Az autóipari gyár adóbevétele Felsőzsolcára megy, a bűze viszont Arnótra
Tömény, maró szag árad a Miskolc mellett működő autóipari beszállító cég telephelyéről – erről panaszkodnak a Sicta gyára mellett élő lakók. A cég vezetője állítja, ők minden előírásnak eleget tesznek. Indul a Mérgeink sorozat a hvg.hu oldalán. Első rész.
Én tényleg nem is értem, hogy mire gondolnak, nem érzek semmit, esküszöm
– mondja Timkó Péter, a Miskolc melletti Felsőzsolca és Arnót közötti ipari parkban található Sicta-üzem vezetője. A gyár kapujában állunk egy júniusi délutánon, és mi alig bírjuk elviselni a tömény, maró szagot, amely csípi szemünket, irritálja a torkunkat. Tény, hogy aznap végig a környéken voltunk, és nem éreztünk semmit, de délután 4 körül saját magunk is tapasztaltuk a környékbeliek által évek óta panaszolt bűzt.
A gyárigazgató ekkor még nyilatkozat helyett csak annyit közöl, hogy jól ismeri a Zöld Arnótért Egyesületet és annak folyamatos panaszait. Későbbre viszont megbeszél nekünk egy interjút André d’Alès-vel, a Sicta ügyvezetőjével. De ne szaladjunk előre!
Valami bűzlik Arnóton?
Arnótra az ezredforduló után sokan kiköltöztek Miskolcról, miután a település közel van ugyan a városhoz, mégis nyugodtabb, falusiasabb környezetet remélhettek a kitelepülők. Többutcányi ház épült fel az utóbbi évtizedben a falu szélén, olyan képet mutat ez a rész, mint egy lakópark.
Nem messze innen – a házaktól néhány száz méterre – található a Felsőzsolcai Ipari Park, amelyben számos üzem működik. Nem volt ezzel 2015-ig semmi baj, ám az arnóti lakosok elmondása szerint ekkortól időnként nagyon kellemetlen bűzt kezdett sodorni feléjük a szél.
A helyiek által „Sicta-szagnak” nevezett bűz az elsősorban autóipari alkatrészeket, turbómotorok elemeit gyártó Sicta Kft. üzeméből származik. A gyár 2007-ben létesült zöldmezős beruházásként, azóta többször bővült. A Sicta a magyar kormány támogatását is élvezi, 2016-ben például Varga Mihály vett részt egy új beruházás átadásán, 2017-ben pedig Szijjártó Péter jelentette be, hogy a gyár további 3,4 milliárdos bővítéséhez a magyar kormány 437 millióval járul hozzá. A Sicta árbevétele 2018-ban egyébként több mint 9,2 milliárd forint volt, igaz az évet 63 millió forint veszteséggel zárta.
Összeszerelőből öntöde
A 2015-ös esztendő azért fontos dátum, mert az addig csak összeszerelőként, megmunkálóként működő üzem átállt alumíniumöntésre is. A panaszok ehhez az átalakításhoz köthetők. És itt nem csak kellemetlen, irritáló szagról (a flexeléshez, égett kumplunghoz hasonlító szagról, ferodol szagáról) van szó, a lakosok elmondása szerint egészségügyileg is aggályos hatásai vannak a szennyezésnek. Azt mondják, az NN-dimetil-propilamin nevű anyaghoz köthető szúrós szag nehezen belélegezhető, sőt az arra érzékenyeknek nyirokcsomó-duzzadást, torokkaparást, szemirritációt, vagy egyéb allergiás tüntet is okoz.
Több arnóti panaszkodik ottjártunkkor arra is, hogy valami furcsa por lepi el időnként a kerti medence víztükrét és a gyümölcsöket is, és állítólag a kertekben termelt zöldségeknek is ilyen Sicta-szaga van.
