nem Orbán Viktor egykori polgári köreit másolja. A 2015 márciusában alapított Eötvös József csoportban a politikai jobboldalhoz, ha tetszik, konzervativizmushoz vonzódó gondolkodók, tudósok jönnek össze viszonylag rendszeresen. A csoport célja, hogy „olyan értékelvű közösséget” teremtsen, amelyben a közéleti kérdéseket „színvonalasan és őszintén” vitatják meg. 

Vajon a gazdasági növekedés rátája hogyan megy fel 2 százalékról 4-4,5 százalékra? – vetette fel Csaba László akadémikus, aki szerint erre nincs esély. A magyarázat, csak címszavakban:

-          a beruházási ráta tavaly 10 százalékkal csökkent, ha idén emelkedik is, abból a gazdaság nem tud ekkora lendületet venni;

-          a külpiaci helyzet nem támasztja alá a gyors növekedést;

-          jöhetne ugyan uniós támogatás, de egyelőre nem jön, ha a kormány ezt előfinanszírozással akarja helyettesíteni, azzal növeli az államadósságot;

-          a növekedés akadálya a képzett, motivált munkaerő hiánya is;

-          kutatásra és fejlesztésre csupán a GDP 1,5 százalékát költjük, holott az uniós ajánlás 3 százalék.

Csaba László a kiút elemei közül egyetlen egyet jelölt meg: az oktatást, történetesen az óvodától az egyetemig. Ez nyitja meg a mobilitás kapuit, ráadásul ez „a mi kezünkben van, nem függ az olajáraktól” – ironizált. A felsőoktatásban „exponenciálisan növekszik a lemaradásunk”, fejtegette, hozzátéve, hogy békén kellene hagyni végre az egyetemeket. A felsőfokú végzettségűek döntő többsége el tud helyezkedni, nem ők vannak állás nélkül, hanem azok, akik az elemi dolgokat nem tanulták meg – fűzte hozzá.

Ady Endre kompországa most Nyugatról Keletre tart

 – jellemezte Magyarország pozícióját Mellár Tamás. Az egyetemi tanár szerint

-          gyenge a polgári társadalom, töredékes a középosztály, hiányoznak a polgári értékek;

-          vannak ugyan demokratikus és piaci intézményeink, de nem a megfelelő módon, diszfunkcionálisan működnek;

-          az intézmények nem befogadó, hanem kirekesztő jelleggel működnek, ami az Acemoglu–Robinson-szerzőpáros híres könyve szerint (Miért buknak el nemzetek, HVG Kiadó, 2013) lecsúszáshoz vezet.

Kis kitérővel említsük meg, hogy Mellár Tamás az első Orbán-kormány idején a KSH elnöke volt, és miközben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a 7 százalékos gazdasági növekedésről elmélkedett, ő a Közgazdasági Szemlében arról írt alapos és bölcs tanulmányt, hogy a termelési tényezőkből ez nem következik.

„Improduktív módon működik a magyar gazdaság” – mondta ezúttal is, amit azzal jellemzett, hogy „minden 1 százalékos növekedéshez 2,5 százalékos többletforrásra van szükség”. A szociálliberális kormány két ciklusa alatt, 2002 és 2010 között összesen 17 százalékkal nőtt a gazdaság, ezt a GDP 34 százalékára rúgó többletforrás (többletadósság) alapozta meg. Ám 2010 után még rosszabb volt a bizonyítvány – fejtegette –, mert 10 százalékos növekedéshez ekkor már a GDP 35 százalékára tehető többletforrás bevonása történt meg. Ebből 10 százalék volt a magán-nyugdíjpénztári vagyon, 26 százalék az EU-támogatás, a GDP 5 százalékával csökkentek a devizatartalékok: bár ez 41 százalék, de ebből le kell vonni 5 százalékot, mert ennyivel csökkent a GDP-arányos államadósság.

A teendőket Mellár Tamás így foglalta össze:

-          A nemzeti intézmények (Magyar Nemzeti Bank, Központi Statisztikai Hivatal, Állami Számvevőszék) függetlenségét helyre kell állítani, vezetőit paritásos alapon választaná ki a kormány, az ellenzék és a szakmai szervezetek;

-          Kulcskérdés az oktatás, ezért a szakma bevonásával új oktatási programot kell létrehozni, ezt társadalmi vitára bocsátani, majd a végső változathoz elegendő közpénzt kell rendelni;

-          Több forrás kutatásra és fejlesztésre;

-          Dereguláció, az állami intézményrendszer felülvizsgálata;

-          A korrupció visszaszorítása;

-          Piacépítés, a monopóliumok lebontása, a kis- és középvállalati szektor lehetőségeinek növelése;

-          A progresszív személyi jövedelemadó visszaállítása, mert az egykulcsos „a világ legigazságtalanabb adórendszere”;

-          Limithez kötött vagyonadó bevezetése, például ezer hektár földbirtok vagy 100 milliós vagyon felett.

Bármilyen politikai változás jön is, a megszerzett vagyonokat bíróságon nem lehet visszaperelni, de meg lehet adóztatni – latolgatta az egyetemi tanár, aki még a vagyondézsma lehetőségét sem zárta ki. Viszont nem is részletezte, ám arra utalt, hogy ez „egyfajta igazságszolgáltatás volna az embereknek”.