Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Ezer éve halljuk, hogy sajnos, mi magyarok nem eszünk elég halat, csak a tepertő, csak a felsál, csak a csirke, de semmi ponty, keszeg, süllő, kecsege, lazac, süllő, pisztráng, busa. Bezzeg a norvégok, olaszok, görögök, portugálok.

A KSH most közzétett egy ábrát, amely szédületes növekedésről számol be. 1970-től egészen 2013-ig folyamatos, de szolid növekedés volt megfigyelhető: az egy főre jutó halfogyasztás 2,3 kilóról 3,7 kilóra nőtt. Aztán 2014-re hirtelen felszökött 5,4 kilóra, 2015-re pedig 6,2-re. Hát ez meg hogy lehet? Hogy lehet, hogy amit 40 év alatt nem sikerült elérni, a NER egy éve megoldotta?
Az ördög a részletekben, illetve a csillagozott részen nem alszik, van eltemetve (vagy az a kutya?), lakozik: a 2014-15-ös adatok élősúlyban értendőek. Ezt persze nem könnyű értelmezni, akkor tehát lehalásznak X ezer tonna halat,és azt elosztják a népességszámmal? Elsőre úgy tűnik, ennek a statisztikai módszertani váltásnak semmi értelme sincs, csak annyi, hogy elbüszkélkedhessen vele a kormány, az állam, bárki – a magyar halfogyasztás lassan leveri az izlandit is.
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Felhasználható-e a személyautó a fejlesztési tartalék feloldására?
A hitel megfelelő előkészítésén nem csak az múlik, hogy kap-e hitelt egy cég, hanem az is, milyen költségek mellett.
Az ingatlan bérleti díja és a kapcsolódó költségek elszámolhatók a költségként? Milyen járulékokat kell fizetni?
Arra hivatkozott, hogy az új kormány szándéka a közmédia teljes átalakítása.