„A jövőben az önkormányzatok cégeinek is csak a korábban lekötött földgázmennyiség 60 százalékát kell kötelezően átvenniük” – közölte az Energiaügyi Minisztérium. „Ezzel lényegében egységesen 40 százalékra nő a szerződéseikben legfeljebb 25 százalékos szinten rögzített alsó toleranciasáv. Így mások mellett egyes települési távhőszolgáltatóknak sem kell kötbért fizetniük a nagyobb tételben fel nem használt földgáz miatt” – írta közleményében a tárca.

„A szerződésben foglaltaktól eltérően”

A minisztérium magyarázata szerint a jogszabályváltoztatást az önkormányzati szövetségek javaslatára hajtotta végre a kormány: az elmúlt hónapokban ugyanis több önkormányzati távhőcégre is több tízmillió, sőt egyes esetekben százmillió forintos kötbért rótt ki a gázkereskedőjük (az állami MVM), mert a leszerződött mennyiségnél jelentősen kevesebb gázt vettek át, vagyis alulvételezésbe kerültek. A kötelezően átveendő mennyiségek toleranciasávjának növelése így az érintett önkormányzatok számára nyilván örvendetes fejlemény.

Kevéssé örvendetes fejlemény, hogy ezzel a megoldással a kormány ismét hatályos, teljesítés alatt álló szerződésekbe avatkozik be. Ezt a tárca közleménye nem is rejti véka alá: „40 százalékra nő a szerződéseikben legfeljebb 25 százalékos szinten rögzített alsó toleranciasáv”. A szerződéses viszonyokba történő beavatkozást maga a jogszabály (egy kormányrendelet) is expliciten kimondja: „az intézmény által a földgázkereskedővel megkötendő vagy megkötött hatályos földgáz-kereskedelmi szerződésben foglaltaktól eltérően a minimális földgázmennyiség a szerződött földgázmennyiség 60%-a”. Ez ráadásul

e rendelet erejénél fogva a földgáz-kereskedelmi szerződés részévé válik.

A helyzet úgy fest, hogy van két vállalat, egy távhőszolgáltató és egy gázkereskedő, akik kötöttek egymással egy szerződést, amiben megállapodtak bizonyos mennyiségű földgáz adásvételéről, a gáz áráról, a kötbérezési feltételekről stb. Aztán jön a kormány, és egy rendeletben azt mondja: nem számít, mi van a szerződésben, a feltételek így és így néznek ki, a felek által megkötött szerződés pedig ennek megfelelően módosul.

A MOL algyői földgáz feldolgozója

Veres Viktor

Nem bug, hanem feature

Maga a jogszabály egyébként nem friss, a rendeletet 2022 szeptemberi, októberben már módosították, eddig a kormány alá tartozó költségvetési szervekre, állami vállalatokra, önkormányzatokra és önkormányzati szervekre vonatkozott. Ez a lista egészült ki most az önkormányzati vállalatokkal, beleértve a távhőszolgáltatókat.

A kormány az utóbbi években a mindenféle veszélyhelyzetekre hivatkozva előszeretettel piszkál bele szerződéses jogviszonyokba. Ide sorolható az összes hitelmoratórium és kamatstop. Például a kamatstopok esetében is az történt, hogy pénzintézetek és ügyfeleik által megkötött szerződések feltételeit módosította a kormány: hiába állapodtak meg a felek arról, hogy egy változó kamatozású hitel kamata valamilyen referenciakamatlábhoz (mondjuk a 3 hónapos BUBOR-hoz) kötötten alakul – a kormány ezt felülírta, és rögzítette a kamatozást.

A kormány egyszer már belenyúlt az önkormányzatok, költségvetési szervek és egyházak gázvásárlási szerződéseibe, január közepén lehetővé tette, hogy a folyamatosan a gáztőzsdei árakat követő szerződéses árakat az akkor épp aktuális tőzsdei árakhoz fixálják szeptember végéig.

A szerződési szabadságot csak nagyon indokolt esetben lehet(ne) korlátozni

A Polgári törvénykönyv (Ptk.) rögzíti a szerződés szabadságát, egyszerűen összefoglalva

a felek szabadon dönthetnek arról, hogy akarnak-e szerződést kötni, kivel és milyen feltételekkel.

A törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít e szabadság korlátozására, beleértve a megkötött szerződések jogszabályi módosítását. Ennek azonban vannak alkotmányos korlátai. Megint csak egyszerűsítve a jogalkotó (jelen esetben a kormány) csak akkor nyúlhat bele szerződésekbe, ha a szerződés megkötése után a körülményekben olyan jelentős változás történt, ami nem volt előre látható, valamelyik fél jogos érdekét sérti, nagyon sok szerződést érint.

Ezek alapján mondta ki az Alkotmánybíróság 2015-ben, hogy nem volt alkotmányellenes a devizahitelek kötelező forintosítása: a jogalkotó (az országgyűlés) ugyan beavatkozott a szerződési szabadságba, de ezt általános társadalmi érdekből tette.

