Hároméves csúcsot döntött a kőolaj jegyzése, de kérdés, hogy a piac egyensúlya tartós marad-e. A kínálat bőségesnek ígérkezik, az USA pedig az első számú termelővé léphet elő.
Túlnyeri magát a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és Oroszország? E hét elején megint 70 dollár fölé kúszott a Brent típusú kőolaj hordónkénti ára, a texasi könnyűolajé (WTI) pedig meghaladta a 66 dollárt. Legutóbb 2014-ben járt azokon a szinteken a jegyzés, amelyeken most. Tavaly nyár óta 60 százalékkal emelkedett a kurzus, és a JP Morgan amerikai bankház 10 dollárral, 70 dollárra növelte a Brent idei átlagárára vonatkozó előrejelzését, azt is lehetségesnek mondva, hogy március végére az ár 80 dollárig is felkúszhat.
A drágulás elsősorban azzal függ össze, hogy Szaúd-Arábia vezetésével a 14 tagú OPEC és Oroszország – kilenc további kitermelővel együtt – 2018 végéig meghosszabbította a napi 1,8 millió hordós termeléskorlátozást. A 2016 telén kötött alku eredetileg idén márciusban járt volna le, de úgy tűnik, kitart az eltökéltség, amire pedig a szakértők egy része nem számított. Ráadásul a globális gazdasági növekedés többletkeresletet támaszt, amit az OPEC főtitkára, a nigériai Mohamed Barkindo 2018-ra napi másfél millió hordósra taksált. Gyengült a dollár is, amely a vezető valutákból álló kosárral szemben az idén 3, tavaly január óta pedig 13 százalékot vesztett az értékéből.
A vártnál magasabb ár nem kívánt következménye lehet az OPEC és Oroszország számára, hogy a 2014-es mélyponton kiszállt termelők visszatérnek a piacra. Ezzel pedig nemhogy eltűnne a felesleg, hanem tovább nő, ami az év második felében megint nyomás alá helyezheti a kőolaj jegyzését. Az olajmultik az utóbbi években elhalasztott beruházásaikat pótolhatják, és növelhetik a már meglévő mélytengeri fúrótornyok felhozatalát, illetve újabbakat rendelhetnek – de persze azok munkába állítása nem megy egyik napról a másikra. Mindenesetre az USA új energiapolitikája is segíti őket, hiszen Donald Trump elnök lehetővé tenné a kutatást és a termelést az Egyesült Államok part menti vizein, és az érintett szövetségi államok közel felében a helyi kormányzó is támogatja a területek megnyitását az iparág előtt. A korlátozás feloldása Alaszka természetvédelmi partvidékeire is kiterjed, ahol közel 12 milliárd hordónyi kitermelhető nyersolaj van.
Az amerikai palaolaj-termelők reagálhatnak a leggyorsabban. Az elképesztő hatékonyságjavulásra és technológiai megújulásra képes palaágazat révén az amerikai kőolajtermelés 2016 közepe óta 17 százalékkal, napi 9,9 millió hordóra nőtt idén januárra. A várakozások szerint az USA még az idén a világ legnagyobb kőolajtermelőjévé válhat, lehagyva Oroszországot és Szaúd-Arábiát. Ezzel elérhető közelségbe került energetikai függetlensége. Az importolaj és a finomított termékek behozatala máris napi 2,5 millió hordó alá csökkent, ami a legalacsonyabb szint az adatok 1973-ban kezdődött gyűjtése óta. Egy évtizede az USA nettó olajimportja még meghaladta a napi 12 millió hordót.
A Közel-Kelet legnagyobb kőolajvásárlója így már nem is az USA, hanem Kína. A szaúdiak először az olajcsapok megnyitásával próbálták kivéreztetni az amerikai palaolaj-termelőket, akik azonban alacsony árszinteken is állták a sarat. Az árak növekedése pedig még nyereségesebbé teszi e nem hagyományos szereplőket. Ráadásul a palakőzetekből az úgynevezett repesztéses eljárással kinyert nyersolaj alapvetően tiszta, szemben a sűrűbb, magasabb kéntartalmú, rosszabb minőségű mexikói, venezuelai, szaúdi vagy kanadai fajtákkal.
A palaforradalom következő helyszíne Kanada lehet, ahol komoly lelőhelyeket fedeztek fel, például a nyugati Alberta szövetségi államban. A palamezők máris az ország olajtermelésének 8 százalékát adják, és elemzők szerint rohamos bővülés várható. Hiszen Kanadában hasonlóak a körülmények, mint az USA-ban. Az olajmultik mellett számos, üzleti kockázatra hajlandó független energiavállalat működik, fejlett a tőkepiac és az olajszállítás infrastruktúrája, a palakőzetekben gazdag területeken gyér a lakosság, és bőven vannak vízforrások is, ami kell a kitermeléshez. És bár az olajár 2014-es összeomlása gyakorlatilag véget vetett a bitumenes olajhomokból történő drága kitermelésbe való beruházásoknak, a már elindított projektek működnek – éspedig a jelenlegi jegyzési szinteken nyereségesen.
Az OPEC és Oroszország együttműködését, valamint a tartósan 70 dollár körüli hordónkénti jegyzést a globális kereslettel kapcsolatos bizonytalanságok áshatják alá. Miközben a kartell és a nagy olajtermelő vállalatok, így az amerikai ExxonMobil és a brit BP, egyfajta vágyálomként azt prognosztizálják, hogy a jelenlegi napi közel 100 millió hordós globális igény 2040-re 110 milliósra nő, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint legfeljebb 103 millióra. Ráadásul az IEA azt feltételezi, hogy javul a szállítás hatékonysága, folytatódik az elektromos autók térhódítása, és terjednek az alternatív üzemanyagok. Mindezeket modellezve arra jutott, hogy a kőolaj iránti kereslet már 2020 körül eléri a csúcsát, onnan pedig 2040-ig napi 75 millió hordóra csökken.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
