Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
6,5 százalék volt tavaly a költségvetés hiánya GDP-arányosan – mondta Nagy Márton a Gazdasági Versenyhivatal podcast-adásában.
Ez rendkívül magas, az eredeti, hatályos költségvetési törvényben lefektetett hiánycél GDP-arányosan 3,5 százalék. A kormány informálisan (a törvényt nem módosították, csak bemondták az új számot) 2023 végére két lépésben 5,9 százalékra emelte a célt.
A 2022-es hiány 6,2 százalék volt. Ezzel
tehát a kormány – Varga Mihály pénzügyminiszter – eddigi mondása sem igaz, miszerint a hiány ugyan elszállt 2023-ban a tervezetthez képest, viszont csökkent a 2022-eshez képest.
Zárójelben jegyezzük meg: egy darabig Varga azt hangoztatta, hogy a 2022-es hiány valójában csak 4,9 százalék, a különbséget csak az okozza, hogy uniós módszertan a 2022 nyarán beszerzett különleges földgáztartalék költségét el kellett számolni a hiányban. Egy idő után ezt az egészet inkább már nem emlegette föl.
Ezen a ponton már csak az a kérdés, a GDP-arányos államadósság csökkent-e egyáltalán 2022 végéhez (73,3 százalék) képest 2023 végére. Van rá esély, hogy nem csökkent, de ha igen, akkor is csak minimálisan.
A hiány (és esetleg az államadósság) növekedése meglehetősen kellemetlen a kormánynak. Egyrészt mert ezzel az a narratíva is bukott, hogy „legalább a hiány/államadósság csökken. Másrészt a nagy hitelminősítők eddig meglehetősen türelmesnek bizonyultak azzal kapcsolatban, hogy a kormány mint a rétest nyújtja a hiánycélokat, majd a megemelt célokat is rendre elvéti – ám azzal kapcsolatban már nem tűnnek ennyire türelmesnek, hogy a hiánynak és az államadósságnak csökkenő pályán kell lennie. Harmadrészt a felülvizsgált uniós költségvetési szabályok élesedésével (az eredeti szabályrendszert a pandémia miatt függesztették fel) Magyarország ellen borítékolhatóan túlzottdeficit-eljárás fog indulni, amely hiány és adósságcsökkentést követel majd meg.
Nagy Márton a Portfolio.hu beszámolója szerint elsősorban a rendkívül magas infláció miatt visszaesett fogyasztással, illetve az alacsony fogyasztás miatt elmaradó forgalmiadó-bevételekkel magyarázta a hiány elszállását. Ez csak részben igaz, az elmaradó áfabevételek valóban mintegy ezer milliárd forintos lyukat ütöttek a büdzsé bevételi oldalán, ez látszik azon, hogy a pénzforgalmi hiány 1,2 ezer milliárd forinttal magasabb lett a tervezettnél. A GDP-arányos (uniós módszertan szerinti, eredményszemléletű) hiány ilyetén alakulása mögött azonban fontos tényező az is, hogy a GDP nemhogy nem nőtt úgy, ahogy a kormány tervezte, még annál is nagyobbat zsugorodott, mint amire akár még ősszel számítottak.
Nagy Márton álma a magyar gazdaságról: hason fekvésből sprintet nyerni
Csapnivalóan zárta 2023-at a gazdaság. A tavalyi alacsony teljesítményhez képest idén könnyű lenne nagyot nőni - ha év végén lett volna már némi lendület. De nem volt. Segíthetik a növekedést a nagyberuházások, a reálbér növekedése és az uniós források. ugyanakkor az ipar küszködik, az építőipar küszködik, és a mezőgazdaság sem fog tudni nagyot mutatni.
Egyébként kissé meglepő, hogy a GDP-arányos hiány tényadatát Nagy Márton hozta nyilvánosságra, nem pedig Varga Mihály. Ráadásul egy kevéssé népszerű podcast adásában elrejtve. Nagy Márton egyértelműen a gazdaságpolitika irányítójává avanzsált a kormányban, Varga Mihályt pedig nemhogy a Gazdasági Kabinet vezetését vesztette el, de immár helyet sem kap asz asztalnál. Ugyanakkor mindeddig az volt a kommunikáció, hogy a költségvetés, az államháztartás a pénzügyminiszter felségterülete, olyannyira, hogy e tekintetben vétójoga van a Gazdasági Kabinet döntéseivel szemben.
Valójában vétójoga meglehetősen korlátozott – és a jelek szerint a költségvetési kérdésekben megnyilatkozni sem az ő felelőssége már elsősorban.
