Éles figyelmeztetést fogalmazott meg az Európai Bizottság elnöke, miután a londoni kormány tudatta: a kilépési megállapodás újranyitását sem tartja kizártnak a Brexit-tárgyalások kedden kezdődő fordulójában. Ursula von der Leyen a Twitteren közölte: a megállapodás – amelyet két és fél év alatt sikerült nagy nehezen összehozniuk a tárgyalófeleknek – betartására a nemzetközi jog kötelezi az Egyesült Királyságot, mellesleg ez az alapja az EU és a szigetország jövőbeli kapcsolatának. Vagyis annak a reménybeli szabadkereskedelmi megállapodásnak, amelynek jövő január elsején hatályba kellene lépnie, ám a tárgyalófelek hónapok óta képtelenek arra, hogy előrelépjenek az erről szóló egyeztetések során.

I trust the British government to implement the Withdrawal Agreement, an obligation under international law & prerequisite for any future partnership. Protocol on Ireland/Northern Ireland is essential to protect peace and stability on the island & integrity of the single market.

— Ursula von der Leyen (@vonderleyen) September 7, 2020

Utóbbit elégelte meg a hírek szerint Boris Johnson brit miniszterelnök is, aki – a Financial Times értesülései szerint – olyan törvénytervezetet készül benyújtani, amely az Észak-Írországról szóló megállapodás egyes pontjait egyoldalúan felülírná. Három pontról van szó: az Észak-Írország és Nagy-Britannia közötti kereskedelemben alkalmazandó exportnyilatkozat eltörléséről, arról, hogy az ellenkező irányba irányuló kereskedelem esetében alkalmazható vámtarifákról a brit fél és ne az EU dönthessen, illetve hogy az országrészben az állami támogatásokat az uniós szabályok helyett a brit törvények szabályozzák.

A három pont apróságnak tűnhet, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a Brexitről szóló megállapodást éppen az északír kérdés hátráltatta a leghosszabb ideig. Konkrétan az, hogy a brit parlament elutasította azt az opciót, amely alapján, ha nem sikerül az Ír-sziget két fele közötti kereskedelem feltételeit egy bizonyos határidőn belül rendezni, úgy az EU dönthet egy szükségmegoldás (backstop) bevezetéséről. A kilépési megállapodás végleges verziója végül rendezte a kérdést, ám úgy, hogy az ír békeszerződés alapján elvárt akadálytalan kereskedelmet és határátlépést Észak-Írország speciális státuszával biztosítják a felek – ez pedig félig-meddig az uniós törvénykezés alatt hagyja az országrészt. Tehát lett ugyan egy megoldás, a britek pedig megúszták a rettegett backstopot, az azonban inkább az EU-nak kedvez, mint Londonnak.

Boris Johnson

MTI / EPA / Will Oliver

Ez természetesen nem az egyetlen magyarázat arra, hogy a kilépés óta eltelt több mint fél évben miért nem igazán sikerült előrelépni a következő programpontban, vagyis az unió és az Egyesült Királyság közötti szabadkereskedelemről szóló tárgyalások során. A két fél egymást vádolta emiatt az elmúlt hetekben-hónapokban, a karantén idején még az is elhangzott, hogy a személyes tárgyalás hiánya az akadály. A dolog mindenesetre odáig jutott, hogy Johnson – a hírek szerint szerdán – törvényjavaslatot nyújt be a belső piac szabályozásáról, benne a fenti három ponttal. London szerint mindez csak pontosítás lenne, amit az indokol, hogy a kilépési megállapodás hemzseg az ellentmondásoktól. A Downing Street délután már azt is közölte, Boris Johnson valójában soha nem is értett egyet ezekkel a rendelkezésekkel, így nincs mit csodálkozni az új javaslaton.

Az Európai Bizottság viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy mégiscsak egy minden fél által ratifikált, a nemzetközi jogba bekerült megállapodásról van szó, amelynek a megsértése lehetetlenné teszi a további tárgyalásokat.

A brit kormány erre úgy reagált, hogy ebben az esetben London kész január elsején megállapodás nélkül is elválni az EU belső piacától – ezt az érvet persze nem most vették elő először, január 31-e óta ez többször elhangzott már. Februárban, az egyeztetések kezdetén még június közepére várta Johnson a szükséges áttörést, jelenleg az október 15-én kezdődő uniós csúcstalálkozóig. Az áttörés nélkül a rendezetlen kilépés azt jelentené, hogy a britek és az uniós országok a WTO szabályai és vámtarifái szerint folytathatnák a kereskedelmet, elveszne minden anyagi és adminisztrációs könnyítés. Johnson olvasatában: épp úgy kereskedne ebben az esetben a szigetország az EU-val, ahogy Ausztráliával teszi.

Michel Barnier, az Európai Unió tárgyalóküldöttségének vezetője (j) és David Frost, a brit kormány főtárgyalója, mielőtt megbeszélést folytatnak Brüsszelben 2020. augusztus 21-én

MTI / EPA / Reuters / Yves Herman

A Politico mindenesetre csak az egyik lehetséges forgatókönyvnek tartja azt, hogy Johnson nem blöfföl, hanem London valójában nem is akar megállapodást kötni. A brüsszeli portál azt sem tartja kizártnak: a nyomásgyakorlás célja valójában az, hogy módosuljon a tárgyalási álláspont a britek számára fontos állami támogatások és az unió számára kulcsfontosságú halászati jogok terén. A harmadik szcenárió pedig a portál szerint az, hogy Johnson pártja keményvonalas EU-ellenes szárnya, a European Research Group kedvében járna ezzel a lépéssel, hogy elterelje a figyelmet a koronavírus és az oktatás helyzetéről. Más kérdés, hogy a lépés könnyen visszaüthet, így egyáltalán nem biztos, hogy egyöntetű támogatás fogadná a konzervatívok körében – miközben mindenki más erélyesen utasítja el.

Annál is inkább, mivel a megállapodás nélküli kilépés a belső piacról (no deal Brexit) valójában úgy vonná el a figyelmet a Covid19-járványról, hogy jó eséllyel még annál is nagyobb károkat okozna. Ezzel kapcsolatban a 2016-os, a kilépésről döntő népszavazás óta a legváltozatosabb számok láttak napvilágot, a Guardian most a London School of Economics tanárát idézi, aki szerint 3,3 ezer milliárd fontos visszaesést idézhet elő a brit gazdaságban. (A piac már most reagált: a font többhetes mélypontra került a dollárral szemben az FT hírére.)

Tény, hogy Johnson elődjéhez, Theresa Mayhez képest jóval határozottabb fellépést mutat, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden szava kőbe lenne vésve. Érdemes visszaemlékezni arra, hányszor fenyegetett a tárgyalások felfüggesztésével, azzal, hogy nem lehet a határidőket módosítani – és azt sem árt elfelejteni, hogy a kilépési megállapodás végül épp egy a britek számára megalázó kompromisszum lett.

Az is kérdés persze, hogy az uniós felek hogyan viszonyulnak a kérdéshez most. Az elmúlt években a Brexit ügye minden mást elsöpörve uralta az uniós döntéshozatalt, ám a tavaly októberi megegyezés, majd a britek január 31-i kilépése óta ennél sokkal fontosabb kérdések – az uniós költségvetés és a koronavírusra adandó válaszlépések – vették át a helyét. Ez persze aligha jelenti azt, hogy a közösség könnyebben hajlik majd a kompromisszumra, inkább hagyja, hogy a britek oldják meg maguk a helyzetet.