Nem spórolt az Európai Uniónak szóló üzenetekkel a Magyar Közgazdasági Társaság idei vándorgyűlésén a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Matolcsy György – aki 2010-2013 között nemzetgazdasági miniszter volt – saját gazdaságpolitikáját a görög, a spanyol, a portugál és az olasz válságkezeléssel hasonlította össze az egri találkozón, és megállapította, hogy Európa tévúton járt, mert a hagyományos megszorító politikával kísérletezett. Ezzel szemben a magyar kormány egyetlen megszorító intézkedést sem tett, saját utat választott, és sikeresen jött ki a krízisből – fogalmazott. Azt is hozzátette: a magyar GDP ma már jócskán meghaladja a válság előtti szintet, míg a dél-európai országoké elmarad tőle.  

„Ötven reformot hajtottunk végre, ezek külön-külön nem értek volna el eredményt, csak így, együtt” – hangsúlyozta, egyetlen „reformfelhő-ábrába” rajzolva a bankadót, a különadókat, az egykulcsos személyi jövedelemadót, a 9 százalékos társasági adót, a növekedési hitelprogramot, a közmunkát, a keleti nyitást, az alapkamat csökkentését és több tucatnyi egyéb elemet. Mindezt az euróövezet tagjaként Magyarország nem tehette volna meg, e sikerekre „kizárólag forintra épülő gazdaságpolitikával” volt esélyünk – fűzte hozzá.

Reviczky Zsolt

Matolcsy okfejtésével három probléma van. Egy: az euróövezet más országai a válság óta elhúztak Magyarországtól, köztük két balti állam, Szlovákia, de az övezeten kívüli Lengyelország is. Csehország megőrizte előnyét a fejlett európai államok csoportjában, Románia pedig a nyakunkra nő.

Kettő: a régi tagállamok közül Írország is megért volna egy említést, akkor is más lenne a kép. Dublin ugyanis igen rövid idő alatt lábalt ki a válságból, bizonyítva, hogy annak oka nem a gazdaság alapvető működésképtelensége volt, mint Görögország esetében.

Három: Matolcsy György egyetlen szóval sem említette az Európai Unióból érkező támogatásokatt, a GDP közel 35 százalékára rúgó ingyenpénzt, ami tehermentesítette a költségvetést, hozzájárult az államadósság csökkentéséhez, a beruházások java részét adta, és a gazdaság felpörgetésének is a legfontosabb forrása volt. 

Az uniós támogatás a jegybank szempontjából sem mellékes: amint azt a KPMG elemzése megállapítja, mivel a Brüsszelből beérkezett 40 milliárd eurót a Magyar Nemzeti Bank váltotta át, az állam így hatalmas devizatartalékokhoz jutott. Ez részben kiváltotta az IMF/EU-hitelt, részben pedig, a forint leértékelésén keletkezett nyereség révén, lehetővé tette, hogy a jegybank az alapítványai révén önálló kvázi-költségvetést hozzon létre. Ez volt az EU hozzájárulása a magyar kormány válságkezeléséhez. De, mint tudjuk, a hála nem politikai kategória.

Ezt elrontotta az EU 

A vándorgyűlés legnevesebb vendége Thomas J. Sargent, akinek a személyében először hívtak Nobel-díjas közgazdászt a vándorgyűlés szervezői. A 2011-es díjazott, a New York Egyetem professzora, bepillantást engedett a modern matematikai közgazdaságtan eszköztárába, a pénzügyi buborékok kialakulásáról és kezelésének módjáról beszélt a több száz fős hallgatóság előtt.

Reviczky Zsolt

Hat évvel ezelőtt, a Nobel-díj átvételekor népszerűbb témát választott: az euróövezet és az Amerikai Egyesült Államok integrációjának kialakulását vetette össze, történelmi keretben. Akkor, friss Nobel-díjasként felvillantotta: a pénzügyi válságok gyakran politikai forradalmakhoz vezetnek.

Sargent hat éve abból indult ki, hogy az Angliával vívott függetlenségi háborúból az USA nagy adóssággal és a központi kormányt megbénító alkotmánnyal került ki. 1783-ban az akkori 13 ország súlyosan eladósodott, és voltak tartozásai a szövetségi államnak is. Mind a 13 állam bocsátott ki papírpénzt, ám a bankjegyekbe, kötvényekbe vetett bizalom csökkent, azok veszítettek értékükből. A teljes adósság az akkori hazai össztermék 40 százalékára rúgott, miközben a központi kormány nem vethetett ki adót, nem folytathatott önálló kereskedelmi politikát, és így esély sem volt az államadósság törlesztésére. Az 1789-ben elfogadott új alkotmány ezt a helyzetet változtatta meg.

Létrejött 1789. szeptember 2-án az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma, és 1790-ben a kongresszus elfogadta az adósság átütemezésének tervét; annak az évnek az augusztusában vezették be, spanyol mintára, a dollár ezüstérméket. A 13 ország tartozásait államosították, a központi hatalmat felhatalmazták adók és vámok kivetésére, és megkezdődött a tartozások törlesztése. A kötvények visszanyerték értéküket, aközponti hatalom az adósság visszafizetésével ismét hitelképes lett.

Egy évvel később létrejött az Egyesült Államok Bankja, amely, bár magántulajdonban volt, a szövetségi kormány ügynöke volt, és ő kezelte a pénzügyi tartalékokat is. Vagyis Sargent fejtegetése szerint a fiskális unió megelőzte a monetáris uniót.

Reviczky Zsolt

Költségvetési értelemben a mai Európai Unió az USA korai alkotmányára, a konföderációs cikkelyekkel szabályozott Egyesült Államokra emlékeztet – írja a Nobel-díjas előadást összefoglaló cikkében az amerikai közgazdász. (http://people.bu.edu/chamley/HSFref/SargentJPE12.pdf ). Az EU-ban adót csak a tagállamok vethetnek ki, a „központi” költségvetés nem adósodhat el, nem vehet fel hitelt, nem központosíthatja a tagállamok tartozásait, és nem fizetheti vissza azokat.

Az USA először a költségvetési politikát államosította, átvállalta a tagországok adósságát, de megtervezői kezdetben nem gondoltak egységes valuta létrehozására – írja. Ezzel szemben az EU először létrehozta a közös valutát, megteremtette annak szabályrendszerét, de nincs költségvetési unió, és csak kevesen beszélnek arról, hogy a központnak az egyes tagállamok adósságait át kellene vállalnia – fejtegetette. Megelőzheti-e a monetáris unió a fiskális uniót? – tette fel a költői kérdést, nemcsak tanulmányában, hanem Nobel-előadása utolsó előtti mondatával. Nem hiszem – válaszolta meg sejtelmesen saját kérdését, és lelépett a pódiumról.

A hvg.hu mostani kérdésére, vajon az akkori üzenet az Európai Unió vezetőinek szólt volna, azt válaszolta: nem. Az Európai Unió politikai képződmény, alapvetően a békéről szól – mondta.