Napjainkban az energiaárak mérsékléséről szól az Európai Unió egyik legfontosabb vitája. Ez az elsőként bedobott megoldás nyomán leginkább gázársapka-vitaként lett ismert, de az EU az importgáz árának hatósági mérséklése mellett más módszereket is fontolgat. Már csak azért is, mert a szeptember elején megkezdődött tárgyalások eddig eredményt nem hoztak, azóta is csak a kérdőjelek sokasodnak.

Thierry Breton uniós biztos hétfőn lapunknak nyilatkozva arról beszélt, hogy az egymással versengő energiaár-letörő verziók közül EU-s szinten a megoldás szerinte egy, a Spanyolországban már működő rendszerhez hasonló lehet. Ezt erősítette meg szerdán az Európai Parlamentben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is, aki egy nappal korábban ismertette a gázárak letörésére vonatkozó javaslatot.

De mi is ez?

Ez a rendszer valójában Spanyolország és Portugália nyár közepe óta működő közös rendszere, melyet az „ibériai mechanizmus” névre kereszteltek, és amely mindezidáig valóban sikert aratott – de ennek is vannak hátulütői.

Az ibériai mechanizmus keretében Spanyolország és Portugália lényegében megfordítja a képletet, és nem a korlátozás, hanem a támogatás végéről fogja meg a rezsikérdést. Ismert, hogy az energiaárakat a gáz ára határozza meg: ha az magas, akkor a belőle gyártott elektromos áram ára még magasabb – akkor is, ha azt nem gázból, hanem megújuló energiából gyártották. A két ibériai ország ezért azt találta ki, hogy egy bizonyos árszint felett támogatja az energiatermelésre használt gáz beszerzését. Így mérséklik az energiatermelők költségeit, akik cserébe olcsóbban tudják adni a lakosságnak is az áramot. A villanyszámlákat ezzel megzabolázták – közben a gázszámlákat nem, mert a „sima” gázra nem vonatkozik a beszerzési támogatás, csak arra, amiből áramot állítanak elő.

Ez a bizonyos, áramtermelési célú gázvásárlásokra megállapított árszint az első, márciusi javaslataik szerint még 30 euró per megawattóra lett volna – az EU által áprilisban jóváhagyott szint végül a 40 eurós lett. Ezt hat hónap után fokozatosan emelik, havi öt euróval, így a tizenkettedik hónapban 70 eurónál lesz meghúzva a limit, a tizenkéthavi átlag pedig 50 eurós lesz. A különbözetek fedezésére a két ország uniós forrást kapott.

Ők ketten megtehetik

Minderre a különutasságra azért bólintott rá az EU, mert Spanyolország és Portugália energiarendszere sokkal kevesebb ponton kapcsolódik Európa többi részének energiarendszeréhez, illetve egyetlen, közös energiapiacot működtetnek (ez a MIBEL névre hallgat), tehát, mondhatni, „házon belül” meg tudják oldani a dolgokat, és az eszközüknek nincs valódi hatása az EU energiapiacának többi részére.

Tényleg akkora különlegesség a magyar rezsicsökkentés?

Magyarország abból a szempontból lóg ki a sorból, hogy lakossága hosszú ideig éppen a rezsicsökkentés miatt a piaci árnál többet fizetett az áramért és a gázért. Most viszont nincs olyan európai ország, amely nem segíti a háztartásokat az energiaárak elszállása óta.

A mechanizmus június 14-én élesedett, a tervek szerint 2023 május végéig lesz érvényben. Bevezetésekor a rá következő napra vásárolható áram megawattonkénti ára 165 euró volt a spanyol szabadpiacon – ez 23 százalékkal volt alacsonyabb, mint a mechanizmus élesedését megelőző másnapi áramár. A spanyol energiaügyi minisztérium közlése szerint az állami kompenzálás nélkül a másnapi ár 165 helyett 240 euró lett volna. Szeptember elején Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök azt mondta, a változtatásnak köszönhetően a spanyol háztartások két és fél hónap alatt kétmilliárd eurót takarítottak meg. A portugál energiaminiszter pedig augusztusban arról beszélt, hogy október elsejével az állami kompenzációval generált áram ára csak 3,9 százalékkal emelkedik.

Ez a rendszer sem tökéletes

Az árletörésnek azonban van egy kiszámítható hátulütője is. Törvényszerű – és erről a hatósági áras benzin, illetve a rezsicsökkentés miatt nekünk, magyaroknak első kézből vannak tapasztalataink –, hogy ami olcsó, azt az emberek nyakló nélkül fogyasztják. Az ibériai mechanizmusnak köszönhetően a félsziget két országában meg is ugrott az áramfogyasztás, illetve az olcsóbbá tett spanyol áramot elkezdték felvásárolni más országok. Ez pedig homlokegyenest szembemegy az EU az árletöréssel párhuzamosan meghirdetett másik energiabiztonsági célkitűzésével, a fogyasztáscsökkentéssel.

Az ibériai mechanizmus annak helyi sajátosságai miatt egy az egyben nem meghonosítható az egész Európai Unióban. Ha az egész Európai Bizottság osztja Thierry Breton véleményét, és arra jut, hogy Spanyolország, valamint Portugália közös intézkedése a legéletképesebb megoldás az energiaárak uniós csökkentésére, azt minden bizonnyal akkor is számos módosítás után fogadhatnák el a tagállamok.