Az Alkotmánybíróság 40 oldalas indoklásban magyarázza el az ellehetetlenülésük miatt panaszkodó vállalkozóknak, hogy a hulladékkezelés koncesszióba adása közérdek volt, és senkinek nincs alkotmányos joga arra, hogy továbbra is azt a gazdasági tevékenységet folytassa, amit korábban, még ha van is rá engedélye.

Az új hulladéktörvényt Áder János köztársasági elnök már 2021-ben, aláírás előtt elküldte az Ab-hoz, amely igazat adott neki: a testület szerint nem elfogadható, ha a hulladékbirtokosok széles körének magántulajdonába tartozó hulladékok tulajdonát elvonják. Ezt akkor az Országgyűlés kiigazította, majd kiírták a koncessziós pályázatot, amelyet a Mol nyert meg. Az új rendszer most július 1-én kezd működni.

A törvény elfogadása után 16 hulladékkezeléssel és -értékesítéssel foglalkozó vállalkozás tett alkotmányjogi panaszt amiatt, hogy eddigi tevékenységüket a jövőben csak a koncessziós társaság és annak alvállalkozója folytathatja. Az általuk gyűjtött hulladékot át kell adniuk. Szerintük jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogukat vonja el tőlük az állam, a kereskedéshez való jogukat hatósági engedélyük ellenére elvesztik. Speciális berendezéseiket csak a miniszter engedélyével adhatják el. Azt írták: mindez sérti a vállalkozáshoz fűződő jogukat.

Az Ab a panaszt hét hónappal érkezése után befogadta, majd a Sulyok Tamás Ab-elnök vezette öttagú tanács (ő maga volt az előadó) 16 hónap múlva megtárgyalta, és elutasította. Az indoklás szokatlanul sokat hivatkozik az akkor még Innovációs és Technológiai Minisztériumnak nevezett hatóság levelére, és hosszan idéz belőle. Ennek lényege, hogy a koncessziós rendszer bevezetése közérdek volt. Emellett a hatósági engedély alapján akár hosszú időn át folytatott gazdálkodásra „nem terjed ki az alkotmányos tulajdonvédelem”. Ugyanis „a vállalkozási tevékenység folytatásához való alkotmányos jog nem garantál meghatározott piaci pozíciót egyetlen vállalkozás, így az indítványozók számára sem, továbbá nem garantálja egy konkrét gazdasági tevékenység változatlan/megváltoztathatatlan jogszabályi feltételek között történő végzését sem.” Emellett a koncesszió nem terjed ki az ipari, mezőgazdasági és építési hulladékokkal végzett tevékenységekre, így a panaszosok „állításukkal szemben nem szorulnak ki a hulladékpiacról, gazdasági tevékenységük egy részét változatlan feltételekkel végezhetik tovább”.

A hulladékátadási kötelezettség az Ab szerint nem tekinthető kisajátításnak. „A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenység koncesszor általi folyamatos, magas szintű ellátása közérdek”, ez mint jogalkotói cél igazoltan szükségessé tette a korlátozásokat, de ezek nem sértik a tulajdonhoz való alapjogot. Az Ab végül megismétli: „a vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.”

A panaszt mindezek alapján az öt alkotmánybíró egyhangúlag elutasította.