"Pénzt kell csinálni! Pénzt kell csinálni! Pénzt kell csinálni! - mondta Putyin, úgy lengetve a karjait, mint egy madár". Az anekdotát Nyikolaj Andruscsev mesélte el egy interjúban. A kilencvenes évek elején történt Szentpéterváron, amikor egy folyosón szembetalálkozott az akkor épp szárnyait bontogató Putyinnal. Putyin jól ledorongolta, amiért felhívta a KGB-t az 1991-es puccs idején. "Mit tett, Sztyapanics? Le is tartóztathatták volna!".

Látható volt tehát, magyarázta Andruscsenko, hogy a németországi kiküldetéséből nemrég hazatért fiatal KGB-tiszt továbbra is aktív maradt. Kapcsolatrandszerét pedig a pétervári városházán kamatoztathatta, ahol - mentora, Anatolij Szobcsak polgármester oldalán - a város külkereskedelmi bizottságát vezette.

"KGB-s forrásokból, köztük az évekkel később meggyilkolt Rohlin tábornoktól tudom, hogy Putyint kompromittáló körülmények folytán rendelték haza Németországból. Érthetetlen, hogyan kerülhetett ezek után a városházára" - nyilatkozta Andruscsenko.

Az első milliók

A Putyin által vezetett külkereskedelmi bizottság több okból is szemet szúrt Andruscsenkónak és városházi képviselőtársainak. Mint kiderült, a bizottság exportengedélyek ezreit adta ki sokszor homályos hátterű cégeknek, 20-50 százalékos jutalékért cserébe. Andruscsenko szerint ez óriási biznisz volt, rengeteg pénzt loptak el, és ebben több szálon is kimutatható Putyin személyes érintettsége (ami sosem nyert bizonyítást, a vizsgálatokat jellemzően ejtették).

A legdurvább Andruscsenko szerint az volt, hogy Putyinék még az éhinségből is profitáltak. Amikor elszabadult az infláció, kiürültek a boltok, bevezették a jegyrendszert, a városháza nyugati segélyszállítmányokkal próbálta enyhíteni a válságot. Az élelmiszer-szállítmányokért cserébe olajat, fát és nemesfémeket adtak, a bartert Putyin bizottsága intézte. Andruscsev odáig merészkedett, hogy Putyinék egyenesen növelték az éhinséget azáltal, hogy gondoskodtak róla, hogy a segélyszállítmányok sose érjenek célba.

Andruscsev maga is látta a lángoló szállítmányokat. "Vagonszámra hoztak be hasított sertéshúst, de ahelyett, hogy eljuttatták volna a rászorulóknak, leöntötték benzinnel és felgyújtották. Hogy miért? Ahogy egy KGB-s rokonom fogalmazott, aki az orosz lakótelepi robbantásokkal foglalkozott:

Egy cél volt, ki volt adva a feladat: társadalmi feszültséget kell gerjeszteni.

Az élelmiszer-botrányt Marina Szalje politikus és tisztségviselő robbantotta ki: az élelmiszerválság idején Berlinbe utazott, hogy az élelmiszer-nyersanyag barterről tárgyaljon, ám azzal szembesítették, hogy a pétervári városházáról már jött egy delegáció, és 60 tonna hússal távoztak. Mint az utóbb Szalje által vezetett vizsgálat kiderítette, Putyin osztálya több olyan cégnek adott megbízást a barterre, amelyek a biznisz megkötése után köddé váltak. Bár Putyin megtagadta az együttműködést a vizsgálat során, és személyesen is közölte Szaljéval, hogy "hiába töri magát", ennek ellenére Szalje és kollégája, Jurij Gladkov nagyjából 100 millió dollárnak megfelelő összeg eltűnését tudta bizonyítani (a gyanújuk szerint összesen 1 milliárd dollár párologhatott el). A vizsgálóbizottság Putyin közvetett felelősségét is megállapította, aki azonban - egy 2000-ben megjelent önéletrajzában - azt állította, hogy mire rájött, hogy valami nem stimmel, "már nem maradt semmi és senki, akit beperelhettek volna".