Elég nehéz amellett érvelni, hogy a kormány ne feszítette volna szét ezeket a kereteket az elmúlt években. Lehet mondani, hogy a változó kamatozású hitelesek nem láthatták előre a kamatemelési ciklust – ám a jegybank és a bankok éppenséggel évek óta minden ügyfelet alaposan figyelmeztetnek a változó kamatozás kockázataira. Egyébként még a bankrendszer felügyeletét ellátó jegybank is úgy értékeli, hogy a kamatstop fenntartása indokolatlan és káros, mivel relatíve kevés a változó kamatozású szerződés, e kölcsönök összege nem jelentős a teljes hitelállományhoz képest, és az intézkedés egyébként a jobb anyagi helyzetben lévő adósoknak kedvez jobban.

Lett volna más megoldás, és mi lesz a piaci cégekkel?

Amellett is lehet érvelni, hogy az önkormányzatok és cégeik nem láthatták előre, hogy ilyen enyhe lesz a tél, és a (részben a kormány által előírt) spórolási intézkedésekkel együtt annyira visszaesik a fogyasztásuk, hogy alulvételezésbe esnek – de azért ez egy kalkulálható kockázat volt. Ráadásul

a kormány kompenzálhatná az önkormányzatokat anélkül, hogy szerződésekbe avatkozik.

Főleg, hogy az esetek nagy részében – de nem kizárólag – a kötbérező kereskedő az állami MVM, tehát ha az állam kifizetné a kötbért az önkormányzati cégek helyett, akkor csak egyik zsebéből a másikba tenné a pénzt.

Ha elfogadjuk, hogy a gázbeszerzési szerződések jogszabályi módosítása indokolt, akkor felmerül a kérdés: miért nem módosítja a kormány a többi hasonló gázvásárlási szerződést? A gázkereskedők a piaci zavarok, drasztikus áringadozások miatt tavaly a korábbiaknál valóban szigorúbb szerződéses feltételeket kínáltak (ennek része a tőzsdei indexálású árképzés, a szűk, ráadásul havonta értelmezendő alulvételezési limit) – de nem csak az önkormányzatoknak és az önkormányzati vállalatoknak, hanem a magáncégeknek is. Ezek a vállalkozások most joggal teszik fel a kérdést, hogy

ha a kormány az önkormányzati vállalatoknak kiszélesítette az alulvételezési lehetőséget, akkor nekik miért nem?

És nekik miért kell adott esetben kötbéreket fizetniük az alulvételezésük miatt?

Jogbiztonság vs. kézi vezérelt állam

A jogszabályi környezet és mindenféle szerződések meglehetősen önkényes, jó eséllyel indokolatlan és ötletszerű módosítgatása aláássa a jogbiztonságot és a gazdaság kiszámítható működését Magyarországon. Nehéz úgy vállalkozni, előre tervezni, hogy a kormány bármikor megváltoztathatja a feltételeket, sőt megkötött és teljesítés alatt álló szerződésekbe nyúlkál bele, hátrányos helyzetbe hozva az egyik felet (a fenti esetekben a bankokat és a gázkereskedőket).

Az ilyesfajta bizonytalanságnak természetesen ára van. Az egyik költség már le is csapódott, az elmúlt hetekben az egyik nagy hitelminősítő, az S&P leminősítette Magyarországot, a Fitch pedig negatívra rontotta az addig stabil kilátást, vagyis leminősítést helyezett kilátásba. A minősítők indoklásai szerint a döntésekben szerepet játszott, hogy

a gazdaságirányítás politikai megfontolásokat követ, a kormány a szükségállapoti eszközöket széles körűen alkalmazza

– ezek a kiszámíthatatlanságot növelik, sebezhetőbbé teszik a gazdaságot.

Továbbá egyértelműen az ad hoc, politikailag motivált beavatkozások közé sorolhatók az árstopok – amelyekkel a kormány a vállalkozás szabadságát és a vállalatok ármegállapítási jogát csorbítja. Miközben több kárt okoznak, mint hasznot: a jegybank szerint az árstopok nemhogy mérsékelnék az immár magasan Európa-bajnok inflációt, de növelik azt. Az Alkotmánybíróságra (Ab) három panasz érkezett benzinkutak üzemeltetőitől, akik azért tartották Alaptörvény-sértőnek a benzin és a gázolaj árának befagyasztását, mert az veszteséges működésre kényszerítette őket, ugyanakkor büntetés terhe mellett kötelezte őket arra, hogy nyitva tartsanak. El is veszthették volna az engedélyüket. Mindez szerintük sértette a vállalkozás szabadságát, kárpótlásban nem részesültek, és hátrányba kerültek a nagykereskedőként is szereplő nagy multicégekkel szemben.

Veres Viktor

Ugyan az első panaszt 2022 májusában nyújtották be, az Ab. csak 2023 januárjának végén vette napirendre a témát. Ekkor pedig az Alkotmánybíróság Sulyok Tamás Ab-elnök vezette tanácsa arra a megállapításra jutott, hogy mivel az árstop december 6-án megszűnt, a panaszosok ellen pedig személy szerint semmilyen eljárás nincs folyamatban, „az indítvány elbírálására okot adó körülmény már nem áll fenn”. Ezért az eljárást megszüntették.