Az Indiai-óceán térségében is nyomul Kína, amely a korábban indiai befolyás alatt álló szigetországot is a vazallusává tenné. Peking beruházásokkal vásárolja meg a Maldív-szigetek politikai behódolását.
Olyan, mintha csak egy távoli, piciny szigetország családi viszállyal fűszerezett, pitiáner hatalmi harcáról lenne szó. Abdulla Jamín elnök a múlt héten feloldotta – pontosabban nem hosszabbította meg – a közel másfél hónapja bevezetett szükségállapotot. Ez jó hír az ellene tüntetőknek. De egyúttal megvesztegetés miatt vádat emeltek az 1978–2008 közötti elnök, Maumún Abdul – aki a jelenlegi államfő féltestvére –, valamint a főügyész ellen, akiket a szükségállapot február 5-ei bevezetésekor vettek őrizetbe, mondván: meg akarták dönteni a kormányt. Ezzel viszont az elnök csak tovább élezi az indiai-óceáni Maldív-szigetek politikai válságát.
Több száz ellenzéki került rács mögé, de őrizetbe vették a legfelső bíróság néhány tagját is. A kormány türelmét éppen a bírói testület azon február eleji rendelkezése tette próbára, amellyel a már korábban letartóztatott ellenzéki politikusok szabadon engedését írta elő. Jamín szerint a legfelső bíróság túllépte a hatáskörét, és a rendelete „nemzetbiztonsági és közérdeket” sért. Ráadásul a bíróság felmentette a koholt terrorvádak alól a Maldív-szigetek első demokratikusan választott elnökét, Mohamed Nasídot, akinek hatalmát Jamín 2012-ben puccsal döntötte meg. A jelenleg Srí Lankán száműzetésben élő Nasíd kétségbeesetten fordult Indiához, a szigetország hagyományos szövetségeséhez, és katonai beavatkozást kért.
A segélykiáltása nem is annyira abszurd, hiszen az indiai katonai segítségre volt már példa: 1988-ban az indiai hadsereg az akkori maldív elnök kérésére 16 óra alatt megérkezett, és elfojtott egy puccskísérletet. Indiát és a Maldív-szigeteket történelmi, kulturális és gazdasági szálak kötik össze, a maldív gazdaságot lényegében a nagy testvér teremtette meg. Újdelhi gyámkodását a szigetország az „India az első” politikájával hálálta meg. De az utóbbi években megrendült India befolyása.
| Magyarok paradicsoma |
A Maldív-szigetek válogatottja a 150. helyen szerénykedik a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) rangsorában, csupán 14 pozícióval Kazahsztán mögött, amely barátságos mérkőzésen megalázó vereséget mért a Groupama Arénában a magyar nemzeti tizenegyre. A 2019-es Ázsiai Nemzetek Kupájának selejtezőjében a maldívok nem jutottak tovább, hiába győzték le a múlt héten 7:0 arányban a bhutániakat, mert a csoportjukban Omán és Palesztina is megelőzte őket. A jelenlegi szövetségi kapitány a horvát származású német Petar Segrt, aki korábban az afgán és a grúz válogatott élén is állt. A távoli ország focitörténetében több magyar edző és játékos is feltűnt. Temesvári Miklós 1977 és 1992 között a FIFA instruktoraként segítette a fejlődő országokat, és 1990–1993-ban a Maldív-szigetek szövetségi kapitánya volt. Az 1991-es Délkelet-ázsiai Játékokon – ahol több sportágban nyolc ország, a Maldív-szigetek mellett Afganisztán, Banglades, Bhután, India, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka versengett – a válogatott ezüstérmet szerzett. A következő három évben Temesvári az azóta megszűnt SC Orchid klubcsapat vezetőedzője volt, míg az Újpesti Dózsa egykori válogatott kapusa, Szentmihályi Antal 1992–1995 között a még ma is létező maléi Club Valenciát irányította, amellyel a Misi Coach néven emlegetett szakember két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet jegyzett. A Valenciában játszott a volt ferencvárosi Dzurják József, amikor a csapat edzője az argentin César Luis Menotti után Mini Menottiként is emlegetett Kiss László volt. 2009-ben edzőként is szembekerültek, amikor Dzurják Csöpi bajnoki címre vezette a Valenciát, és a maldív szuperkupában legyőzte a Kiss irányította kupagyőztest, a VB Starst. A Blikk akkori beszámolója szerint a két mester viszonya elmérgesedett, szóba sem álltak egymással, és a sajtótájékoztatóikat is külön tartották. Urbányi István az Újpest edzőjeként töltött évek után 2009-ben lett a Maldív-szigetek szövetségi kapitánya. Egy év múlva nem hosszabbították meg a szerződését, de 2011 októberében visszahívták, és 2013 végéig ismét ő állt a válogatott élén. A csapat az irányításával a Délkelet-ázsiai Bajnokságon – amelyen ugyanaz a nyolc ország vett részt, mint a Délkelet-ázsiai Játékokon – 2011-ben és 2013-ban is az elődöntőig jutott. |
Mintha a „Kína az első” politikára váltott volna Jamín. Való igaz, hogy Kína – amelynek Jamín hatalomra jutásakor még nagykövetsége sem volt a fővárosban, Maléban – az ő elnöksége alatt, 2014-ben kezdett jelentős beruházásokba a Maldív-szigeteken. A Peking által meghirdetett Egy öv, egy út kezdeményezés keretében kínai állami vállalatok vesznek részt a fejlesztésekben, amelyeknek két kiemelt projektje van. Az egyik a központi reptér 830 millió dolláros bővítése, a másik pedig a légikikötőnek otthont adó, a fővárostól alig 2 kilométerre lévő szigetet Maléval összekötő híd 400 millió dolláros felépítése.