Hatósági vizsgálatok
A bűz ellen többször, különböző formában fel is szólaltak a lakosok, illetve főleg a panaszosok érdekeit védeni hivatott Zöld Arnótért Egyesület. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy az ipari park másik oldalán elterülő Felsőzsolcáról – ahová egyébként a helyi iparűzési adó folyik be, többek közt a Sictától is – nem érkezett panasz.
Az egyesületnek – hangsúlyozza Gyenes Gábor elnök – nem az a célja, hogy ellehetetlenítse a cég működését, hiszen az közel 600 embernek ad munkát, egy sikeres vállalat, amelynek a működése minden környékbelinek érdeke. De úgy vélik, a gyárnak mindent meg kellene tennie azért, hogy a termelés során ne ontsa a környékre a bűzt, illetve a gyárból távozó – pontosan nem körülhatárolt – anyagokat. Ezzel viszont súlyos problémáik vannak.
Mivel egy ideig túl sok eredményt nem értek el, és a cég nem nagyon ismerte el a tevékenységéből eredő, a lakosság életkörülményeit rontó hatásokat, a hatóságokhoz fordultak. A Környezetvédelmi Hivatal 2017-ben meg is állapította, hogy a cég „a levegőt lakosságot zavaró bűzzel terhelte”, így annak megszüntetésére kötelezte a Sictát, és ehhez különböző műszaki megoldásokat írt elő (többek között úgynevezett aminleválasztó berendezés, illetve ozmogén sorompók beszerzését és állandó üzemeltetését). Ennek egy részét ugyan teljesítette a vállalat, ám nem mindent, és ráadásul a dokumentumok szerint folyamatosan csúszott a megadott határidőkhöz képest.
Legutóbb néhány hete, június 6-án kaptak egy végzést a megyei kormányhivataltól, amelyben megbüntették a Sictát (igaz, a 300 ezer forintos büntetés egy ekkora cég számára aprópénznek is alig mondható) és kötelezték arra, hogy szüntesse meg a bűzt, és hogy folyamatosan üzemeltesse a fenti műszaki eszközöket. A végzés kiterjed arra is, hogy többször volt ellenőrzés a cég telephelyén, illetve Arnóton, és ha nem is mindig, de időnként megállapították a bűzhatást és azt, hogy nem üzemeltek rendeltetésszerűen a szűrőberendezések. Idén májusban például azt rögzítették, hogy az érintett arnóti utcákban intenzíven érezhető és azonosítható volt „a Sicta Kft. tevékenységére utaló szaghatás”.
„Mi vagyunk a bűzbakok”
Itt térnénk vissza a francia D’Alès család Citele cégcsoportjához tartozó gyár vezetőjére, aki végül fogadott minket. André d’Alès körül is vezetett minket az üzemben, bár a forgatást nem engedte. Mi ekkor semmi különösebb szagot nem érzünk, az üzem is egy kifejezetten korszerű, viszonylag tiszta (már amennyire egy öntöde tiszta lehet) és nem különösebben kellemetlen szagú gyár képét mutatja.
Azt a lakossági panaszt is cáfolta az ügyvezető, hogy hiába a szűrőberendezések, ha állandóan nyitva vannak az ablakok, és ott kiáramlik a bűz, a por. Ugyanis az üzem szellőzése úgynevezett depressziós eljárással működik, azaz belül kisebb a nyomás, mint kint, így, ha nyitva vannak az ablakok, akkor kizárólag befelé áramlik a levegő.
D’Alés határozottan állítja, ők mindent megtesznek, hogy ne okozzanak a környékbeli embereknek kellemetlenséget, igaz, azt elismeri, hogy időnként így is lehetnek szagok, hiszen „ilyen tevékenység nincs anélkül”. Megjegyezte, hogy folyamatosan ellenőrzik a céget, és ő nem emlékszik különösebb problémára. „A hatóság azt állapította meg, hogy a szaghatás nem éri el Arnótot.”
