A gyártók idén már nem annak a kereskedőnek adnak bónuszt, aki legalább 10 százalékos forgalomnövekedést tud elérni, mint a korábbi években, hanem annak, akinek a forgalma 40 százaléknál kisebb mértékben esett vissza – érzékeltette az építőipari visszaesést Kulcsár Bálint, a Cédrus 93 Kft. építőanyag-kereskedés ügyvezetője. Ő maga 40 százalékos visszaesést tapasztalt tavaly tavaszhoz képest.

A KSH adatai szerint idén februárban két éve nem tapasztalt 11,8 százalékkal, márciusban pedig 9,8 százalékkal lett kisebb a hazai építőipari termelés. Az első negyedévben meredeken, 20 százalékkal zuhant az átadott lakások száma, de Budapesten például 42 százalékos volt a visszaesés.

Elfogyott a megrendelők pénze

– mondta a kereskedő, akinek üzlete közel esik a budapesti belvároshoz, ahol szerinte 90 százalékban lakásfelújítók vásárolnak.

Juhász István András

Aki szembesül vele, hogy mennyivel többet kell fizetnie a nagybevásárlásnál, nem fog felújításon gondolkodni, inkább elnézi még egy darabig a kopott falat

– mondta Kulcsár Bálint, aki szintén úgy látja, ilyen helyzetben a legegyszerűbb elnapolni a felújítást.

Pedig a lakásfelújítások más szereplők tapasztalatai alapján még jól is állnak az új építésekhez képest. „Az első negyedévben 22 százalékos csökkenést regisztráltunk a tavalyi év hasonló időszakához képest, és a tendencia negatív irányú, hiszen az áprilisi adat már 31 százalékos visszaesést mutat a tavaly áprilisi adatokhoz képest – idézte cégük építőanyag-kereskedelmi adatait Juhász Attila. Az Új Ház Építőanyag Nagykereskedelmi Zrt. elnöke – aki egyben az Építési Vállalkozók Országos Szövetségén (ÉVOSZ) belül most megalapított Építőanyag-kereskedelmi Tagozatot is vezeti – jelezte, céghálózatuk adatai jól reprezentálják a jelenlegi építőipari helyzetet, hiszen a hazai piac nagyságrendileg 15 százalékát fedik le.

A legjelentősebb visszaesést az acél, betonacél és vasáru forgalmában észlelték, ami 45 százalékkal csökkent az első negyedévben az előző év hasonló időszakához képest, de a falazóanyagoknál is 32, a tetőfedő anyagoknál pedig 35 százalékos volt a csökkenés.

Egyértelműen megállapítható, hogy az alapvető, jellemzően az új ingatlanok építéséhez kapcsolódó anyagok esetében számolhatunk a legnagyobb csökkenéssel

– jegyezte meg Juhász Attila, aki szerint ehhez képest a burkolási és szaniteráruk – amelyeket a felújításokhoz is vásárolnak – forgalmának visszaesése jóval kisebb mértékű (21 százalékos) volt, a nyílászáróké még ennél is kisebb (12), a felületképzési anyagoké (festékek, vakolatok) csupán 4 százalékos, a szárazépítési anyagok esetében pedig csak nagyon csekély mértékben változott az eladott mennyiség. Szerinte ez arra utal, hogy a felújítók esetében érezhető visszaesés messze nem akkora, mint az új épületek építői körében.

Túry Gergely

Az előrejelzések szerint a tavalyi 20 ezerhez képest idén 5-10 ezer új lakás épülhet, 2024-re vonatkozóan nem is mernek becslésekbe bocsátkozni – mondta Markovich Béla, a hazai építőanyag-ipar egyik fontos szereplője, a Mapei Kft. ügyvezetője. Ő szintén úgy vélte, hogy a lakásfelújítók kitartanak. Leginkább azok vágnak bele most – hogy elmúlt a fűtési szezon, és alacsonyabb a rezsi –, akik eleve nem számoltak az állami támogatásokkal vagy nem voltak rá jogosultak – mondta.