Jamín elnök közreműködése révén a maldív kormány állítólag legalább 16 szigetet adott el vagy bérbe Kínának. A kapcsolatok megkoronázásaként decemberben szabadkereskedelmi megállapodást írtak alá, amelynek szentesítésére az elnök mindössze egy napot adott a parlamentnek. Az ellenzék szerint a kínai projektek jelentős része hitelből valósul meg, ezek a szigetország teljes adósságállományának immár a 70 százalékát adják. Éves törlesztésük 92 millió dollár, ami az állami költségvetés tizedét viszi el. Az ellenzék azzal vádolja Jamínt, hogy személyesen is érintett a kínai fejlesztésekben. Az elnököt és családtagjait üzleti kapcsolatok fűzik a fejlesztésekkel megbízott kínai vállalatokhoz.
Miközben a kínai turisták elözönlötték az 1200 szigetből és atollból álló 400 ezres országot, tavaly augusztusban három kínai hadihajó is kikötött „közös gyakorlatot tartani”. Az idén februárban pedig a kínai haditengerészet 11 hajója jelent meg az Indiai-óceán keleti részén, ami sokak szerint egyértelműen elrettentő üzenet volt Indiának. Nyilvánvaló, hogy az Egy öv, egy út nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai és katonai célokat is szolgál. Kína bírálói szerint Peking azt a stratégiát követi, hogy kiszolgáltatott gazdasági klienseivé teszi a kiszemelt országokat, amelyek az adósságcsapda révén politikailag is befolyásolhatóvá válnak.
India mellett az USA, valamint Nagy-Britannia és Németország is tiltakozott a maldív kormánynál a demokratikus normák megsértése miatt. Az EU képes lenne nyomást gyakorolni Maléra, hiszen a szigetország turisztikai bevételeinek jelentős része az európai látogatóktól származik. Ráadásul Brüsszel jelentős pénzügyi segítséget nyújt a Maldív-szigeteknek, különösen az éghajlatváltozás kapcsán, amelynek globális veszélyére 2009-ben a maléi kormány egy vízfelszín alatti ülésen hívta fel a figyelmet. A szigetország 80 százaléka legfeljebb egy méterrel van magasabban a tenger szintjénél.
A Maldív-szigetek – Pakisztán és Srí Lanka után – csak a legújabb láncszem azon országok sorában, amelyeket Kína a saját táborában akar tudni legfőbb ázsiai riválisával, Indiával szemben. Peking jó pár évvel ezelőtt még fennhangon hirdette a be nem avatkozás politikáját, és fogadkozott, hogy soha nem épít katonai támaszpontot külföldön. De ez már a múlté, tavaly Dzsibutiban átadta első külföldi katonai bázisát, és állítólag a másodikat a pakisztáni Dzsivaniban tervezi, amely közel van az iráni határhoz és a Hormuzi-szoroshoz. A harmadik talán épp a Maldív-szigeteken létesül majd, szépen körbebástyázva az Indiai-óceán északnyugati peremét, az Arab-tengert.
A cikk a HVG 2018/14. számában jelent meg.
Mázsaszám pakolta, porciózta, leltározta a drogot, miközben a megfelelő légcserélő nélküli helyiségekben marta a szemét, bőrét a sokféle vegyi anyag – így nézett ki B.I. átlagos munkanapja a magyar rendőrség központi kábítószer-raktárában.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Még lakat sincs a kapun.
Az irániak most Izrael közepét támadták, Haifa volt a fő célpont.