E ponton vetettük közbe, hogy bár biztos volt ilyen vizsgálati eredmény, de mi láttunk dokumentumokat ennek ellenkezőjéről is. (A fentebb említett végzést beszélgetésünk után néhány nappal kapták meg.)
„Úgy érezzük, mi vagyunk a bűzbakok” – mondta a magyarul is jól beszélő tulajdonos. Szerinte az ozmotikus rendszernek köszönhetően nem kerülhet ki az üzemből bűz, mert az minden szaghatást semlegesít.
Zsolcáé a pénz, Arnóté a szag
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a panaszok 100 százaléka Arnótról érkezik, noha az uralkodó szélirány csak 20 százalékban irányul a településre. Felsőzsolcáról semmilyen panaszt nem hallottak.
Megjegyezzük, ez utóbbi település nem csak a súlyos adókat zsebelheti be, hanem az ottani polgármester a Sicta üzemorvosi teendőit ellátó cég tulajdonosa is. Hogy mennyire összeférhető e két titulus – azaz, hogy a minél nagyobb adóbevételben érdekelt polgármester tiszte lenne az üzem esetleges egészségre károsító hatásait feltárni –, nem kaptunk választ. Tóth Lajos valamilyen okból perrel fenyegetőzött, amikor erről kérdeztük.
Úgy bővülnek, hogy nem bővülnek
Idén áprilisban a Sicta Kft. beadott egy egységes környezethasználati kérelmet arról, hogy a jelenlegi napi 6 tonnáról napi 28,8 tonnára emelje az olvasztási kapacitását. Az arnótiak megjegyzik, a problémák akkor kezdődtek, amikor 2 tonnáról 6 tonnára emelkedett a termelés, így attól tartanak, hogy azok csak megerősödnek a kapacitásbővítés után.
André d’Alès viszont azt állítja, hogy mindez csak papíron bővítés, a valóságban nem. „A régi olvasztókemence tönkrement, emiatt rá voltunk kényszerítve egy új beépítésére. Az engedélyt viszont az elméleti kapacitásra kell megkérni, mintha minden kemence csúcsra járatva működne. Ez nem így lesz, ha beépül az új, a régit likvidáljuk. Egyébként technikailag sem tudnánk bővülni, ugyanis a kiöntő berendezések nem bírnak többet, mint jelenleg. És az autóipar sem arra megy sajnos, hogy gazdaságilag megérné valóban növelni a gyár kapacitását. A Sicta semmilyen bővítést nem tervez, a mai kapacitással megy tovább” – szögezte le.
Tulajdonképpen meggyőző érveket sorol a francia tulajdonos. Azt a videónkban látható jelenetet sem tagadja le, amelyen a gyár munkatársai több levegőszűrőt kint az udvaron, nagynyomású levegővel tisztítanak, így abból a káros anyagok és a bűz az arnóti-zsolcai légtérben vígan eltávozhat, és elismeri, hogy ez nem szabályos. Ráadásul úgy tudjuk, hogy ez egy időben naponta többször is megtörtént. D’Alès kivizsgálást ígért ez ügyben.
Láttunk dokumentumot arról, hogy nincs semmilyen szaghatás, láttunk olyat, amelyben leírják, hogy igenis van. A lakók panaszkodnak, és „rendszeres bűztúrákon” jegyzik az észleléseiket, a gyár tagad.
Összességében – a saját orrunkkal végzett empirikus felmérésünkből – azt tudjuk megállapítani, hogy ha nem is állandóan, de időnként igenis van „Sicta-szag” a környéken. Mi kétszer voltunk arrafelé, ebből az egyik alkalommal délután négykor elviselhetetlen volt a bűz.
Tényleg nem értjük, hogy-hogy nem érezte azt Timkó úr első találkozásunkkor.
Érdekli a gazdaság? Még több cikket talál Facebook-oldalunkon:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
