Putyin örök?
Akár lefutottnak is tekinthető a március 18-i oroszországi elnökválasztás, hiszen aligha kétséges Vlagyimir Putyin győzelme. Ám mégis érdemes figyelni az eseményeket: a Kreml korábban kezdte, és tovább jutott a Magyarországnál az illiberális demokrácia megteremtésében. Ilyen egy választás, ha egy kézben van a politikai hatalom, a média, a gazdaság, és az igazságszolgáltatás.
Egyike voltam azoknak, akik rávették Vlagyimir Putyint, hogy induljon az elnökválasztáson. Putyin nem akarta a hatalmat, akkor mondott csak igent, amikor Borisz Jelcin is megkérte őt erre
– mesélte egy dokumentumfilmben Borisz Berezovszkij, a 2000-ben véget ért Jelcin-éra egyik legbefolyásosabb oligarchája. Az 1997-ben még több mint hárommilliárd dolláros vagyonnal rendelkező üzletember alaposan elszámolta magát: azt hitte, a támogatásért cserébe Putyin hagyja majd, hogy ő és oligarcha társai irányítsák őt. A tévedés ára az lett, hogy Berezovszkij elvesztette teljes vagyonát, s menekülnie kellett. Londonban telepedett le, s miután utolsó fillére is ráment a pereskedésre – azt akarta bizonyítani, hogy jogtalanul fosztották meg vagyonától – 2013-ban öngyilkosságot követett el.
A Jelcin-éra oligarchái közül többen jártak még így. Például Vlagyimir Guszinszkij, az oroszországi médiavilágban meghatározó szerepet játszó Media-Moszt fő tulajdonosa, aki már 2000 nyarán – pár héttel az után, hogy Putyin megnyerte első elnökválasztását – megismerhette belülről az egyik legkeményebb moszkvai börtönt, a Butyirkát: sikkasztással és csalással vádolták, miután a tulajdonában lévő tévék, rádiók és újságok többször bírálni merték Putyint. Berezovszkijhoz hasonlóan Guszinszkij ugyancsak elmenekült, s bár ma is jó módban él, vagyona töredéke a korábbinak.
A legismertebb vesztes az egykor leggazdagabb oligarcha, a néhány év alatt 15 milliárd dollárt összegyűjtő Mihail Hodorkovszkij volt. Amikor Putyin elnökké választása után összehívta a milliárdosokat, s közölte velük feltételeit, Hodorkovszkij még azzal próbálkozott, hogy rávegye a Kreml urát az állami korrupció visszaszorítására. A baljós jelek ellenére Hodorkovszkij maradt az országban, 2003-ban letartóztatták, s végül kilenc évet töltött börtönben. Szabadulása után már nem maradt hazájában, most külföldről próbálja – nem sok sikerrel – talpra állítani Putyin ellenzékét.
A legtöbb oligarcha tanult a leckéből: a milliárdos üzletemberek kivonultak a politikacsinálásból, s amikor kellett, megtették a Kreml által kért szívességeket. Roman Abramovics, a Chelsea brit labdarúgócsapat tulajdonosa például felvásárolta Berezovszkij, illetve Hodorkovszkij cégeinek egy részét, Viktor Vekszelberg pedig sok millió dollárt költött néhány, külföldön lévő Fabergé-tojás visszavásárlására. Mások részt vettek a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadárok pénzügyi támogatásában, illetve az Oroszország elleni EU-s, illetve USA-szankciók kijátszásában. Az oligarchák megszelídítése pedig nagyjából azt jelenti, hogy a jelcini értelemben már nincsenek is oligarchák Oroszországban: a milliárdos üzletemberek politikai befolyása a minimálisra csökkent.
A kiesett milliárdosok helye nem maradt sokáig üresen, a rést kitöltő új gazdagok döntő többsége Vlagyimir Putyin baráti köréből kerül ki. Például Gennagyij Tyimcsenko, a Gunvor olajkereskedő cég egyik fő tulajdonosa. A 15 milliárd dollárnál tartó Tyimcssenko – aki az utóbbi években Gulfstream magángéppel röpködött a világban – nem mindig élt így. Amikor egybe keltek feleségével, Jelenával, a család egy borscs-szagú, poloskáktól hemzsegő szentpétervári társbérletben élt, s a gyerek egy ideig egy nyitott bőröndben aludt.
Az új elit tagjai közé tartozik Nyikolaj Samalov is, aki Putyinnal együtt alakította meg 1996-ban a szentpétervári Ozero szövetkezetet, amely a tagok tulajdonában lévő dácsák kezelésére hoztak létre. Samalov fia Kirill, sokáig Putyin kisebb lányával, Jekatyerinával élt, s mint a család tagja milliárdos tulajdonrészt kapott a Szibur olajipari cégben.
Az újgazdagok köréhez tartozik a csellista Szergej Roldugin is, aki miközben szerényen elmuzsikálgat – legalábbis az offshore-vagyonok mögött álló embereket leleplező Panama-iratok szerint – dollár százmilliókat utalgató cégek élén áll, s sokmilliós vagyont halmozott fel. Valószínűleg ő lehet Putyin egyik „gázszerelője”, bár tagadja, hogy akár csak egy millió dollárja is lenne. Roldugin valóban közel áll Putyinhoz: a leendő államfő az ő révén ismerte meg – azóta már otthagyott – feleségét.
Sok milliója, illetve milliárdja van az orosz elit pénzintézetének tartott Bank Rosszija (BR) igazgatójának és fő tulajdonosának, Jurij Kovalcsuknak, aki 2014-ben felkerült a Krím elfoglalása miatt összeállított amerikai szankciós listára. A büntetőintézkedések miatt megijedt betétesek megrohanták a bankot, s Kovalcsuk elismerte, attól tartott, bedől a BR.
– mesélte Kovalcsuk.Ekkor Vlagyimir Putyin számlát nyitott nálunk, és az emberek elárasztották a bankot
A gyerekkori barátok is közel kerültek a húsosfazékhoz: Arkagyij és Borisz Rotenberggel Putyin még valamelyik leningrádi dzsúdó-órán találkozott, mára a barátság úgy beérett, hogy Arkagyij vagyonát 2,6 milliárd dollárra, Boriszét pedig 1,1 milliárdra taksálják. A testvérpáros a 2014-ben, Szocsiban megrendezett téli olimpián keresett a legjobban: építési cégeik hétmilliárd dolláros megrendelést kaptak.
