Orbán 19-re húz lapot Nagy Mártonnal, és az ország nagyot veszíthet

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a jelek szerint megnyerte a kormányon belüli harcot a gazdaságpolitika irányításáért. Ő lett a Gazdasági Kabinet vezetője, a kormányon belüli döntéshozó platform eddigi 55 jogköre 66-ra nő, ide tartozik például az államháztartás, az adózás, a paksi bővítés, de még az űrkutatás és a külgazdaság is. A Gazdasági Kabinetet eddig vezető Varga Mihály pénzügyminiszter helyet sem kap az asztalnál.

Varga cserébe kap egy új posztot: „a pénzügyminiszter vezetésével felálló költségvetési munkacsoport feladata a költségvetés egyensúlyának szigorú védelme lesz, amelynek keretében vizsgálja a Kabinetek döntéseit és költségvetési vétóval is élhet azokkal szemben”.

Ez csak kirakatvétó

Legalábbis a fentiekkel jellemezte közleményében a költségvetési munkacsoportot maga a Pénzügyminisztérium. A jellemzés legerősebb része, hogy a munkacsoport vétóval élhet a kabinetek döntéseivel szemben.

Ez azonban túlzás, a szó kemény értelmében vett vétóról szó sincs. A kormányhatározat szerint a munkacsoport hivatalos neve „Költségvetési Előkészítő Munkacsoport”. A feladata, hogy – mielőtt a teljes kormányülés elé kerülnek – megvizsgálja a kabinetek döntéseit. Azon túl, hogy leokézza és továbbengedi a döntéseket, két dolgot tehet:

• Költségvetési vétóval élhet, ha a tervezet, illetve az előterjesztés államháztartási szempontból nem megfelelő. Ebben az esetben a tervezet, illetve az előterjesztés nem kerül a Kormány napirendjére, hanem azt az ügyben érintett különös hatáskörű politikai döntéshozó fórum vagy szakmai döntés-előkészítő fórum ismételten megtárgyalja.
• Költségvetési különvéleményt fogalmazhat meg, ha a tervezet, illetve az előterjesztés költségvetési szempontból kiemelten kockázatos. Ebben az esetben a Munkacsoport rövid indokolással ellátott írásbeli véleményben ismerteti a felmerült költségvetési kockázatot.

A megfogalmazás alapján a munkacsoport csak akkor vétózhat, ha az adott döntés formai, számtani stb. szempontból hibás. Az vélhetően nem tekinthető „nem megfelelően előkészített” döntésnek, hogy valami túl drága. És a vétójog is csak annyit jelent, hogy az adott javaslatot visszadobja átdolgozásra.

A második opcióba férne bele annak megállapítása, hogy egy intézkedés túl drága, felborítja az államháztartás egyensúlyát. Ilyenkor azonban már nincs vétójog, a munkacsoport csak megjegyzést fűzhet a tervezethez.

A fentiek alapján Varga Mihály alig lesz több egyszerű könyvelőnél: ha valami formailag nem stimmel, azt javíttatja, amúgy csak szólhat, ha valamivel nem ért egyet.