Megtorpant az egyik legnagyobb hazai építőanyagos cég is

A magyar háztartások 40 százaléka tervez energiatakarékossági beruházásokat; tavaly július óta 10 százalékkal többen költenének energiahatékonysági korszerűsítésre otthonukban - derült ki a Cofidis Hitel Monitor legfrissebb reprezentatív kutatásából.

A visszaesés hátterében a jelentősen megemelkedett banki kamatszinteket, illetve az akár hárommilliós vissza nem térítendő támogatást jelentő otthonfelújítási program kivezetését látják a megkérdezett piaci szereplők. Utóbbi – a csok, a falusi csok és az energiahatékonysági program mellett – számos lehetőséggel támogatta az ágazatot az elmúlt időszakban, kivezetésével

törvényszerű volt a visszaesés

– jegyezte meg Markovich Béla. Szerinte a támogatás kifutásával jelentősen lecsökkent a vásárlók, főként a magánvásárlók száma, aminek további fogyatkozásához az is hozzájárul, hogy a vonzóan magas kamatozású államkötvények képében jelentős konkurenciája támadt a lakásfelújításnak: sokan inkább félreteszik a felújítási terveiket és itt fialtatják megtakarításaikat.

Akik mégis belevágnak, várhatóan elsősorban energetikai felújításokban, nyílászárócserében, szigetelésben gondolkodnak. Közülük azonban sokan várnak arra, hogy a kereslet visszaesésével a piaci törvényeknek megfelelően csökkenjenek a munkadíjak és az alapanyagok árai. Ez már meg is indult, de mértéke a cégvezető szerint nem lesz jelentős.

Juhász Attila szerint a tavaly áprilisi árakhoz képest még mindig átlagosan 20 százalék körüli a drágulás, de az üteme lassul, és néhány termékkörnél szerényebb korrekció is volt már: a faanyagok, a szigetelőanyagok, és épületkerámiák – vagyis részben a magas energiaigényű termékek – esetében. Ez azonban szerinte még nem a kereslet visszaesésével, hanem az energiaárak mérséklődésével függ össze.

Reviczky Zsolt

Markovich Béla – legalábbis az ő szegmensükben – más okot is lát az árkorrekció mögött: áraik jelentősen függenek az alapanyagimporttól, ennél fogva pedig a forint árfolyamától, ami „most egész jól mozog”. A kereslet visszaesése szerinte legfeljebb 5-10 százalékos árcsökkenést vetít előre, de megjegyezte:

a régi árak már nem jönnek vissza.

Juhász Attila szerint érdemes most belevágni a felújításba, mivel az építkezési költségek csak egy része az alapanyagok ára, a másik jelentős összetevő a munkadíj. Ebben pedig szintén látni mérséklődést. Úgy vélte, forgalomvisszaesés várható a kivitelezőknél is, ami miatt egyrészt könnyebb lesz minőségi szakembert találni, másrészt az élesedő verseny miatt a munkadíjra vonatkozó ajánlatok is kedvezőbbek lesznek.

Markovich Béla is arról beszélt, hogy a kivitelezők közül azoknak van még elég munkája, akik eleve a magasabb árszegmensben, fizetőképes megrendelők számára dolgoznak. Azok, akik elsősorban a támogatási hullámot lovagolták meg, jóval kevesebb megbízással kénytelenek beérni, így szerinte első körben ők lesznek azok, akik kevesebbért is elvállalják a munkát (és rövidebb határidővel: az 5-6 hónapos várakozási idő 58 napra esett vissza). Az ügyvezető azonban nem számít jelentős mértékű munkadíj-csökkenésre sem: az infláció és a megélhetési költségek továbbra is magasak, a munkadíjak így legfeljebb 8-10 százalékkal mérséklődhetnek.