A vizsgálat végén Szaljéék Putyin kirúgására és felelősségre vonására tettek javaslatot Szobcsaknak, ám a polgármester ehelyett feloszlatta a képviselőtestületet.

A Szalje-bizottság és Andruscsenko későbbi oknyomozó riportjai több más vissszaélés-gyanús történetet is feltártak, ám Putyint sohasem sikerült bíróság elé állítaniuk (részben az akkor már elnök mentelmi joga miatt). Az egyik legmeredekebb történet az úgynevezett Ozero szövetkezet 1996-os megalapításával és a hirhedt pétervári Tambov-klánnal függ össze. Andruscsenko több interjúban beszélt arról, hogy Putyin környezetében gyakorlatilag nem voltak "normális" emberek, ellenben az alvilágban jó kapcsolatai voltak. "Hiszen együtt lakott Kumarinnal az Ozero dácsaszövetkezetben!"

A szomszéd fűje

A maffiavezér Kumarin és az Ozero-kör közötti kapcsolat Andruscsenko, illetve a Szalje-bizottság talán leghátborzongatóbb felfedezése volt. Az előzményekhez tartozik, hogy Putyin, miután hazatért Pétervárra, vett egy dácsát a közeli Komszomoslszkoje-tó partján, majd több üzletember és politikus is elkezdett telkeket felvásárolni a környéken. 1996-ban megalapították a hétvégi házak (dácsák) hasznosításával foglalkozó szövetkezetet, az Ozerót. Az alapítók később zsíros állami megrendeléseket és kormánytisztségeket kaptak, ezért számos elemző ide vezeti vissza Putyin hatalmának gyökereit (az alapítók között miniszterek, állami cégvezetők is vannak, nem beszélve a Rosszija Bank tulajdonosairól). A szövetkezetnek közös bankszámlája van, a pénzügyi tranzakciókról azonban keveset tudni. Karen Dawisha amerkai Oroszország-szakértő szerint erre a számlára érkezhettek többek között az exportengedélyeket kapott fantomcégek "hálapénzei". A Szalje-bizottság derítette ki, hogy a 100 milliós pétervári sikkasztással gyanúsított cégek egyike építette Putyin dácsáját. Andruscsenko az ügy kapcsán sokszor emlegette Andrej Zikovot, a pétervári korrupcióellenes hatóság kiemelt ügyek osztályának nyomozóját: ő volt az elsők egyike, akinek szemet szúrt az Ozero-kör. A nyomozás azonban megrekedt, amint Putyin hatalomra került: a főügyészség bizonyítottság hiányában lezárta a "Putyin-ügyet", Zikovot pedig később kirúgták.

Az Ozeróról számos oknyomozó riport készült, maga Borisz Nyemcov, Jelcin miniszterelnök-helyettese is részt vett az ügy feltárásában. Ő egy 2011-es interjúban idézte fel: "mindenki elégedetlen Putyinnal, talán a legközelebbi barátait, az Ozero szövetkezet tagjait leszámítva. Ezek a haverok pár év alatt középsúlyú vállalkozókból dollármilliárdosokká váltak. A Kovalcsuk testvérek például megszerezték a Gazpromot, a KGB-veterán Gennagyij Timcsenko pedig a nyersolaj export 40 százalékát felügyeli". (Jurij Kovalcsuk, a Rosszija Bank fő részvényese, Putyin "személyes bankárjaként" emlegeti az orosz sajtó. Korábban a Tenex atomenergetikai céget vezette, amely a világ urándúsító piacának csaknem a felét adja. Testvére, Mihail az államfő tudományos tanácsadó testületének tagja, Putyin az akadémia elnöki posztjára szánta, de leszavazták. A Rosszija Bankot, mint "az orosz állami vezetők személyes pénzintézetét" az amerikai kormány 2014-ben tiltólistára tette, az Ozero-kör összes alapítójával együtt. Amerikai vagyonukat zárolták.)

 

A tankolás

A Rosszija Banknak Andruscsenko szerint kulcsszerepe volt Putyin és körei bizniszében: szerinte Putyinnak valójában az volt a feladata, hogy a rendszerváltás idején felhalmozott, a világ számos országában parkoltatott feketepénzeket összegereblyézze, részben a pétervári Bank Rosszijához. "Gigantikus összegek voltak. Putyin ezen dolgozott két évig, Jelcin utasítására" - mondta az akkori ellenzéki politikus Andruscsenko. Egyes becslések szerint 50 milliárd dollárt menekítettek külföldre.

Félkarú rabló

A Rosszija tulajdonosait és vezetőit is tömörítő ozerói szövetkezet azonban nem csak ezért volt gyanús. Andruscsenko Kumarin említésével ugyanis egyenesen azt állította, hogy Putyinék együttműködtek a hirhedt pétervári Tambov-klánnal. Ezt a vádat sosem tudták bizonyítani, de legalább három szálon kimutatható a kapcsolat. Egyrészt az ozerói komplexumot védő biztonsági céget Vlagyimir Kumarin, a Tambov-klán állítólagos vezetője irányítja. A "Pétervár éjjeli kormányzójaként" becézett  - jelenleg húszéves börtönbüntetését töltő - maffiavezér 1994-ben Putyinnak köszönhetően lett Pétervár kizárólagos üzemanyag-ellátója. A benzinmonopólium véres bandaháborút robbantott ki, Kumarint gépfegyverrel szitává lőtték. A jobb karját amputálták, máig repeszek vannak a szívében, de a csodával határos módon túlélte. Végül gyilkossági kísérletek, zsarolás és pénzmosás miatt ítélték el. És itt jön a harmadik szál: Kumarin pénzmosodája ugyanis Németországban működött, a német hatóságok szerint a SPAG ingatlanbefektető cégen keresztül. A cégben társtulajdonos volt a pétervári városháza, 1997 és 2000 között a cég tanácsadója Vlagyimir Putyin volt.

Úgy jártak

Miközben Putyint és köreit sosem vonták felelősségre, a kínos ügyeiket feszegető politikusokat, újságírókat és aktivistákat szinte kivétel nélkül "elszámoltatták". Szinte mindenki meghalt, aki az Andruscsenkóék által feltárt ügyek felgöngyölítésében részt vett. Andruscsenko ellen is több büntetőeljárás indult, rágalmazás és uszítás miatt állt bíróság elé. Először megúszta pénzbüntetéssel, de 2007-ben letartóztatták, a börtönben pedig megkínozták (egy fagyos magánzárkában tartották fogva, ahol súlyosan megbetegedett, de megtagadták tőle az orvosi ellátást). Idén márciusban pedig az utcán úgy megverték, hogy néhány nappal ezelőtt belehalt. 

Jurij Gladkov - a Szalje-bizottság tagja - 2007-ben amiotrófiás laterálszklerózis következtében elhunyt. Nem tisztázott, hogyan kapta el az ALS-betegséget, de felmerült a mérgezés gyanúja. A Putyin-kör kivizsgálásában szintén aktív szerepet vállaló Lev Rohlin KGB-tábornokot az ágyában lőtték agyon. A feleségét ítélték el, de a helyszín közelében három összeégett holttestet találtak. Alexander Litvinyenko volt KGB-ügynök - hírszerző társára, Anatolij Trofimov tábornokra hivatkozva - állította, az orosz titkosszolgálat rendezte meg a gyilkosságot (Trofimovot 2005-ben az autójában lőtték agyon, Litvinyenkót 2007-ben megmérgezték).

Borisz Nyemcovot 2015-ben gyilkolták meg, Anatolij Szobcsak pedig 2000-ben szívinfarktusban halt meg, különös módon két testőrével egyszerre. A Putyin-kör gyanús ügyleteit vizsgáló oknyomozó újságírók is hasonló sorsra jutottak: legalább hét esetben merült fel, hogy munkájukkal összefüggésben likvidálták őket.